2013. augusztus 31., szombat

Fontos!

Sziasztok! Nem, megint nem egy olyan üzenetm, hogy vége meg stb xDD


Kérlek olvasd végig!


Szóval a lényeg: Kérlek rengetegen szavazzatok a mostani kérdésre! Addig sajnos nem tudok új részt hozni amíg nincs meg az eredménye mivel az hatással van a következő részek tartalmára!
A blogom újjáéledt. Rozál drága megcsinálta a blogom vidijét amit pár napon belül biztos láthattok..Továbbá a kedvem is rendesen megnőtt de sajnos az a fránya Unitusz még mindig nem múlt el. Nagyon nagy önbizalmat adott az utóbbi fejezetre az a sok komi annyi idő alatt!! IMÁDLAK TITEKET!
És sajnálom, hogy nem válaszolok a komikra..erre nincs mentség :(((
Kérlek komiba írjatok véleményt és ne felejtsetek el szavazni! Amint letelt a szavazás, rá egy napra már fent lesz a kövi rész :))))

2013. augusztus 29., csütörtök

33.Fejezet: Tervezgetés

Sziasztooook! Nagyon feldobtak a komiiiik :DD Nekiálltam az új résznek ami EXTRA hosszú lett. Kérlek, ne lombozzátok le a kedvem és hagyjatok pár komit :))) jó olvasást! Szeretlek titeket! <3
Ja és még valami:

BOLDOG SZÜLINAPOT LIAAAAAAM!!!!!! <3


-Lehet, hogy napokon belül agyonvernek, de ennél sokkal rosszabb, hogy hazudnom kellett a szerelmemnek és utolsó beszélgetésünkön összetörtem a szívét....~Melodie-



*Harry szemszöge*




Liam betoppant a két lány társaságában. Most elmaradt a szokásos örülés a viszont látásnak, s a pusziszkodás is. Csak biccentettünk egyet a másiknak. Kivéve Loui mert Ő megcsókolta a barátnőjét.
Elmagyaráztunk nekik is mindent és Liammel együtt Őket is beavattuk, hogy mi jött ki az üzenetből. Először fogalmam sem volt, hogy tényleg egy üzenet 'esett' ki Louis háta mögül. Csak egy figyelem elterelésnek szántam. Nem akartam válaszolni a kérdésére. Arra, hogy mit mondott Melodie. Igazából bíztam benne, hogy csak azért mondta azt mert nem akar minket bajba sodorni de ott volt az a: Mi van ha igazat mondott? -dolog. Megtörtem. Szinte teljesen összeomoltam legbelül de ezt kifelé próbáltam nem mutatni. Egyetlen dolog javíthat rajtam: Melodie Anastacia Smith. Ő azonban kitudja hol van és milyen kínokat él át éppen. Erre a gondolatra kezeim ökölbe szorultak és elengedtem egy könnycseppet amit egyből le is töröltem. Reméltem, hogy senki nem látta de tévedtem. Szinte mindenki észlelte a sós csepp legördülését. Azonban jobbnak látták, hogy nem tesznek megjegyzést aminek nagyon hálás vagyok. Nem kell a minden rendbe fog jönni és az ilyesfajta sablondumák. Lehet, hogy ez miatt senki sem szólt, ám sajnos visszatért Louis az eredeti kérdéséhez..aminek nagyon örültem! Remélem érzékeltétek a szarkazmust.
-Harry, mondott valamit Melodie?
-Semmit sem mondot, hisz' ti is hallhattátok, hogy meg sem szólalt..-próbáltam terelni, ügyetlenül.
-Tudod, hogy nem így értette..-Suttogta Dani.
-Tudom..-sóhajtottam egy nagyot s éreztem, hogy a szemeimet marják a könnyek.
-Nagyon szépen kérünk Harry, hogy avass be minket is. Szóval mit mondott pontosan? -kérdezett Niall.
Nagyot sóhajtottam s lassanként könnyek gyűltek a szemembe. Ismét. De hát mit tehetnék ellene! Szerelmes vagyok. Nyeltem egy nagyot de a torkomban lévő gombóc nem ment le. Úgy éreztem, hogy akár melyik pillanatban elkaphat a sírógörcs. Komolyan kezdek ellányosodni...
-A-a azt mo-mondta, ho-hogy nem lényeg, hogy Ő-ő ho-hogy va-an. -szipogtam- Várjato-ok. Inkább i-idézem szó-ó szerint:

Semmi ostobaságot ne csináljatok! Ne merd elvállalni! Maximum kilépek az életetekből! Ti egy család vagytok! Fogd fel úgy, hogy elutaztam! Kérlek, ez az utolsó kérésem tőletek, hogy ne merjetek idejönni! Vagy megoldom vagy nem! Jobbat érdemelsz nálam! Harry, én NEM szeretlek! Egyikőtöket sem..ez csak egy ostoba színjáték volt, csak egy éjszakára kellettél volna! Kérlek engedj utamra mert...Ennyi volt. Ám én a végére teljesen sírva fakadtam. Mondhatni zokogtam. Mind odajöttek hozzám s szorosan megöleltek.  Pár perc alatt sikeresen lenyugodtam. Mondhatni. Teljesen már nem bőgtem csak szipogtam. Még SOHA életemben nem sírtam egy lány után. Sőt, még soha életemben nem sírtam ennyit!
Gondolkodásomból most Liam zökkentett ki:
-Mert? Miért Harry? -kérdezte finoman.
-Nem tudom- suttogtam magam elé és koncentráltam, hogy ne bőgjem megint el magam- Itt megszakadt az 'adás'...



