2013. június 1., szombat

I. Fejezet: Felismerés

Sziasztok! Most érkezem az első résszel. A prológusra alig tapasztaltam reakciót, ami remélem meg fog változni. Itt az első fejezet, nem jártatom tovább a szám xDD Mielőtt elkezdenéd olvasni, kérlek a prológus sorait is fusd át! Kommenteket légyszives hagyjatok!
Jó olvasást! :)))


Egyik este valami megváltozott. Nem volt minden ugyan az. Még pedig Ryan változott meg. Viselkedése durvább lett és nem az elfogyasztott italrengeteg miatt.
Egy éjszakai klubban voltunk egy elég eldugott helyen. Egy sötét sikátor felől lehetett belépni a klubba, ahol dübörgött a zene. Egész testemben éreztem az ütemet. Rengeteg, fiatal korú ám italtól elázott ember táncolt körülöttem. Azt inkább néhány esetben mégsem hívnám táncnak. Össze-vissza vonaglottak, hogy felkeltsék az ellenkező nem figyelmét. Nem rég még itt ültünk Ryan-nel a pultnál, iszogattunk, de hirtelen elment valami nagyon fontos dolgot intézni. Remek! Ráadásul ki is adta, hogy kötelező táncolnom.
Tudom, hogy ilyenkor nem jó vele ujjat húzni. Szóval nem volt más választásom:elkezdtem táncolni. Másokkal ellentétben nekem ütemre mozdult a testem. 12-13 éves koromban jártam különböző táncokra is, amiről csak Louis és a családja tud. Louis.. Még mindig nagyon hiányzik.
Könnycsepp csordult ki a szememből. Ép megálltam a táncolással amit már negyed órája művelek mikor valaki hozzá simult a hátamhoz. Ágyékát a fenekemnek nyomta, s karjaival átkarolt a derekamnál miközben undorító szavakat suttogott a fülembe.
-Ryan! Kérlek eressz! nyöszörögtem az egyre jobban szorító Ryan karjai között.
-Kívánlak! suttogta a fülembe, majd beleharapott.
Sohasem láttam még ilyennek, erőszakos volt és vad. Kifelé rángatott az épületből, majd kilökött az ajtón. Kint vihar tombolt, ahol dörgött és villámlott is.
Háton kúszva próbáltam elszökni Ryan elől, de nem sikerült. Csuklómnál erősen megszorítva felrángatott majd villámlott egyet. A villámlás megvilágította arcát. Arca fehér volt, szemei pedig vér vörösek. Még nem láttam ilyennek. Féltem tőle.
A félelem átjárta testem, eluralkodott rajtam. Segítségért kiáltottam, miközben Ryan leszakította rólam a pólómat.
-Kiabálhatsz te cafka, de úgysem hall meg téged senki! mondta miközben az arcom nyalogatta. Undorító volt. Hirtelen egy másik férfi hangját hallottam meg.


*Louis szemszöge*

A srácokkal ma úgy döntöttünk szórakozunk egy kicsit. Mivel mi nem számítunk "normális" embereknek.. mit is beszélek?! Nem is vagyunk emberek..
Vámpírok vagyunk, képességekkel. Ez miatt kellett otthagynom a családomat és Melody-t. Melody... istenem annyira hiányzik! Három év telt el azóta mióta utoljára beszéltünk.. Szívesen megkeresném és elmondanám neki ezt az egész vámpírizét, de félek. Igen félek. Félek, hogy félne tőlem. Hogy többé nem engedne a közelébe.
A srácok segítenek mindenben. Rengeteget meséltem nekik már Melody-ról, akire testvéremként tekintek.
Mindegy. Szóval elindultunk bulizni a Funky Buddha-ba. Szokásos útvonalon mentünk, szóval gyalog. Gyalog kicsit hosszabb volt az út, így legalább kiszellőztettük a fejünket. Éppen valami idióta témát ecseteltünk, valami olyasmit hogy miért göndör Hazza haja. Viszont kiáltásokat hallottunk. Nem lehet messze, körübelül 300 méter lehet. A vámpírhallás úgy működik mint egy radar. Pontosan be tudjuk határozni a hangok távolságát és pontos helyét. Körbe néztem mindenkin majd miután mindenki bólogatott és körbenézett, hogy láthat-e minket valaki vámpírsebességre kapcsoltunk. Igazából ezeknek a cuccoknak nincs neve, csak így menőbben hangzik. Szóval, a "célponttól" 20 méterre visszakapcsoltunk normális, emberi sebességre majd odarohantunk.
Borzasztó látvány fogadott minket. Egy férfi, aki egy védtelen nőt akar megerőszakolni, miközben ordít vele és megüti, akárhányszor megpróbál a lány védekezni. Utálom az ilyen "embereket".  Az nem is ember aki megüt egy nőt. De jobban megnézve... ohh ne! Vörös szem..vámpír!
-Azonnal engedd el a lányt! üvöltöttem rá az alakra.
-Azonnal kotord el a pofád innen! és visszafordult a lányhoz.
Hát jó..velem ne kezdjen ujjat! Oda mentem és lelöktem a lányról azt férfit. Niall oda szaladt és arrébb vitték a lányt ölben, mivel kimerült volt. A srác meg sem próbált támadni, szélsebesen elhúzta a csíkot.
Ezek után oda siettem a srácokhoz, akik körbe állták Niall-t mivel nála volt a lány.
Belenéztem gyönyörű szemébe, ami oly ismerősen ragyogott. Hirtelen a felismerés szikrája pattant fel a szemében, ahogy az én agyamban is.
-Melody?? kérdeztem lágyan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése