2013. augusztus 31., szombat

Fontos!

Sziasztok! Nem, megint nem egy olyan üzenetm, hogy vége meg stb xDD


Kérlek olvasd végig!


Szóval a lényeg: Kérlek rengetegen szavazzatok a mostani kérdésre! Addig sajnos nem tudok új részt hozni amíg nincs meg az eredménye mivel az hatással van a következő részek tartalmára!
A blogom újjáéledt. Rozál drága megcsinálta a blogom vidijét amit pár napon belül biztos láthattok..Továbbá a kedvem is rendesen megnőtt de sajnos az a fránya Unitusz még mindig nem múlt el. Nagyon nagy önbizalmat adott az utóbbi fejezetre az a sok komi annyi idő alatt!! IMÁDLAK TITEKET!
És sajnálom, hogy nem válaszolok a komikra..erre nincs mentség :(((
Kérlek komiba írjatok véleményt és ne felejtsetek el szavazni! Amint letelt a szavazás, rá egy napra már fent lesz a kövi rész :))))

2013. augusztus 29., csütörtök

33.Fejezet: Tervezgetés

Sziasztooook! Nagyon feldobtak a komiiiik :DD Nekiálltam az új résznek ami EXTRA hosszú lett. Kérlek, ne lombozzátok le a kedvem és hagyjatok pár komit :))) jó olvasást! Szeretlek titeket! <3
Ja és még valami:

BOLDOG SZÜLINAPOT LIAAAAAAM!!!!!! <3


-Lehet, hogy napokon belül agyonvernek, de ennél sokkal rosszabb, hogy hazudnom kellett a szerelmemnek és utolsó beszélgetésünkön összetörtem a szívét....~Melodie-



*Harry szemszöge*




Liam betoppant a két lány társaságában. Most elmaradt a szokásos örülés a viszont látásnak, s a pusziszkodás is. Csak biccentettünk egyet a másiknak. Kivéve Loui mert Ő megcsókolta a barátnőjét.
Elmagyaráztunk nekik is mindent és Liammel együtt Őket is beavattuk, hogy mi jött ki az üzenetből. Először fogalmam sem volt, hogy tényleg egy üzenet 'esett' ki Louis háta mögül. Csak egy figyelem elterelésnek szántam. Nem akartam válaszolni a kérdésére. Arra, hogy mit mondott Melodie. Igazából bíztam benne, hogy csak azért mondta azt mert nem akar minket bajba sodorni de ott volt az a: Mi van ha igazat mondott? -dolog. Megtörtem. Szinte teljesen összeomoltam legbelül de ezt kifelé próbáltam nem mutatni. Egyetlen dolog javíthat rajtam: Melodie Anastacia Smith. Ő azonban kitudja hol van és milyen kínokat él át éppen. Erre a gondolatra kezeim ökölbe szorultak és elengedtem egy könnycseppet amit egyből le is töröltem. Reméltem, hogy senki nem látta de tévedtem. Szinte mindenki észlelte a sós csepp legördülését. Azonban jobbnak látták, hogy nem tesznek megjegyzést aminek nagyon hálás vagyok. Nem kell a minden rendbe fog jönni és az ilyesfajta sablondumák. Lehet, hogy ez miatt senki sem szólt, ám sajnos visszatért Louis az eredeti kérdéséhez..aminek nagyon örültem! Remélem érzékeltétek a szarkazmust.
-Harry, mondott valamit Melodie?
-Semmit sem mondot, hisz' ti is hallhattátok, hogy meg sem szólalt..-próbáltam terelni, ügyetlenül.
-Tudod, hogy nem így értette..-Suttogta Dani.
-Tudom..-sóhajtottam egy nagyot s éreztem, hogy a szemeimet marják a könnyek.
-Nagyon szépen kérünk Harry, hogy avass be minket is. Szóval mit mondott pontosan? -kérdezett Niall.
Nagyot sóhajtottam s lassanként könnyek gyűltek a szemembe. Ismét. De hát mit tehetnék ellene! Szerelmes vagyok. Nyeltem egy nagyot de a torkomban lévő gombóc nem ment le. Úgy éreztem, hogy akár melyik pillanatban elkaphat a sírógörcs. Komolyan kezdek ellányosodni...
-A-a azt mo-mondta, ho-hogy nem lényeg, hogy Ő-ő ho-hogy va-an. -szipogtam- Várjato-ok. Inkább i-idézem szó-ó szerint:

Semmi ostobaságot ne csináljatok! Ne merd elvállalni! Maximum kilépek az életetekből! Ti egy család vagytok! Fogd fel úgy, hogy elutaztam! Kérlek, ez az utolsó kérésem tőletek, hogy ne merjetek idejönni! Vagy megoldom vagy nem! Jobbat érdemelsz nálam! Harry, én NEM szeretlek! Egyikőtöket sem..ez csak egy ostoba színjáték volt, csak egy éjszakára kellettél volna! Kérlek engedj utamra mert...Ennyi volt. Ám én a végére teljesen sírva fakadtam. Mondhatni zokogtam. Mind odajöttek hozzám s szorosan megöleltek.  Pár perc alatt sikeresen lenyugodtam. Mondhatni. Teljesen már nem bőgtem csak szipogtam. Még SOHA életemben nem sírtam egy lány után. Sőt, még soha életemben nem sírtam ennyit!
Gondolkodásomból most Liam zökkentett ki:
-Mert? Miért Harry? -kérdezte finoman.
-Nem tudom- suttogtam magam elé és koncentráltam, hogy ne bőgjem megint el magam- Itt megszakadt az 'adás'...