*Eleanor szemszöge*


Még sohasem láttam így Harry-t. Vele voltunk jóban-rosszban de ilyen állapotban még tényleg sohasem láttam. Kisírt vörös szemek, remegő hang, gyakori szipogás és sírás. Szipogni pedig eddig csak náthás korában hallottam... Szemei a vörösség mellett még duzzadtak is voltak. Szívszorító látvány volt.
Az egész éjszakán végig gondolkoztunk. A laptop pedig végig ment
az esetleges videóhívás miatt. A hívás pedig érkezett is Öt óra negyven két perckor.
-Na sziasztok! Sikerült döntenetek?
-Nem igazán...-vágta rá Zayn.
Nekem a maszkos pasi abszolút nem volt színpatikus. Valamit éreztem a hangszínén. Valamit titkol. Úgy érzem, hogy fog még meglepetést okozni...
-Oh most látom csak, bővültetek..Üdv a hölgyeknek is! Eleanor, Danielle, kézcsókom...
Ránéztem Daniellre aki ugyan olyan értetlenül rám. Honnan tudja a nevünket?
Jó ez hülyeség,  világsztárok barátnői vagyunk de akkor is. Ez nagyon megijesztett. Valószínűleg a barátaink is észrevehették mert Louis közelebb csúszott hozzám, és ugyan így Liam Danihoz.
-Jó akkor...Hol van Melodie?! -szólalt fel élesen Hazza.
-Most nem hozom ide..Éppen..éppen egy kis mozgáson van. Az a mozgás pedig ha nem nyugszik le, könnyen ágytorna is lehet..-kacsintott Harry-re.
Kirázott a hideg. Harry pedig ökölbe szorította a kezét, majd lábával dobbantott egyet, aminek a hatására ott beszakadt a padló. Nagyon sajnálom Őt. Elképzelni sem tudom, hogy min mehet keresztül.
-Ha egy újjal is hozzáértek..-kezdett bele higgadt hangon.
-Na hidd el nekem kisírt szemű, higgadtnak akaró látszani Harold, hogy még csak nem is egy ujjal volt eddig hozzáérve...Térjünk vissza a megállapodáshoz... Inkább Eleanort és Danielle-t akarom, Harry társaságában. -mosolyodott le ördögien.
-Az ki van zárva! -szólalt meg Liam...
-Vagy így, vagy csak Harry, vagy Harry és valamelyik lány!
-Miért? Miért kellene mellém még lány? -kérdezett rá az említett.
-Jól jönne...elég koszos ez a kóceráj plusz rengeteg férfi tagunk van...
Erre pedig Harry elkezdett vicsorogni, kivillantva a vámpírfogsorát.
-Jó, jó. Akkor te. CSAK TE! Hogyan bonyolítjuk le a cserét? Na jó, nem kérdésnek szántam. Pontosan Három óra múlva elküldök érted öt emberemet akikkel eljössz. Ha senki sem fog követni akkor egyikkel visszaküldöm a lányt..
-És arra mi a garancia, hogy Melodie-t tényleg megkapjuk amint odaér Harry? -szólalt fel Louis mellőlem.
-Vagy megbíztok
bennem és áll az alku vagy semmilyen csere nem lesz. Egy órátok van eldönteni. Majd erre a telefonszámra írjátok, hogy áll az alku vagy nem. -bediktálta a számot- Remélem látlak még Harry. Ja, és ha egy percet is késtek a válasszal..Kaptok majd egy kis ízelítőt...
Felnevetett majd megszakította a beszédet. Én nem bírtam megszólalni. Nem kicsit ijedtem meg. Nagyon aggasztott Melo helyzete, hisz' szörnyű lehet most neki...
-Oké akkor mi legyen? -kérdezte meg Zayn, ezzel elindítva a beszélgetést.
-A terv a következő. Én szépen elmegyek és kész. De van egy olyan érzésem, hogy nem engedné el..-szólalt meg Harry.

-Rendben. Kérek egy percet! -szólaltam meg én is majd villámgyorsan Melo szobájába mentem. kiszedtem az íróasztal alsó fiókjából egy nyomkövetőt ami viszonylag kicsi de rúzs alakú. Majd kiszedtem egy kontaklencsét ami arra funkcionál, hogy lássuk amit a másik lát. Most az egyszer jól jöttek Melo ilyen kütyüjei. Visszaszaladtam az értetlen népséghez majd ismertettem a tervem. Belegyeztek majd megcsináltuk az első lépést. Harry beletette a szemébe a kontaklencsét ami szerencsére átlátszó volt. Elment vele Niall egy másik szobába mi pedig teljesen tükörsima képet kaptunk arról, hogy Harry mit lát. Ez pipa.
Harry visszajött Niall-el. Elmondtuk az eredményt majd kivetettük vele a lencsét. Most jött a nagyobb gond.
-Na és a nyomkövetőt hová fogjuk tenni? -tudakoltam meg.
Ezen gondolkodtam az óta, mi óta Niall elvitte Hazzt a 'látás vizsgálatra'.
-Valami olyan helyre kell ahol nem nézik át.. Szerintem egy motozást simán megcsinálnak..-szólt Zayn.
Mindenki gondolkodóba esett. A hangulat is nyomasztó volt. Mindenki tisztában van vele, hogyha ezt a problémát nem jól oldjuk meg, mindketten meghalhatnak. Melo pedig itt olyan, mint a kishugunk. Ráadásul Louis-nak ténylegesen majdnem a húga.
A hosszú csendet az előbb említett zavarta meg:
-Mivel ruhába nem tehetjük, fülébe nem fér be...egész egyszerűen: dugja fel a seggébe és kész.- csapta össze a tenyerét Louis. 
Ezzel a kijelentésével pedig támadt egy olyan érzésem, hogy megpróbálja oldani a hangulatot.
-Oké, de hogyan? -szólt Harry.
Na ne már! Ez tényleg komolyan vette?! Fúúúúj!
-Egyszerűen! Irány a mosdó Styles! -adta a kezébe a rúzs méretű izét Louis.
Mi többiek még mindig nem ébredtünk fel a kábulatból. Wláááá! Még a hideg is kirázott. Danielle visszaült a gép elé, s látta ahogyan a jelet aktiválják majd szépen felénk sétál a monitoron.
-Te tényleg megcsináltad? -kérdezett rá egy grimasz közben Liam.
-Igen, tényleg. Szóval mi a következő lépés? -kérdezte Hazza.
Nyeltem egy nagyot majd vázoltam a további fázisokat.
-Mi Danival átalakulunk és már Harry-vel fogunk menni. Ti pedig követtek minket de nagy távolságból. A szagotokat pedig álcázni kell mivel mindenfajta varázslény lehet ott és kiszagolnának. Kérdés?
-Mikké alakulunk? -tette fel az első kérdést Danielle.
-Hát tetűkre gondoltam...Megfelel Harry?
-Igen. De ha az életet nézik meg hőkamerával, akkor nem lesz kicsit feltűnő két tetű a hajamba?
-Oké akkor gondoljunk mindenre. Vagy szerzünk még több tetűt magunk mellé, vagy mássá alakulunk és máshová megyünk benned. Ötlet?
-Szú az elég apró...és szúként a fülébe? -kérdezett rá Zayn.
-Ez nem is rossz ötlet..El? -Danielle.
-Rendben, egy próbát megér! Louis, rá kell hogy álljak a tenyereddel mind a két lábammal. Ugyan így nektek is Liam. Olyan apróra zsugorodunk, hogy nem találnátok meg máshogy.
Az előbb említett két fiú bólintott majd ráléptünk a kezükre. Ránéztem Danira, Ő bólintott és már zsugorodtunk is. Louis furcsa tenyerében találtam magam. Ő viszont értetlenül nézte a két kezét, hogy hová is lettem. Egy apró harapást hagytam a jobb tenyerén, hogy érezze: ott vagyok.
-Danielle! Harapd meg Liam-nek azt a tenyerét ahol vagy! -tanácsolta Tommo.
Sokat nem láttam, hogy mi történik. A következő pillanatban rá másztam Louis mutató ujjára aki felemelt Harry füléhez és belemásztam. Hátrébb lépett. Gyanítom, hogy Liam-ék is végeztek. Niall kezében egy hőkamera volt, s ezzel levizsgálta az eredményt.
-Jöhettek csajok!
Louis odatartotta az ujját amire én rámásztam. Letette a kezét a földre majd végigmásztam a viszonylag puha felületen és már lent is voltam. Ezáltal visszaváltoztattam magam emberi alakba.
-Jó akkor ez is pipa mivel semmit sem észleltünk. -szólt Niall abban a pillanatban mikor Dani is újra ember lett.
-Rendben. A ti szagotokat mivel fedjük el? -szólt hozzá Hazza.
Na ezen viszont még többet töprengtünk. A közismeretben ugyan is még nem létezik olyan, ami erre képes lenne. Ó a fenébe! Nem bukhatunk meg ezen!
-Oké, akkor gondolkodjunk másképp. Melyik az az illat amit nem bírtok elviselni? -kérdezte meg Danielle.
Ez remek ötlet. Így legalább kiindulópontunk van.
-Hát...talán a pisztácia. De ezt egyik varázslény sem...
-Rendben. De itthon egyrészt nincs pisztácia, másrészt pedig ha senki sem tudja elviselni akkor az sem akin van... -szóltam közben.
-A legközelebbi pisztácia forrás tizenkét kilométerre van kelet felé. Különben meg nincs más esély! -válaszolt egyből Niall.
-Eleanor nem lesz semmi baj. Én inkább értetek aggódom. Ott olyan védtelenek vagytok és ... -beszélt bele Liam.
-Te csak ne félts minket! -mondta Danielle.
-Mennyi időnk van még? -kérdezte meg Loui.
-Pontosan két perc és tíz másodperc. Kilenc, Nyolc, Hét -Zayn.
-Rendben akkor Harry üzend meg a telefonon neki, nem ám levágja valamiét Mel-nek. Valaki menjen el a pisztáciáért. Legalább hárman menjetek, hogy annyit el tudjatok hozni. Vigyetek légpalackot is. -szóltam megint.
Miután elmondtam a tervet, rengeteg értetlen szempár szegeződött rám.
-Most mi van?! -kérdeztem meg, hisz' nem kicsit voltam zavarban.
-Légpalackunk van itthon de pisztácia nincs?! -akadt ki Harry.
Erre megrántottam a vállam. Öt légpalack van a pincében. Ez még Simon ajándéka volt. Emlékszem, hiszen a memóriám kifogástalan.