*Eleanor szemszöge*


Még sohasem láttam így Harry-t. Vele voltunk jóban-rosszban de ilyen állapotban még tényleg sohasem láttam. Kisírt vörös szemek, remegő hang, gyakori szipogás és sírás. Szipogni pedig eddig csak náthás korában hallottam... Szemei a vörösség mellett még duzzadtak is voltak. Szívszorító látvány volt.
Az egész éjszakán végig gondolkoztunk. A laptop pedig végig ment
az esetleges videóhívás miatt. A hívás pedig érkezett is Öt óra negyven két perckor.
-Na sziasztok! Sikerült döntenetek?
-Nem igazán...-vágta rá Zayn.
Nekem a maszkos pasi abszolút nem volt színpatikus. Valamit éreztem a hangszínén. Valamit titkol. Úgy érzem, hogy fog még meglepetést okozni...
-Oh most látom csak, bővültetek..Üdv a hölgyeknek is! Eleanor, Danielle, kézcsókom...
Ránéztem Daniellre aki ugyan olyan értetlenül rám. Honnan tudja a nevünket?
Jó ez hülyeség,  világsztárok barátnői vagyunk de akkor is. Ez nagyon megijesztett. Valószínűleg a barátaink is észrevehették mert Louis közelebb csúszott hozzám, és ugyan így Liam Danihoz.
-Jó akkor...Hol van Melodie?! -szólalt fel élesen Hazza.
-Most nem hozom ide..Éppen..éppen egy kis mozgáson van. Az a mozgás pedig ha nem nyugszik le, könnyen ágytorna is lehet..-kacsintott Harry-re.
Kirázott a hideg. Harry pedig ökölbe szorította a kezét, majd lábával dobbantott egyet, aminek a hatására ott beszakadt a padló. Nagyon sajnálom Őt. Elképzelni sem tudom, hogy min mehet keresztül.
-Ha egy újjal is hozzáértek..-kezdett bele higgadt hangon.
-Na hidd el nekem kisírt szemű, higgadtnak akaró látszani Harold, hogy még csak nem is egy ujjal volt eddig hozzáérve...Térjünk vissza a megállapodáshoz... Inkább Eleanort és Danielle-t akarom, Harry társaságában. -mosolyodott le ördögien.
-Az ki van zárva! -szólalt meg Liam...
-Vagy így, vagy csak Harry, vagy Harry és valamelyik lány!
-Miért? Miért kellene mellém még lány? -kérdezett rá az említett.
-Jól jönne...elég koszos ez a kóceráj plusz rengeteg férfi tagunk van...
Erre pedig Harry elkezdett vicsorogni, kivillantva a vámpírfogsorát.
-Jó, jó. Akkor te. CSAK TE! Hogyan bonyolítjuk le a cserét? Na jó, nem kérdésnek szántam. Pontosan Három óra múlva elküldök érted öt emberemet akikkel eljössz. Ha senki sem fog követni akkor egyikkel visszaküldöm a lányt..
-És arra mi a garancia, hogy Melodie-t tényleg megkapjuk amint odaér Harry? -szólalt fel Louis mellőlem.
-Vagy megbíztok
bennem és áll az alku vagy semmilyen csere nem lesz. Egy órátok van eldönteni. Majd erre a telefonszámra írjátok, hogy áll az alku vagy nem. -bediktálta a számot- Remélem látlak még Harry. Ja, és ha egy percet is késtek a válasszal..Kaptok majd egy kis ízelítőt...
Felnevetett majd megszakította a beszédet. Én nem bírtam megszólalni. Nem kicsit ijedtem meg. Nagyon aggasztott Melo helyzete, hisz' szörnyű lehet most neki...
-Oké akkor mi legyen? -kérdezte meg Zayn, ezzel elindítva a beszélgetést.
-A terv a következő. Én szépen elmegyek és kész. De van egy olyan érzésem, hogy nem engedné el..-szólalt meg Harry.

-Rendben. Kérek egy percet! -szólaltam meg én is majd villámgyorsan Melo szobájába mentem. kiszedtem az íróasztal alsó fiókjából egy nyomkövetőt ami viszonylag kicsi de rúzs alakú. Majd kiszedtem egy kontaklencsét ami arra funkcionál, hogy lássuk amit a másik lát. Most az egyszer jól jöttek Melo ilyen kütyüjei. Visszaszaladtam az értetlen népséghez majd ismertettem a tervem. Belegyeztek majd megcsináltuk az első lépést. Harry beletette a szemébe a kontaklencsét ami szerencsére átlátszó volt. Elment vele Niall egy másik szobába mi pedig teljesen tükörsima képet kaptunk arról, hogy Harry mit lát. Ez pipa.
Harry visszajött Niall-el. Elmondtuk az eredményt majd kivetettük vele a lencsét. Most jött a nagyobb gond.
-Na és a nyomkövetőt hová fogjuk tenni? -tudakoltam meg.
Ezen gondolkodtam az óta, mi óta Niall elvitte Hazzt a 'látás vizsgálatra'.
-Valami olyan helyre kell ahol nem nézik át.. Szerintem egy motozást simán megcsinálnak..-szólt Zayn.
Mindenki gondolkodóba esett. A hangulat is nyomasztó volt. Mindenki tisztában van vele, hogyha ezt a problémát nem jól oldjuk meg, mindketten meghalhatnak. Melo pedig itt olyan, mint a kishugunk. Ráadásul Louis-nak ténylegesen majdnem a húga.
A hosszú csendet az előbb említett zavarta meg:
-Mivel ruhába nem tehetjük, fülébe nem fér be...egész egyszerűen: dugja fel a seggébe és kész.- csapta össze a tenyerét Louis. 
Ezzel a kijelentésével pedig támadt egy olyan érzésem, hogy megpróbálja oldani a hangulatot.
-Oké, de hogyan? -szólt Harry.
Na ne már! Ez tényleg komolyan vette?! Fúúúúj!
-Egyszerűen! Irány a mosdó Styles! -adta a kezébe a rúzs méretű izét Louis.
Mi többiek még mindig nem ébredtünk fel a kábulatból. Wláááá! Még a hideg is kirázott. Danielle visszaült a gép elé, s látta ahogyan a jelet aktiválják majd szépen felénk sétál a monitoron.
-Te tényleg megcsináltad? -kérdezett rá egy grimasz közben Liam.
-Igen, tényleg. Szóval mi a következő lépés? -kérdezte Hazza.
Nyeltem egy nagyot majd vázoltam a további fázisokat.
-Mi Danival átalakulunk és már Harry-vel fogunk menni. Ti pedig követtek minket de nagy távolságból. A szagotokat pedig álcázni kell mivel mindenfajta varázslény lehet ott és kiszagolnának. Kérdés?
-Mikké alakulunk? -tette fel az első kérdést Danielle.
-Hát tetűkre gondoltam...Megfelel Harry?
-Igen. De ha az életet nézik meg hőkamerával, akkor nem lesz kicsit feltűnő két tetű a hajamba?
-Oké akkor gondoljunk mindenre. Vagy szerzünk még több tetűt magunk mellé, vagy mássá alakulunk és máshová megyünk benned. Ötlet?
-Szú az elég apró...és szúként a fülébe? -kérdezett rá Zayn.
-Ez nem is rossz ötlet..El? -Danielle.
-Rendben, egy próbát megér! Louis, rá kell hogy álljak a tenyereddel mind a két lábammal. Ugyan így nektek is Liam. Olyan apróra zsugorodunk, hogy nem találnátok meg máshogy.
Az előbb említett két fiú bólintott majd ráléptünk a kezükre. Ránéztem Danira, Ő bólintott és már zsugorodtunk is. Louis furcsa tenyerében találtam magam. Ő viszont értetlenül nézte a két kezét, hogy hová is lettem. Egy apró harapást hagytam a jobb tenyerén, hogy érezze: ott vagyok.
-Danielle! Harapd meg Liam-nek azt a tenyerét ahol vagy! -tanácsolta Tommo.
Sokat nem láttam, hogy mi történik. A következő pillanatban rá másztam Louis mutató ujjára aki felemelt Harry füléhez és belemásztam. Hátrébb lépett. Gyanítom, hogy Liam-ék is végeztek. Niall kezében egy hőkamera volt, s ezzel levizsgálta az eredményt.
-Jöhettek csajok!
Louis odatartotta az ujját amire én rámásztam. Letette a kezét a földre majd végigmásztam a viszonylag puha felületen és már lent is voltam. Ezáltal visszaváltoztattam magam emberi alakba.
-Jó akkor ez is pipa mivel semmit sem észleltünk. -szólt Niall abban a pillanatban mikor Dani is újra ember lett.
-Rendben. A ti szagotokat mivel fedjük el? -szólt hozzá Hazza.
Na ezen viszont még többet töprengtünk. A közismeretben ugyan is még nem létezik olyan, ami erre képes lenne. Ó a fenébe! Nem bukhatunk meg ezen!
-Oké, akkor gondolkodjunk másképp. Melyik az az illat amit nem bírtok elviselni? -kérdezte meg Danielle.
Ez remek ötlet. Így legalább kiindulópontunk van.
-Hát...talán a pisztácia. De ezt egyik varázslény sem...
-Rendben. De itthon egyrészt nincs pisztácia, másrészt pedig ha senki sem tudja elviselni akkor az sem akin van... -szóltam közben.
-A legközelebbi pisztácia forrás tizenkét kilométerre van kelet felé. Különben meg nincs más esély! -válaszolt egyből Niall.
-Eleanor nem lesz semmi baj. Én inkább értetek aggódom. Ott olyan védtelenek vagytok és ... -beszélt bele Liam.
-Te csak ne félts minket! -mondta Danielle.
-Mennyi időnk van még? -kérdezte meg Loui.
-Pontosan két perc és tíz másodperc. Kilenc, Nyolc, Hét -Zayn.
-Rendben akkor Harry üzend meg a telefonon neki, nem ám levágja valamiét Mel-nek. Valaki menjen el a pisztáciáért. Legalább hárman menjetek, hogy annyit el tudjatok hozni. Vigyetek légpalackot is. -szóltam megint.
Miután elmondtam a tervet, rengeteg értetlen szempár szegeződött rám.
-Most mi van?! -kérdeztem meg, hisz' nem kicsit voltam zavarban.
-Légpalackunk van itthon de pisztácia nincs?! -akadt ki Harry.
Erre megrántottam a vállam. Öt légpalack van a pincében. Ez még Simon ajándéka volt. Emlékszem, hiszen a memóriám kifogástalan.