2013. augusztus 26., hétfő

32.Fejezet: Pofon

Sziasztok! Itt egy friss rész és szeretném ha komiban leírnátok, hogy mit éreztetek az olvasása alatt. Sajnálom de erre van egy komihatár: 5 komi és jön a kövi fejezet :))






-Az ajtó ismét kattant és Liam gördült be El és Dani társaságában...-

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


*Melodie szemszöge*

Egy világos szobában vagyok. Az ágyam  egy enyhén rozsdás vas ágy. A  falak szinte rikítóan fehérek. A szobában pedig más nem volt. Fogalmam sincs, hogy hogy kerültem ide. A fejem csak úgy hasogat és a többi részemet sem igazán érzem. Megpróbáltam felállni az ágyról ami rövid időn belül sikerült is. Viszont elkövettem egy apró hibát...Vissza néztem az ágyra...
Nos az elég durva látvány volt. Az én alakomban szinte mindenhol véres volt a lepedő. Ekkor pedig fájdalom hasított a mellkasomba, kicsivel a jobb mellem alá. Odakaptam a kezem és persze a fejem is lefelé fordítottam de ez is hiba volt. Rettenetesen megszédültem és lüktetni is kezdett a fejem. Rákaptam a kezem majd a szemeim elé emeltem és megnéztem. Alvadt vér váladékok borították a kezem, friss vér keveredésével. Hirtelen felvillant egy emlékkép: A levél Harry-nek. Majd egy másik mikor a szobámban fegyvereket látok.... Aztán egy újabb ahol egy vicsorgó vérfarkas közeledik felém majd a falnak vág...És beugrott minden.
Minden kérdésemre választ kaptam, csak egyre nem. Hol is vagyok?
Megpróbáltam használni a teleportálós izét de semmi. Volt egy ajtó -ami szintén fehér- és ijedtemben annak estem neki. Ütöttem és rúgtam mindhiába. Az ajtó ugyanis meg sem moccant. Viszont a vérem ide is felkerült...
Hátráltam pár lépést. Vettem egy hatalmas lélegzetet majd hangos fújtam ki. Összeszedtem a maradék erőmet majd egy csatakiáltás közben az ajtónak rohantam...
Ám mielőtt még nekicsapódtam volna, kinyitódott. Ám az én lendületemet már visszafogni nem lehetett. Egy hatalmas kopár folyosóra estem ki. Mögülem és mellőlem hangos nevetés volt hallható amibe beleremegtem. Óvatosan felálltam majd szembefordultam az ellenfeleimmel. Felvettem egy szokásos támadó pózt és vártam. Vártam de azt nem tudom, hogy mire. Elvégre Négy benga nagy gorilla méretű fickó vett körbe és még egy kicsivel kisebb akin fekete álarc volt.  Amikor meglátták, hogy mit csinálok csak még jobban nevettek.
-Mégis mi ilyen vicces? Egyátalán hol a fenében vagyok?!
Nem válaszoltak csak röhögtek tovább. Nevetésük leginkább a dörgéshez hasonlított. Engem pedig nagyon zavar, hogy abszolút nem vesznek komolyan.... Odasétáltam a maszkos ürge elé. Gyomromban éreztem az izgalom jeleit ám kifelé nem mutattam semmit. Határozottnak akartam tűnni!
-Mi van te benga állat, a hallásoddal is gond van? -villantottam egy széles mosolyt ami közben gúnyosan a szempilláimat rezegtettem. Ám a mosolyom inkább vicsorgás lett..
-Igaza volt T-nek. Tényleg harcias kiscsaj. Csodálom, hogy Harry kibírja ez mellett...De lehet, hogy csak egy egy éjszakás kalandot akart mert annak tökéletesen megfelelsz kis angyalom! -vigyorodott el kajánul és hirtelen rá csapott az egyik a fenekemre.
Engem pedig elöntött a düh és a szomorúság amint meghallottam Harry nevét. A düh, mert a szájára vette, a szomorúság pedig mert ismerem és tudom, hogy most magát okolja mindenért. Nem gondolkoztam, elborult az agyam. Ebből pedig az következett, hogy teljes erőmből gyomorszájon vágtam azt az embert aki megfogta a seggem, majd egy gyors reakcióval azt is aki beszélt. Végül azonban mind a két kezemet a hátam mögé szorították és a hajamnál fogva húzták hátra a fejem. Én pedig sikítottam a fájdalomtól..
-Na idefigyelj kiskirálylány! Ha még egyszer megmersz ütni akkor azt nagyon megbánod, de ezt garantálom! Most pedig jó éjszakát! -váltott témát.
-Mi?! Ne! Kérem ne! Engedjen el! -üvöltöttem ahogyan csak bírtam a tű láttán.


Éreztem ahogyan kezek fogják le a lábaimat a kezeimet és a törzsem. Akárhogy próbáltam de kiszabadulni nem ment. Majd hirtelen egy erős szúrást éreztem a hasamban (?!) majd fokozatosan homályosult a látásom. A testemet sem éreztem már s fokozatosan elgyengülve nyelt el a sötétség...
Egy házban voltam. Apukámmal játszottam valami társasjátékot. Apu pedig szokásához híven hagyott nyerni. De várjunk csak. Hat évesként játszom apuval miközben én innen, a jó öreg sötétkék kanapéról figyelem az egészet. Majd egy képváltás. Az első sulis napomon vagyok Louival. Szerencsénkre egy osztályba kerültünk. Megint egy képváltás...Az első sulis önálló feladatomat teljesítettem most negyedikben járunk. De én ezt nem értem...A képek forognak és ezek az én emlékeim..Most akkor meghaltam?