2013. augusztus 26., hétfő

32.Fejezet: Pofon

Sziasztok! Itt egy friss rész és szeretném ha komiban leírnátok, hogy mit éreztetek az olvasása alatt. Sajnálom de erre van egy komihatár: 5 komi és jön a kövi fejezet :))






-Az ajtó ismét kattant és Liam gördült be El és Dani társaságában...-

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


*Melodie szemszöge*

Egy világos szobában vagyok. Az ágyam  egy enyhén rozsdás vas ágy. A  falak szinte rikítóan fehérek. A szobában pedig más nem volt. Fogalmam sincs, hogy hogy kerültem ide. A fejem csak úgy hasogat és a többi részemet sem igazán érzem. Megpróbáltam felállni az ágyról ami rövid időn belül sikerült is. Viszont elkövettem egy apró hibát...Vissza néztem az ágyra...
Nos az elég durva látvány volt. Az én alakomban szinte mindenhol véres volt a lepedő. Ekkor pedig fájdalom hasított a mellkasomba, kicsivel a jobb mellem alá. Odakaptam a kezem és persze a fejem is lefelé fordítottam de ez is hiba volt. Rettenetesen megszédültem és lüktetni is kezdett a fejem. Rákaptam a kezem majd a szemeim elé emeltem és megnéztem. Alvadt vér váladékok borították a kezem, friss vér keveredésével. Hirtelen felvillant egy emlékkép: A levél Harry-nek. Majd egy másik mikor a szobámban fegyvereket látok.... Aztán egy újabb ahol egy vicsorgó vérfarkas közeledik felém majd a falnak vág...És beugrott minden.
Minden kérdésemre választ kaptam, csak egyre nem. Hol is vagyok?
Megpróbáltam használni a teleportálós izét de semmi. Volt egy ajtó -ami szintén fehér- és ijedtemben annak estem neki. Ütöttem és rúgtam mindhiába. Az ajtó ugyanis meg sem moccant. Viszont a vérem ide is felkerült...
Hátráltam pár lépést. Vettem egy hatalmas lélegzetet majd hangos fújtam ki. Összeszedtem a maradék erőmet majd egy csatakiáltás közben az ajtónak rohantam...
Ám mielőtt még nekicsapódtam volna, kinyitódott. Ám az én lendületemet már visszafogni nem lehetett. Egy hatalmas kopár folyosóra estem ki. Mögülem és mellőlem hangos nevetés volt hallható amibe beleremegtem. Óvatosan felálltam majd szembefordultam az ellenfeleimmel. Felvettem egy szokásos támadó pózt és vártam. Vártam de azt nem tudom, hogy mire. Elvégre Négy benga nagy gorilla méretű fickó vett körbe és még egy kicsivel kisebb akin fekete álarc volt.  Amikor meglátták, hogy mit csinálok csak még jobban nevettek.
-Mégis mi ilyen vicces? Egyátalán hol a fenében vagyok?!
Nem válaszoltak csak röhögtek tovább. Nevetésük leginkább a dörgéshez hasonlított. Engem pedig nagyon zavar, hogy abszolút nem vesznek komolyan.... Odasétáltam a maszkos ürge elé. Gyomromban éreztem az izgalom jeleit ám kifelé nem mutattam semmit. Határozottnak akartam tűnni!
-Mi van te benga állat, a hallásoddal is gond van? -villantottam egy széles mosolyt ami közben gúnyosan a szempilláimat rezegtettem. Ám a mosolyom inkább vicsorgás lett..
-Igaza volt T-nek. Tényleg harcias kiscsaj. Csodálom, hogy Harry kibírja ez mellett...De lehet, hogy csak egy egy éjszakás kalandot akart mert annak tökéletesen megfelelsz kis angyalom! -vigyorodott el kajánul és hirtelen rá csapott az egyik a fenekemre.
Engem pedig elöntött a düh és a szomorúság amint meghallottam Harry nevét. A düh, mert a szájára vette, a szomorúság pedig mert ismerem és tudom, hogy most magát okolja mindenért. Nem gondolkoztam, elborult az agyam. Ebből pedig az következett, hogy teljes erőmből gyomorszájon vágtam azt az embert aki megfogta a seggem, majd egy gyors reakcióval azt is aki beszélt. Végül azonban mind a két kezemet a hátam mögé szorították és a hajamnál fogva húzták hátra a fejem. Én pedig sikítottam a fájdalomtól..
-Na idefigyelj kiskirálylány! Ha még egyszer megmersz ütni akkor azt nagyon megbánod, de ezt garantálom! Most pedig jó éjszakát! -váltott témát.
-Mi?! Ne! Kérem ne! Engedjen el! -üvöltöttem ahogyan csak bírtam a tű láttán.


Éreztem ahogyan kezek fogják le a lábaimat a kezeimet és a törzsem. Akárhogy próbáltam de kiszabadulni nem ment. Majd hirtelen egy erős szúrást éreztem a hasamban (?!) majd fokozatosan homályosult a látásom. A testemet sem éreztem már s fokozatosan elgyengülve nyelt el a sötétség...
Egy házban voltam. Apukámmal játszottam valami társasjátékot. Apu pedig szokásához híven hagyott nyerni. De várjunk csak. Hat évesként játszom apuval miközben én innen, a jó öreg sötétkék kanapéról figyelem az egészet. Majd egy képváltás. Az első sulis napomon vagyok Louival. Szerencsénkre egy osztályba kerültünk. Megint egy képváltás...Az első sulis önálló feladatomat teljesítettem most negyedikben járunk. De én ezt nem értem...A képek forognak és ezek az én emlékeim..Most akkor meghaltam?


*Órákkal később*


Jelenleg Harry szobájában vagyok,Vele de két személyben. Még mindig az emlékeim között cikázok és itt megragadtam. Ezt a jelenetet semmi sem váltja fel. Amilyen aranyosan szedi össze a gondolatait és formálja szavakká ami ezek után mondatokat alkot. És ebből az sült ki, hogy 'hivatalosan' is a barátnője lettem. És ezek után aranyosan csókolózunk..Legördült egy könnycsepp az arcomon. Ezt követte még egy és még egy. Úgymond a szellemem fakadt sírva. Nekidőltem az ajtónak majd szép lassan lecsúsztam rajta. Ám az ajtó hirtelen kivágódott és mondhatni Liam átfutott a testemen amiből én semmit sem éreztem.  Ám hallottam Liam hangját de nem az emlékemben. Közelről beszélhetett de csak egy mondatot értettem:
-Had lássuk a testét!
Ez furcsa. Vagy begolyóztam vagy tényleg nem tudom, hogy most mi van. Erre a mondatra egy számomra ismeretlen férfi válaszolt valamit de nem értettem a dörmögő hanglejtését. Majd hallottam Zayn kiáltását majd Louis beszélt és végül megint üvöltött valaki de az Niall volt. Összeszedtem minden koncentrálós képességem és arra figyeltem, hogy mit tudok kiszűrni a beszélgetésből. Közben pedig már semmi emlék nem volt körülöttem csak egy óriási feketeség.
-Hát akkor ennyi bőven elég is a csajról... szóval! Először csak kicsiben...Harry-t a lányért! -Vállalom! -vágta rá egyből Harry.
-Mi?! Nem! Dehogy vállalod! Megőrültél?! -kiáltott Louis
-Ácsi fiúk. Mire legközelebb jelentkezem, arra várom a döntéseteket. Rövidesen bekövetkezik mivel sokat már nem bírna a csajszi...Sziasztok!

Zene.. Kérlek ez mellett olvasd! :))