*Órákkal később*


Jelenleg Harry szobájában vagyok,Vele de két személyben. Még mindig az emlékeim között cikázok és itt megragadtam. Ezt a jelenetet semmi sem váltja fel. Amilyen aranyosan szedi össze a gondolatait és formálja szavakká ami ezek után mondatokat alkot. És ebből az sült ki, hogy 'hivatalosan' is a barátnője lettem. És ezek után aranyosan csókolózunk..Legördült egy könnycsepp az arcomon. Ezt követte még egy és még egy. Úgymond a szellemem fakadt sírva. Nekidőltem az ajtónak majd szép lassan lecsúsztam rajta. Ám az ajtó hirtelen kivágódott és mondhatni Liam átfutott a testemen amiből én semmit sem éreztem.  Ám hallottam Liam hangját de nem az emlékemben. Közelről beszélhetett de csak egy mondatot értettem:
-Had lássuk a testét!
Ez furcsa. Vagy begolyóztam vagy tényleg nem tudom, hogy most mi van. Erre a mondatra egy számomra ismeretlen férfi válaszolt valamit de nem értettem a dörmögő hanglejtését. Majd hallottam Zayn kiáltását majd Louis beszélt és végül megint üvöltött valaki de az Niall volt. Összeszedtem minden koncentrálós képességem és arra figyeltem, hogy mit tudok kiszűrni a beszélgetésből. Közben pedig már semmi emlék nem volt körülöttem csak egy óriási feketeség.
-Hát akkor ennyi bőven elég is a csajról... szóval! Először csak kicsiben...Harry-t a lányért! -Vállalom! -vágta rá egyből Harry.
-Mi?! Nem! Dehogy vállalod! Megőrültél?! -kiáltott Louis
-Ácsi fiúk. Mire legközelebb jelentkezem, arra várom a döntéseteket. Rövidesen bekövetkezik mivel sokat már nem bírna a csajszi...Sziasztok!

Zene.. Kérlek ez mellett olvasd! :))

Mi?! Nem?! Harry ezt nem teheted! Összeszedtem minden erőmet és kinyitottam a szemem. Nem láttam semmit, vagy bekötötték vagy nem sikerült a 'művelet'. Viszont az első igazolódott be. Mégpedig azért mert valaki végignyalta az arcomat. Wlááá! Még a hideg is kirázott. Villámgyorsasággal ráztam le a szemem előtti anyagot ami nem igazán tett jót a nyakammal. Éles fájdalom ismét beleszúrt az említett testrészembe, de jelen esetben nem érdekelt. Összeszorítottam a fogam majd lefejeltem az előttem álló értetlenkedő embert. Szemeimmel idegesen mértem fel a terepet és kerestem a srácok hangjának forrását. Egy laptop előtt, jobban mondva benne voltak és mint aki lefagyott úgy bámulták a jelenetünket. Gyorsan belenéztem Hary szemébe és egy másodperc alatt kommunikáltunk:
-Jól vagy?! -'kérdezte' meg.
-Az nem lényeg, figyelj! Semmi ostobaságot ne csináljatok! Ne merd elvállalni! Maximum kilépek az elétetekből! Ti egy család vagytok! Fogd fel úgy, hogy elutaztam! Kérlek, ez az utolsó kérésem tőletek, hogy ne merjetek idejönni! Vagy megoldom vagy nem! Jobbat érdemelsz nálam! Harry, én NEM szeretlek! Egyikőtöket sem..ez csak egy ostoba színjáték volt, csak egy éjszakára kellettél volna! Kérlek engedj utamra mert...
És itt vége lett. A szemkontaktusunk megszakadt. A videóhívást megszakították. Két aprócska könnycsepp csordult ki a szememből. Lehet, hogy most láthattam utoljára életem szerelmét és még csak azt sem tudja, hogy mit érzek iránta. Muszáj volt összetörnöm a szívét a saját érdekében..S ebbe az én szívem is darabokra tört.
Nem nyalogathattam sokáig a lelki sebeimet mert egy hatalmas pofont kaptam a bal oldalamról, és a lendülettel székestül borultam. Egy sötét bőr cipőt láttam magam mellett megállni. Lendült a láb majd egyenesen a gyomrom körül állt meg. Rúgott belém még párat majd otthagyott. Mindenki kiment kivéve a maszkost. Én pedig még mindig a földön feküdve, kikötözve egy székhez. A könnyeim megállás nélkül folytak, erős külső-belső fájdalmam volt. Lehet, hogy napokon belül agyonvernek, de ennél sokkal rosszabb, hogy hazudnom kellett a szerelmemnek és utolsó beszélgetésünkön összetörtem a szívét....

2013. augusztus 19., hétfő

31.Fejezet: Jelentkezés

Sziasztok! Itt a kövi rész. Kérlek jelentkezzetek mert súlyos betegségben szenvedek, a neve: Unitusz. Majd kommentben Rozál drága elmagyarázza annak akit érdekel...Jó olvasást! Szeretlek titeket! És bocsássatok meg a késésért! :))


--Miért?! MIÉRT PONT Ő?! -üvöltöttem a semmibe, miközben szüntelenül zokogtam.~Harry-


*Louis szemszöge*

-Srácok ezt nézzétek! -jött ki a konyhából Niall vámpírsebességgel.
Harry még mindig a falnál ülve zokog, Zayn tör-zúz. Mindent összetör ami még épp. Habár abból nincs sok...Liam pedig nekem beszél, hogy mit akarhatnak és hol lehet Melo. Ebből azonban én sok mindent nem értek. Csak némán ülök a helyemen és bámulok a semmibe. Ezt csak Niall legutóbbi felkiáltása zavarta meg:
-Mi az Niall? -áll meg egy percre Zayn a rombolgatásban.
-Ép a hűtőben voltam..-kezdett bele de Harry leordította.
-NIALL! Nem vagyok hajlandó boltba menni ha nincs kaja és egyátalán! Abszolút nem ez most a legjobb dolga egyikőnknek sem! -Harry mély hangja mennydörgésként hangzott fel. Szipogott még párat majd többet nem szólt amint látta Niall megrémült arcát.
-Sajnálom Niall, nem akartam veled kiabálni én csak....
-Semmi vész, inkább gyertek ezt olvassátok! -Niall szemében a remény csillogott.
Odahozta az asztalhoz, mi pedig köré gyűltünk. Egy levél volt. Harry-nek címezve a Vámpírtanácstól. A levél pedig már fel volt bontva. Egy szempillantás alatt suhant át mindegyikünknek a szeme a sorokon.... 
-Jaj ne! Melodie rájött és így akart megvédeni minket! Fenébe! -csapott le az asztalra Zayn. Az asztalunk pedig szintén kettétört. Harry szemében olyan szintű fájdalmat láttam amit eddig sosem. Én a levél hatása alatt voltam, Niall a lehetőségeket kombinálta, Liam felhívta El-t és Danit-t. A lányok azt mondták, hogy hazautaznak. Egy óra és itt lesznek a házban. Viszont most adódott még egy probléma is...Harry.
Amint elolvasta a levelet, őrült dühöngésbe fogott. Átzúzta a saját szobája egyik falát. Azt hajtogatta, hogy minden az Ő hibája. Minden olyan gyorsan történik...
Harry-t Liam segítségével lefogtuk és a földhöz szegeztük:
-Na ide figyelj Harry! A rohadt életbe azzal senkin sem segítesz ha mindent ripityára törsz! Inkább a megoldáson gondolkozz érted?!!!! Mindenki aggódik Melodie miatt nem csak te! Szóval állítsd már le magad a rohadt életbe is! -üvöltöttem vele.
Nem tehetek róla. Egyszerűen előjött belőlem. De így van! Mindenki aggódik nem csak Ő és mégsem zúzzuk porrá a házat...
A nappaliból hirtelen Zayn kiáltását hallottuk.
-Gyertek gyorsan! Mindenki!
És már ott is teremtünk. A laptopot szorongatta a kezei között. Ráment az egyik fájlra majd az egész laptopon előjött egy kép amin egy maszkos srác van. A kezeim ökölbe szorítva pihentek a kanapé háttámláján. Ahogyan beszédbe kezdett, még levegőt is elfelejtettünk venni.
-Sziasztook! Gondolom sejthetitek mi miatt kerestelek meg titeket.. -idegesítő hangja  miatt megfagyott a levegő is. -Szóval akkor egyből rá is térnék a lényegre! Azt szere...
-Előbb hadd lássuk Melodie-t! -vágott a szavába Harry.
-Rendben! Hozd a csajt! -szólt valamerre a háta mögé.
Nyöszörgést lehetett hallani majd székestül behozták. Ahogy látni lehetett, a keze a háta mögé volt kötözve. A szemén pedig egy vastag fekete valami volt. Ezt nem értettem. Melodie-n ezen kívül valami óriási lepedőszerűség volt. csak a fejét lehetett látni. Volt pár karcolás az arcán és mintha vér folyt volna le a feje egyik oldalán.
-Mit csináltál vele te szemét?!!!! -ordítottam egyenesen a kamerába.
-Vigyázz a szavaidra kölyök! Különben sem én. Amúgy elég harcias bige Harold...
Harry szemében fájdalom tükröződött. Élesen fújta ki a levegőt és próbált lenyugodni. Végül vett egy hatalmas levegőt, majd komoly hangon válaszolt:
-Ezt hogy érted?
-Hát elég komoly sérüléseket okozott az egyik emberemnek....
-Hadd lássuk Melodie testét! -szólt közbe Liam.
-Ó valaki de perverz...
-A sérüléseit te idióta! -kiabált immár Zayn is.
-Még egy ilyen beszólás felém és élő adásban nézhetitek, hogy szedi szét valaki... Amúgy meg a feltételek nem ti szabjátok!
-Kérlek mutasd meg a sérüléseit! -szóltam közbe.
-Így már más...de nem hiszem, hogy azt komolyan látni is akarjátok..
-És a szemén miért van kendő? Megsérült ott is? Kérlek erre válaszolj és befogom! -beszéltem továbbra is hozzá. Megpróbálok rá hatni, hogy legalább valami információt nyerjünk.
-Na jó.. Lássátok, hogy nekem is van szívem -itt röhögött a saját poénján- a szeme nem sérült. Csak ha eszméletéhez tér, még csak meg se próbálhasson a Styles-szal kommunikálni..ezen kívül a helység védve a teleportálása ellen is. -vigyorgott.
-Nincs eszméleténél? Mégis mennyire súlyos?! -kelt ki magából a beszélgetés alatt először Niall.
-Hát akkor ennyi bőven elég is a csajról... szóval! Először csak kicsiben...Harry-t a lányért!
-Vállalom! -vágta rá egyből Harry.
-Mi?! Nem! Dehogy vállalod! Megőrültél?! -néztem rá.
-Ácsi fiúk. Mire legközelebb jelentkezem, arra várom a döntéseteket. Rövidesen bekövetkezik mivel sokat már nem bírna a csajszi...Sziasztok!
Ledermedve figyeltük a képernyőt. A férfi felállt majd odasétált a székhez és megnyalta Melodie arcát. Melo-t mintha áramütés érte volna, megremegett majd egy fejrántással ledobta a szeméről a kendőt. Ami itt történt az váratlan volt. Egészen pontosan lefejelte a férfit majd egy pillanatig a kamerába nézett de egyből kikapcsolták a videóhívást. Mi pedig némán ültünk a kanapén mígnem Niall szólalt meg:
-A büdös kurva picsába, hogy mindig velünk kell mindennek történnie! -majd elviharzott.
Ki a törött ablakon, valamerre. Liam az ötleteket kombinálta ami a fejében tartott börzét míg Zayn a videóhívást nézte vissza és elemezte. Harry azóta meg sem mozdult. Olyan mint egy szobor. Csak néz előre és levegőt sem vesz. Oké megviselte meg minden de valami nincs rendben. És ekkor beugrott. Valamit üzenhetett neki Melodie az az egy pillanat alatt...De mit?
-Harry, mit mondott Melodie?
Csak ült és bámult úgy ahogyan eddig is tette. A kérdésem pedig elsuhant a füle mellett. Legalább is úgy tett. Felpattantam a kanapéról majd elé ugrottam:
-Válaszolj!
-Valami kiesett belőled. -jelentette ki, de a figyelmét továbbra is csak maga elé szentelte.
Megfordultam és láttam egy papírfecnit a földön. Egy szempillantás alatt felvettem. Megfordítottam, s láttam rajt valami kézírást. De olvashatatlannak mondanám.
-Az meg mi? -kérdezte Zayn.
-Egy üzenet...
-Mutasd csak! -pattant fel hirtelen Harry is.
Sokáig fölé hajoltunk de nem tudtunk kivenni belőle semmit. Felvittük Liam-nek is aki épp telefonált. Amint meglátta, hogy ott vagyok a cetlivel, azonnal letette. Jobban mondva megkérte, hogy várjon. Későbbi elmondása szerint Eleanorék voltak. Visszatérve: Liam mikroszkóp segítségével is megpróbálta de semmi. Felhívtam idő közbe a többieket is. Négyen összehoztunk valamit. Jobban mondva egy szavat, vagy szótagot mivel az elég nagy betűvel volt írva: NE.
-Ennek semmi értelme! Olvashatatlan! -fakadtam ki.
-Srácok nekem e kell mennem a reptérre a lányokért. Hamarosan jövök velük együtt. Addig próbálkozzatok tovább! Sok sikert! Sziasztok!
Mi lekísértük Liam-et az ajtóig mi pedig helyet foglaltunk a nappaliban.
-Ebben a szóban itt van egy szám.... Itt pedig mind a két magánhangzó e. Milyen szó lehet az?! -vont egy kis logikát bele Zayn.
-Kerek, nedves, szerkeszt, evett, esett, eget, kedves, kecske, kecses..milliónyi ilyen szó van!- akadt ki Hazza a sorolás után.
A bejárati ajtó hirtelen kivágódott. Majd ugyan azzal a lendülettel be is csapták. Niall lépett be az ajtón zihálva, széttúrt hajjal és egy kis vérrel a szája sarkában. Amint meglátta, hogy hol vagyunk Ő is odajött hozzánk.
-Sziasztok. Az meg mi?
-Ez egy üzenet amit valószínűleg Melodie hagyhatott de egyszerűen nem tudjuk elolvasni. Liam még nagyítóval is próbálkozott, de Ő most elment a reptérre a lányokért... -felelt Zayn.
-Adjátok csak ide, had nézzem!
Odaadtuk Niall-nak a papírfecnit. Leült a kanapé közepére majd tanulmányozni kezdte a lapdarabkát. Nem telt el egy perc sem mire felállt és felénk fordult:
-Kedves 1D, semmilyen ajánlatot NE fogadjatok el értem! -mondta nyersen.
-MI?! -pattantunk fel szinte egyszerre.
-Ez van ráírva. Melo írhatta. Láttam már a technikáját ahogyan gyorsan ír. Én mentem vele vásárolni....
Az ajtó ismét kattant és Liam gördült be El és Dani társaságában...