Mi?! Nem?! Harry ezt nem teheted! Összeszedtem minden erőmet és kinyitottam a szemem. Nem láttam semmit, vagy bekötötték vagy nem sikerült a 'művelet'. Viszont az első igazolódott be. Mégpedig azért mert valaki végignyalta az arcomat. Wlááá! Még a hideg is kirázott. Villámgyorsasággal ráztam le a szemem előtti anyagot ami nem igazán tett jót a nyakammal. Éles fájdalom ismét beleszúrt az említett testrészembe, de jelen esetben nem érdekelt. Összeszorítottam a fogam majd lefejeltem az előttem álló értetlenkedő embert. Szemeimmel idegesen mértem fel a terepet és kerestem a srácok hangjának forrását. Egy laptop előtt, jobban mondva benne voltak és mint aki lefagyott úgy bámulták a jelenetünket. Gyorsan belenéztem Hary szemébe és egy másodperc alatt kommunikáltunk:
-Jól vagy?! -'kérdezte' meg.
-Az nem lényeg, figyelj! Semmi ostobaságot ne csináljatok! Ne merd elvállalni! Maximum kilépek az elétetekből! Ti egy család vagytok! Fogd fel úgy, hogy elutaztam! Kérlek, ez az utolsó kérésem tőletek, hogy ne merjetek idejönni! Vagy megoldom vagy nem! Jobbat érdemelsz nálam! Harry, én NEM szeretlek! Egyikőtöket sem..ez csak egy ostoba színjáték volt, csak egy éjszakára kellettél volna! Kérlek engedj utamra mert...
És itt vége lett. A szemkontaktusunk megszakadt. A videóhívást megszakították. Két aprócska könnycsepp csordult ki a szememből. Lehet, hogy most láthattam utoljára életem szerelmét és még csak azt sem tudja, hogy mit érzek iránta. Muszáj volt összetörnöm a szívét a saját érdekében..S ebbe az én szívem is darabokra tört.
Nem nyalogathattam sokáig a lelki sebeimet mert egy hatalmas pofont kaptam a bal oldalamról, és a lendülettel székestül borultam. Egy sötét bőr cipőt láttam magam mellett megállni. Lendült a láb majd egyenesen a gyomrom körül állt meg. Rúgott belém még párat majd otthagyott. Mindenki kiment kivéve a maszkost. Én pedig még mindig a földön feküdve, kikötözve egy székhez. A könnyeim megállás nélkül folytak, erős külső-belső fájdalmam volt. Lehet, hogy napokon belül agyonvernek, de ennél sokkal rosszabb, hogy hazudnom kellett a szerelmemnek és utolsó beszélgetésünkön összetörtem a szívét....

2013. augusztus 19., hétfő

31.Fejezet: Jelentkezés

Sziasztok! Itt a kövi rész. Kérlek jelentkezzetek mert súlyos betegségben szenvedek, a neve: Unitusz. Majd kommentben Rozál drága elmagyarázza annak akit érdekel...Jó olvasást! Szeretlek titeket! És bocsássatok meg a késésért! :))


--Miért?! MIÉRT PONT Ő?! -üvöltöttem a semmibe, miközben szüntelenül zokogtam.~Harry-


*Louis szemszöge*

-Srácok ezt nézzétek! -jött ki a konyhából Niall vámpírsebességgel.
Harry még mindig a falnál ülve zokog, Zayn tör-zúz. Mindent összetör ami még épp. Habár abból nincs sok...Liam pedig nekem beszél, hogy mit akarhatnak és hol lehet Melo. Ebből azonban én sok mindent nem értek. Csak némán ülök a helyemen és bámulok a semmibe. Ezt csak Niall legutóbbi felkiáltása zavarta meg:
-Mi az Niall? -áll meg egy percre Zayn a rombolgatásban.
-Ép a hűtőben voltam..-kezdett bele de Harry leordította.
-NIALL! Nem vagyok hajlandó boltba menni ha nincs kaja és egyátalán! Abszolút nem ez most a legjobb dolga egyikőnknek sem! -Harry mély hangja mennydörgésként hangzott fel. Szipogott még párat majd többet nem szólt amint látta Niall megrémült arcát.
-Sajnálom Niall, nem akartam veled kiabálni én csak....
-Semmi vész, inkább gyertek ezt olvassátok! -Niall szemében a remény csillogott.
Odahozta az asztalhoz, mi pedig köré gyűltünk. Egy levél volt. Harry-nek címezve a Vámpírtanácstól. A levél pedig már fel volt bontva. Egy szempillantás alatt suhant át mindegyikünknek a szeme a sorokon.... 
-Jaj ne! Melodie rájött és így akart megvédeni minket! Fenébe! -csapott le az asztalra Zayn. Az asztalunk pedig szintén kettétört. Harry szemében olyan szintű fájdalmat láttam amit eddig sosem. Én a levél hatása alatt voltam, Niall a lehetőségeket kombinálta, Liam felhívta El-t és Danit-t. A lányok azt mondták, hogy hazautaznak. Egy óra és itt lesznek a házban. Viszont most adódott még egy probléma is...Harry.
Amint elolvasta a levelet, őrült dühöngésbe fogott. Átzúzta a saját szobája egyik falát. Azt hajtogatta, hogy minden az Ő hibája. Minden olyan gyorsan történik...
Harry-t Liam segítségével lefogtuk és a földhöz szegeztük:
-Na ide figyelj Harry! A rohadt életbe azzal senkin sem segítesz ha mindent ripityára törsz! Inkább a megoldáson gondolkozz érted?!!!! Mindenki aggódik Melodie miatt nem csak te! Szóval állítsd már le magad a rohadt életbe is! -üvöltöttem vele.
Nem tehetek róla. Egyszerűen előjött belőlem. De így van! Mindenki aggódik nem csak Ő és mégsem zúzzuk porrá a házat...
A nappaliból hirtelen Zayn kiáltását hallottuk.
-Gyertek gyorsan! Mindenki!
És már ott is teremtünk. A laptopot szorongatta a kezei között. Ráment az egyik fájlra majd az egész laptopon előjött egy kép amin egy maszkos srác van. A kezeim ökölbe szorítva pihentek a kanapé háttámláján. Ahogyan beszédbe kezdett, még levegőt is elfelejtettünk venni.
-Sziasztook! Gondolom sejthetitek mi miatt kerestelek meg titeket.. -idegesítő hangja  miatt megfagyott a levegő is. -Szóval akkor egyből rá is térnék a lényegre! Azt szere...
-Előbb hadd lássuk Melodie-t! -vágott a szavába Harry.
-Rendben! Hozd a csajt! -szólt valamerre a háta mögé.
Nyöszörgést lehetett hallani majd székestül behozták. Ahogy látni lehetett, a keze a háta mögé volt kötözve. A szemén pedig egy vastag fekete valami volt. Ezt nem értettem. Melodie-n ezen kívül valami óriási lepedőszerűség volt. csak a fejét lehetett látni. Volt pár karcolás az arcán és mintha vér folyt volna le a feje egyik oldalán.
-Mit csináltál vele te szemét?!!!! -ordítottam egyenesen a kamerába.
-Vigyázz a szavaidra kölyök! Különben sem én. Amúgy elég harcias bige Harold...
Harry szemében fájdalom tükröződött. Élesen fújta ki a levegőt és próbált lenyugodni. Végül vett egy hatalmas levegőt, majd komoly hangon válaszolt:
-Ezt hogy érted?
-Hát elég komoly sérüléseket okozott az egyik emberemnek....
-Hadd lássuk Melodie testét! -szólt közbe Liam.
-Ó valaki de perverz...
-A sérüléseit te idióta! -kiabált immár Zayn is.
-Még egy ilyen beszólás felém és élő adásban nézhetitek, hogy szedi szét valaki... Amúgy meg a feltételek nem ti szabjátok!
-Kérlek mutasd meg a sérüléseit! -szóltam közbe.
-Így már más...de nem hiszem, hogy azt komolyan látni is akarjátok..
-És a szemén miért van kendő? Megsérült ott is? Kérlek erre válaszolj és befogom! -beszéltem továbbra is hozzá. Megpróbálok rá hatni, hogy legalább valami információt nyerjünk.
-Na jó.. Lássátok, hogy nekem is van szívem -itt röhögött a saját poénján- a szeme nem sérült. Csak ha eszméletéhez tér, még csak meg se próbálhasson a Styles-szal kommunikálni..ezen kívül a helység védve a teleportálása ellen is. -vigyorgott.
-Nincs eszméleténél? Mégis mennyire súlyos?! -kelt ki magából a beszélgetés alatt először Niall.
-Hát akkor ennyi bőven elég is a csajról... szóval! Először csak kicsiben...Harry-t a lányért!
-Vállalom! -vágta rá egyből Harry.
-Mi?! Nem! Dehogy vállalod! Megőrültél?! -néztem rá.
-Ácsi fiúk. Mire legközelebb jelentkezem, arra várom a döntéseteket. Rövidesen bekövetkezik mivel sokat már nem bírna a csajszi...Sziasztok!
Ledermedve figyeltük a képernyőt. A férfi felállt majd odasétált a székhez és megnyalta Melodie arcát. Melo-t mintha áramütés érte volna, megremegett majd egy fejrántással ledobta a szeméről a kendőt. Ami itt történt az váratlan volt. Egészen pontosan lefejelte a férfit majd egy pillanatig a kamerába nézett de egyből kikapcsolták a videóhívást. Mi pedig némán ültünk a kanapén mígnem Niall szólalt meg:
-A büdös kurva picsába, hogy mindig velünk kell mindennek történnie! -majd elviharzott.
Ki a törött ablakon, valamerre. Liam az ötleteket kombinálta ami a fejében tartott börzét míg Zayn a videóhívást nézte vissza és elemezte. Harry azóta meg sem mozdult. Olyan mint egy szobor. Csak néz előre és levegőt sem vesz. Oké megviselte meg minden de valami nincs rendben. És ekkor beugrott. Valamit üzenhetett neki Melodie az az egy pillanat alatt...De mit?
-Harry, mit mondott Melodie?
Csak ült és bámult úgy ahogyan eddig is tette. A kérdésem pedig elsuhant a füle mellett. Legalább is úgy tett. Felpattantam a kanapéról majd elé ugrottam:
-Válaszolj!
-Valami kiesett belőled. -jelentette ki, de a figyelmét továbbra is csak maga elé szentelte.
Megfordultam és láttam egy papírfecnit a földön. Egy szempillantás alatt felvettem. Megfordítottam, s láttam rajt valami kézírást. De olvashatatlannak mondanám.
-Az meg mi? -kérdezte Zayn.
-Egy üzenet...
-Mutasd csak! -pattant fel hirtelen Harry is.
Sokáig fölé hajoltunk de nem tudtunk kivenni belőle semmit. Felvittük Liam-nek is aki épp telefonált. Amint meglátta, hogy ott vagyok a cetlivel, azonnal letette. Jobban mondva megkérte, hogy várjon. Későbbi elmondása szerint Eleanorék voltak. Visszatérve: Liam mikroszkóp segítségével is megpróbálta de semmi. Felhívtam idő közbe a többieket is. Négyen összehoztunk valamit. Jobban mondva egy szavat, vagy szótagot mivel az elég nagy betűvel volt írva: NE.
-Ennek semmi értelme! Olvashatatlan! -fakadtam ki.
-Srácok nekem e kell mennem a reptérre a lányokért. Hamarosan jövök velük együtt. Addig próbálkozzatok tovább! Sok sikert! Sziasztok!
Mi lekísértük Liam-et az ajtóig mi pedig helyet foglaltunk a nappaliban.
-Ebben a szóban itt van egy szám.... Itt pedig mind a két magánhangzó e. Milyen szó lehet az?! -vont egy kis logikát bele Zayn.
-Kerek, nedves, szerkeszt, evett, esett, eget, kedves, kecske, kecses..milliónyi ilyen szó van!- akadt ki Hazza a sorolás után.
A bejárati ajtó hirtelen kivágódott. Majd ugyan azzal a lendülettel be is csapták. Niall lépett be az ajtón zihálva, széttúrt hajjal és egy kis vérrel a szája sarkában. Amint meglátta, hogy hol vagyunk Ő is odajött hozzánk.
-Sziasztok. Az meg mi?
-Ez egy üzenet amit valószínűleg Melodie hagyhatott de egyszerűen nem tudjuk elolvasni. Liam még nagyítóval is próbálkozott, de Ő most elment a reptérre a lányokért... -felelt Zayn.
-Adjátok csak ide, had nézzem!
Odaadtuk Niall-nak a papírfecnit. Leült a kanapé közepére majd tanulmányozni kezdte a lapdarabkát. Nem telt el egy perc sem mire felállt és felénk fordult:
-Kedves 1D, semmilyen ajánlatot NE fogadjatok el értem! -mondta nyersen.
-MI?! -pattantunk fel szinte egyszerre.
-Ez van ráírva. Melo írhatta. Láttam már a technikáját ahogyan gyorsan ír. Én mentem vele vásárolni....
Az ajtó ismét kattant és Liam gördült be El és Dani társaságában...