2013. augusztus 11., vasárnap

Sziasztok!

A blogomat szüneteltetem egy csöpnyi kis időre...sajnálom de nagyon elment a kedvem az írásától :((( Please ne haragudjatok!

2013. augusztus 5., hétfő

30.Fejezet: A levél hatására

Sziasztok! :))) Meghoztam a kövi részt ami a kerek 30-as szám alatt van :)) Nagyon örülök, hogy sikerült eddig írni a blogot és letettem a komihatárjaimról de azért jól esnének a komik. Lenne egy nagyon fontos kérdésem: NEM TUDJÁTOK, HOGY HOVA LETT A 12 rész? SEHOL SEM TALÁLOM, SZERINTEM TÖRÖLVE LETT DE NEM TUDOM HOGY MIKOR ÉS HOGYAN! Nem tudtok segíteni, hogy hogyan tudom visszacsinálni?! AZ EGYIK KEDVENC RÉSZEM VOLT :((( Jó olvasást! :))




- Ami benne állt az szintén lesokkolt...-


Lesokkolt de jobban mondva meglepett:

Sir Styles!

Először is nagyon-nagyon gratulálunk, hogy összejött végre a szerelmével.
Másodszor is:
sajnos így még jobban figyelnünk kell. Mivel Ön a vámpírok egyik legerősebbikje. Eddig viszont alig, vagy szinte nem is volt gyenge pontja.. Ám szerintünk ez megváltozott. Most a hölgyén keresztül érheti Önt a támadások hada. A házukat állandóan figyeljük kívülről. Sajnos azt kell mondjuk: Melodie Smith nincs teljesen biztonságban. Arra gondoltunk, hogy esetleg behozhatná a hölgyet a tanácshoz és akkor itt figyelhetnénk de ez nem lenne az Ön számára jó, mivel akármikor megjelenhet magánál az eset mikor az Ő véréből kell innia. Szóval második gondolatban arra jutottunk, hogy képezze ki Ön a hölgyet.
Amint említettem, kívülről figyeljük a házat. Ám belülről nem. Tudomásunk szerint bejutott Önökhöz egy másik hölgy is. És az a hölgy ikertestvére Melodie-nak. Nos ezt mi nem hisszük el százszázalékosan. Mi rengeteget nyomoztunk a hölgyeménye után. Az orvosa -Melodie anyjának-
is vámpírtanács egyike volt. És biztosan nem volt másik gyermek. Átnéztük az emlékeit, így ezt pontosan tudjuk. Abszolút egyedüli gyermekként született Melodie. Ám az állítólagos testvéréről nem sikerült többet megtudnunk. Ám mi biztosak vagyunk benne, hogy nem testvérek. Kizárt.
A hölgy valószínűleg kémkedik és Önöket deríti fel.. Vigyázzon Harold!
Üdvözlettel a Vámpírtanács!


Ahogy olvastam a sorok között, megdermedtem. Ezek szerint vadásznak rám. De nem csak rám, hanem az egész családomra is. Sőt! Nincs is semmilyen ikertestvérem, Ő csak egy kém. De ennek most véget vetek.
A levelet gyorsan bedobtam a hűtőbe, borítékkal együtt. Ott majd megtalálják ha netalán valami lenne. Idegesen lépkedtem felfelé a lépcsőn. A folyosón még mindig a drága Isabella takarított.
Képes volt a szemembe hazudni. De ezt nem ússza meg ennyivel! Ezt már nem!
-Szia drága Isabell! -vigyorogtam miközben rámeredtem. -Az én egyetlen TESTVÉREM mi jót csinál? -emeltem ki azt a szót majd közelebb lépkedtem hozzá.
-Szia Melo! Még mindig ugyan úgy takarítok. - egy pillanatra rám nézett.
-Azt nem hiszem! Szerintem inkább kémkedsz...méghozzá utánam, Harry után és a többiek után!
Isabella eldobta a törölgető rongyot majd idegesen felállt. Elém lépkedett majd egy méterrel előttem megállt.
-Mit mondtál? -sziszegte idegesen.
-Jól hallottad! -nyújtogattam neki.
-Ezt mégis honnét veszed?!
-Biztos forrásból! -maradtam higgadt.
-Hm...
Majd körbe járt. Tenyerem izzadni kezdett. Ez nem lesz békés...Valami történni fog. Nyeltem egy nagyot. Isa ismét elém került.  Vettem egy mély levegőt majd szép lassan kifújtam.  A szemkontaktust nem szakítottam meg. Folyamatosan egymás szemébe néztünk. Hirtelen azonban Isabella féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Biztos vagy te ebben? - sejtelmesen kérdezte.
-Százszázalékban! -feleltem a lehető legnyugodtabb hangon.
Nyugodtan válaszolok ám belül tombolok...Grat Melo!
-Akkor már nem kell magam megjátszanom... -sóhajtott egy nagyot majd megint vigyorog.
Nem értem miért vigyorog de idegesítő. Komolyan egyre feljebb tolja bennem a pumpát, ezzel késztetve, hogy én töröljem le a fejéről. Ám megmozdult. Jobb kezét az állára tette majd ilyen maszk szerűséget húzott le a fejéről. Az anyag lassacskán szakadozott el, így egyre többet mutatva Isa arcából. Már ha Isabellának hívják..
A maszkjával együtt a parókájától is megszabadult. Haja fekete volt. Arca pedig fehér. Ameddig én tanulmányoztam az arcát, Ő addig beszélt hozzám:
-Drága kicsi Melodie! Nem tudom honnét szedted elő az igazságot de szerintem nem tudod kivel húzol ujjat édesem!
-Engem csak ne édesemezz le te...te..te fogalmam sincs mi! Még van bőr a pofádon ilyeneket mondani? -csattantam fel.
-Nyugodjál már le kicsi szajha és vigyázz a szádra! A kis mesémből csak a farkas rész volt igaz, szóval a helyedben vigyáznék. Nem téged akarlak hanem Őket csak sajnos az úgy nem megy..Jobban mondva Harry-t kell elkapnom és a mester elé vinnem...Hm nem baj.. viszlek téged és akkor legalább veled kínozhatjuk! Igen, ez az! -gondolkodott el hangosan.
Egy hatalmas pofont kevertem le neki. Hogy mer ilyeneket mondani? Kitépem az összes szál haját ennek!
Lassan felém fordította a fejét ami az ütés erejétől kicsit elfordult. Féloldalas mosolyra húzta a száját majd megszólalt:
-Ezt nagyon nem kellett volna!
Majd evvel a lendülettel hátralökött. A hátraesésemet hátra bukfenccé alakítottam így egyből talpra tudtam állni. Támadó állásba helyezkedtem. Kiskoromban ugyan jártam önvédelemre de egy farkas ellen nem tudom, hogy mit ér.. A nő pedig látva a cselekedetemet, felnevetett.
-Komolyan szembe mersz szállni velem?! Nevetséges vagy kis csillag!
Nem vettem figyelembe az előbbi mondatát. Már miért ne mernék?!
Farkassá változott majd pár nagyobbat csapott erős mancsaival a földre, jelezvén, hogy milyen erős is.Hirtelen megindult felém amit én egy gyors mozdulattal kikerültem, így a korlátot áttörve a földre zuhant. Hallottam egy nyüszítést majd lenéztem de már nem volt ott. Idegesen körbenéztem. Hirtelen egy váza törését hallottam lentről. Leszaladtam a lépcsőn majd a hang irányába futottam. Nem láttam őt. Odasétáltam a nappaliba a törött asztalhoz és kanapéhoz. Az asztal darabjai közül kivettem egy elég nagy darabot fegyverként. Mivel már törött volt, egyik oldala igen csak éles. Ez megteszi. Gyorsan ránéztem az órára: 18.31. A srácok hétre jönnek.
Suhogást hallottam a hátam mögül. Még  szerencse, hogy besüt a nap a házba így elég világos van. Megfordultam. Láttam ahogyan Isa fekete bundája elsuhan.
-Állj ki ellenem! Csak lesből mersz támadni? Gyere szemtől szembe!
Ezeket fogalmam sincs miért mondtam. Nagyon ideges voltam. Talán abban bíztam, hogyha hergelem akkor összezavarodik.
Hirtelen előre estem. Isa hátulról fellökött. Egy pillanat alatt megfordultam és a farkas testébe szúrtam a fegyverem. Egy éles vonyítást hallatott. Szemei feketére váltottak. Vicsorogni kezdett miközben az egyik mancsával kihúzta magából a fát. O-Ó, ez nem jó!
Futásnak indultam. Felfutottam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Hallottam, hogy a nyomomban van. Az ajtót gyorsan bezártam majd a hátammal nekitámaszkodtam. Hallottam ahogyan végighúzza karmait az ajtómon. A torkom összeszorult. Hatalmasat nyeltem. Feltápászkodtam majd teljes erővel az ágyamba rúgtam. Szerintem lehet eltört a lábam. De ez most nem lényeges. Viszont sokkal lényegesebb, hogy az ágyam nem tört el. Odasétáltam a szekrényemhez és annak is nekimentem teljes erővel. Siker! A szekrényem eltört. Megfogtam öt darabot belőle majd a romok közül előhalásztam az egyik övemet. Az övemre két-két oldalról fadarabokat erősítettem míg az ötödik karót a kezeim közé fogtam. Szemben helyezkedtem az ajtómmal, készen arra, hogy akár mikor betörheti. Ez rövid idő alatt megtörtént. Szó szerint betörte az ajtómat. Egyből rám nézett majd elindult felém. Eszembe jutott egy terv. Gyorsan átugrottam a vérfarkas felett majd futottam. A farkas is megfordult ezzel üldözőbe véve engem. A csatánktól már az egész lakás romokban hever. Szinte semmi sincs a helyén. Bementem a fürdőbe és szintén bezártam az ajtót. gyorsan vizet engedtem az ajtó elé majd bedugtam egy hajszárítót. Miután elég területen volt víz, elzártam a csapot. A hajszárítót a kezembe vettem. Már bekapcsoltam és teljes fokozatra váltottam. Isabell másodperceken belül betörte az ajtót és pont a vízben állt. Most jött el az én időm! A hajszárítót a vízbe ejtettem. A farkas teste csak úgy remegett az áramütés hatására. Szörnyű hangokat adott ki. Én eközben felmásztam a fürdőkád szélére majd a lelógó lámp segítségével átlendültem a farkas felett. A folyosón landoltam és szélsebesen futottam lefelé. A konyhában találtam cetlit és tollat. Egy gyors üzenetet hagytam nekik majd a cetlit arra a székre tettem amin Louis ülni szokott. Az üzenet így hangzott:

"Kedves 1D, semmilyen ajánlatot NE fogadjatok el értem!"
Hallottam a lépcső nyikorgását. Kiszaladtam az előtérbe. A farkas szőre az égnek állt. De közeledett. Elkezdtem dobálni az öt karóval ami nálam volt. Ötből három eltalálta. Ám semmit sem értek. A farkas elrugaszkodott majd rám vetette magát. A két mancsán a karmok a két kezembe mélyedtek. Felordítottam a fájdalomra.Már a padlón feküdtem, a kezemből ömlött a vér. A fenevad pedig még mindig rajtam volt. A feje visszaváltozott az állítólagos Isabellére, és úgy mondta:
-Most megfizetsz mindenért te ribanc!
Majd fogait belemélyesztette a vállam és a nyakam közötti részbe és elhajított egyenesen a falnak. Fájdalmasan ütköztem a falnak. Fejem nagyot koppant. Lassan csúsztam le a falon. Utolsó erőmmel felnéztem az órára: 18.52. Majd minden elsötétült.


*Harry Styles szemszöge a csata közben*


Nagyon rossz érzés fogott el. Valami történt. Jaj csak ne Melodie-val! Roppant ideges vagyok. Ezt a többiek is észrevették rajtam. Egy szó nélkül próbálunk a holnapi koncertre. Azt mondták hétkor haza mehetünk. 18.32.
Nem jön ki a hang a torkomon. Valahányszor az én részemre érünk, megtörik a dallam. Képtelen vagyok bármilyen hangot is kiénekelni. Rettentően rossz érzésem van. Ők négyen körém álltak:
-Harry, mi a baj? -kérdezte meg Louis.
-Valami nagyon rossz történt..Csak remélem nem Melodie!
-Nyugi Harry, hívd fel! -jött Niall.
-Ez nem is rossz ötlet!
Majd felhívtam. Egy búgás..Két búgás..Sok búgás...Semmi. És ezt legalább ötvenszer eljátszottam.
-Melodie kérlek vedd már fel azt a rohadt telefont! -szitkozódtam.
Mindegyikőnk megpróbálta felhívni de semmi. Az idegességem pedig csak fokozódik. Nem hiszem el, hogy nem tudja felvenni azt a rohadt telefont! Nagyon remélem, hogy nem miatta van rossz érzésem. De kezd bebizonyosodni, hogy hiába. Egy hang azt suttogja, hogy haza kell mennünk. 18.49. A menedzser köré gyűltünk mind az öten. Ecseteltük neki, hogy haza kell mennünk miel nem érzem jól magam. De nem igazán akart elengedni minket.... Végül meggyőztük: 18.53.
Elindultunk a rövid útra. Mivel én vezettem, jó pár sebességhatárt átszabtunk. Az adrenalin szintem pedig csak fokozódik. Gyorsan leparkoltam a kocsit a garázsba majd vámpírsebességben rohantam az ajtóhoz. A kulcs viszont nem nálam volt. Idegesen pillantottam a többiek felé. Louis egyből mögöttem volt és nyitotta is az ajtót, hisz Ő is nagyon aggódott Melodie-ért. A zár kattant, az ajtó pedig kinyitódott. Egyszerre suhantunk be mind az öten a házba. A látványra pedig szavakat sem találtam. Szememet csípték a könnyek. Egy hatalmasat ordítottam:
-Melodie!
De nincs válasz. Átkutattuk az egész házat utána. Sem őt sem pedig a testvérét nem találtuk meg. A fal csupa vér volt. Továbbá a nappaliban a szőnyeg is. Nem bírom a látványt vagy a tudatot, hogy baja esett. Odamentem a véres fal mellé, majd megszagoltam. Melodie vérének szaga volt. Látásom elhomályosult, szemeimet a könnyek mardosták. Térdem megremegett. Összeestem. Könnyeim utat törtek maguknak.
-Miért?! MIÉRT PONT Ő?! -üvöltöttem a semmibe, miközben szüntelenül zokogtam.


2013. augusztus 1., csütörtök

29.Fejezet:OMG!

Sziasztok! Itt az új rész ami szerintem aranyos lett :)) kövihez öt komit kérek :)) Jó olvasást! :)) Szeretlek titeket! :)) <3




-Ezt követően elég érdekes napnak nézünk elébe....-



-Melodie, beszélhetünk? -kérdezte meg Harry.
Mindenki -beleértve az ikertesómat is- ott ült az asztalnál és békésen fogyasztotta a reggelijét. A kérdés hallatán a fejemet egyből Harry-re kaptam majd bólintottam. Harry felállt majd elindult a nappaliba. Követtem a példáját. A nappaliból pedig felmentünk az Ő szobájába. Kinyitotta az ajtóját majd maga elé engedett, én pedig beléptem. Bejött utánam majd leült az ágyára. Odaültem mellé. A szobában meglepő rend volt. Ízlésesen volt berendezve. A színek is passzoltak egymáshoz. A szoba sarkában volt egy gitár. A gitár mellett pedig rengeteg kotta. Érdekelt...
-Öhm..azokat megnézhetem?
-Nem! -vágta rá hirtelen.
Bevallom, nem erre a válaszra számítottam. Harry furcsa volt. Valamit nagyon akar de nem meri. Nem tudom, hogy rá kérdezzek-e. Végül is mi baj lehetne belőle? Furcsa Őt így látni. Behív a szobájába, hogy beszéljünk most pedig csendben ülünk egymás mellett. A térdein könyököl. A jobb lábával dobol. Arcát a tenyereibe temeti. Valami igen nyomaszthatja a lelkét...
-Harry..mi a baj?
-Baj? -nézett hirtelen rám. -Baj az nincs..csak..-húzta féloldalas mosolyra a száját. Vártam a folytatást de abbahagyta.
-Csak mi? Harry...megérintettem az arcát.
-Nem hittem volna, hogy ez ennyire nehéz. -itt meg ijedtem- Figyelj, kérlek hallgass végig! Szóval...izéé...öhm..szeretlek! Szerelmes vagyok beléd! Tudom ez most hirtelen ért meg minden de nem tehetek róla. Melodie, azóta szeretlek amióta megláttalak! Nyálasan fog hangzani de veled álmodok, a gondolataim rólad szólnak és már a dalaim is...Szeretlek....
Harry elpirult. Én pedig lesokkolódtam. Szeret! Úristen! Harry szeret! Most vallt nekem szerelmet! ÁÁÁÁ! Édes Istenem! Olyan aranyos amikor elpirul... Mint egy cuki kiscica. Én is szeretlek Harry! De várjunk csak.. Azt hiszem tényleg sokkot kaptam. A számat szólásra nyitottam de egy nahg sem jön ki a torkomon.
-Figyelj Melo, ha nem így érzel akkor sincs semmi baj..megértelek..-hajtotta le a fejét.
Végre meg tudtam mozdulni. Átmásztam az ölébe majd 'válaszoltam':




Miután ajkunk elvált egymástól végre én is be tudtam vallani mit érzek.
-Szeretlek Harry!
Most Harry kezdeményezte a csókot. Csókunk forró volt és vad.
-Akkor....Leszel...a....barátnőm? -kérdezte a csókunk közben.
Belemosolyogtam majd bólintottam. Egy másodpercre elszakítottam ajkainkat egymástól míg elmondtam:
-Szívesen leszek a barátnőd, Harry.
Elmosolyodott. Szemei csillogtak. Szenvedélyesen, lágyan és hosszan csókolt majd a végén megöleltük egymást.
Ott ültünk Harry szobájában. Harry az ágyon, én Harry-n. Már percek óta mozdulatlanul öleljük egymást. Férfias illata mostantól a kedvenc illatom.Érzem ahogyan a szíve hevesen ver. Szemeim lehunytam és élveztem a pillanatot. Csak mi ketten. A világ megszűnt körülöttünk erre a nagyjából fél órára. Harry hatalmas tenyerével simogatja a hátamat.

Végül azonban valakinek mégis sikerül megzavarnia az idilli pillanatot:
-Harry! Nem találjuk a...Ooopsz! Bocsi srácok! Nem láttam semmit! Sajnálom! -ment kifelé Liam.
Mosolyogva váltunk el egymástól Harry-vel majd leszálltam róla.
Harry felállt. A bal oldalamra állt majd láttam rajta, hogy tétovázik. Jobb kezét az enyém felé mozgatja ám nem meri megfogni. Furcsa. Ahogy az Interneten olvastam, Ő a nőcsábász. Ehhez képest más a valóság! Olyan aranyos amikor ilyen. Az egész fejemmel ránéztem a kezünkre, erre Ő azonnal maga mellé szorította a sajátjait. Elmosolyodtam majd összekulcsoltam az ujjainkat. Erre már Ő is vigyorgott.
Elindultam az ajtó felé és mivel a kezeink össze voltak kulcsolva, jött velem. Lementünk a lépcsőn majd besétáltunk a nappaliba a tesómhoz és a többiekhez. Amikor beléptünk, mindenki ránk kapta a tekintetét majd a kezünkre. Liam arcára ült ki először a mosoly, hiszen Ő látott már minket. Szép lassan mindenkinek leesett. Viszont Zayn rá is kérdezett:
-Akkor ti most.....-és várta, hogy mi mondjuk ki, közben pedig sejtelmesen mosolygott.
Összenéztünk Harry-vel majd egyszerre mondtuk ki:
-Igen, mi együtt vagyunk! -mosolyogtunk.
-Hát akkor..-szólalt meg Niall- Csókot! Csókot! Csókot!
És szép lassan mindenki skandálta. Ránéztem Harry-re. Harry a számat nézte. Ezt igennek vettem. Elé pördültem és megcsókoltam amit egyből viszonzott. 'Húúú'-zásokat hallottam meg 'éljen'-eket és fütyüléseket.

Mikor Harry-vel elváltunk mindenki ránk mosolygott. A srácok odajöttek és kezetfogtak Harry-vel meg gratuláltak. Hozzám odaszökkent Isa és megölelgetett, gratulált. Majd a srácok engem is megölelgettek. Komolyan mondom úgy örültek mintha összeházasodtunk volna!
Rólunk pedig csak úgy sugárzott a boldogság.


*Délután három óra*

A srácok elmentek próbálni a holnapi koncertjükre. Mi pedig addig itthon maradtunk Bellával. Amióta kijelentettük, hogy járunk Harry-vel már Eleanor és Danielle is gratuláltak de sajnos csak telefonon mivel valahol az északi-sarkon járnak. Isával kitakarítottunk meg meg vacsit is csináltunk. Fél hat van. A srácok pedig hétre jönnek meg. Az emeleten takarítottunk mikor megszólalt a csengő. Intettem Isabell-nek, hogy megnézem ki az. Bólintott majd tovább takarított, én pedig lementem. Kinyitottam az ajtót ahol ez állt:




Köszönt, majd sietősen átadott egy levelet amin Harry neve volt. Megnéztem a feladót: VÁMPÍRTANÁCS.  Valami azt súgta, hogy nincs minden rendben. Nem akartam de a kezem magától cselekedett. Tudom, hogy nem szép dolog de felbontottam. Ami benne állt az szintén lesokkolt...