2013. augusztus 11., vasárnap

Sziasztok!

A blogomat szüneteltetem egy csöpnyi kis időre...sajnálom de nagyon elment a kedvem az írásától :((( Please ne haragudjatok!

2013. augusztus 5., hétfő

30.Fejezet: A levél hatására

Sziasztok! :))) Meghoztam a kövi részt ami a kerek 30-as szám alatt van :)) Nagyon örülök, hogy sikerült eddig írni a blogot és letettem a komihatárjaimról de azért jól esnének a komik. Lenne egy nagyon fontos kérdésem: NEM TUDJÁTOK, HOGY HOVA LETT A 12 rész? SEHOL SEM TALÁLOM, SZERINTEM TÖRÖLVE LETT DE NEM TUDOM HOGY MIKOR ÉS HOGYAN! Nem tudtok segíteni, hogy hogyan tudom visszacsinálni?! AZ EGYIK KEDVENC RÉSZEM VOLT :((( Jó olvasást! :))




- Ami benne állt az szintén lesokkolt...-


Lesokkolt de jobban mondva meglepett:

Sir Styles!

Először is nagyon-nagyon gratulálunk, hogy összejött végre a szerelmével.
Másodszor is:
sajnos így még jobban figyelnünk kell. Mivel Ön a vámpírok egyik legerősebbikje. Eddig viszont alig, vagy szinte nem is volt gyenge pontja.. Ám szerintünk ez megváltozott. Most a hölgyén keresztül érheti Önt a támadások hada. A házukat állandóan figyeljük kívülről. Sajnos azt kell mondjuk: Melodie Smith nincs teljesen biztonságban. Arra gondoltunk, hogy esetleg behozhatná a hölgyet a tanácshoz és akkor itt figyelhetnénk de ez nem lenne az Ön számára jó, mivel akármikor megjelenhet magánál az eset mikor az Ő véréből kell innia. Szóval második gondolatban arra jutottunk, hogy képezze ki Ön a hölgyet.
Amint említettem, kívülről figyeljük a házat. Ám belülről nem. Tudomásunk szerint bejutott Önökhöz egy másik hölgy is. És az a hölgy ikertestvére Melodie-nak. Nos ezt mi nem hisszük el százszázalékosan. Mi rengeteget nyomoztunk a hölgyeménye után. Az orvosa -Melodie anyjának-
is vámpírtanács egyike volt. És biztosan nem volt másik gyermek. Átnéztük az emlékeit, így ezt pontosan tudjuk. Abszolút egyedüli gyermekként született Melodie. Ám az állítólagos testvéréről nem sikerült többet megtudnunk. Ám mi biztosak vagyunk benne, hogy nem testvérek. Kizárt.
A hölgy valószínűleg kémkedik és Önöket deríti fel.. Vigyázzon Harold!
Üdvözlettel a Vámpírtanács!


Ahogy olvastam a sorok között, megdermedtem. Ezek szerint vadásznak rám. De nem csak rám, hanem az egész családomra is. Sőt! Nincs is semmilyen ikertestvérem, Ő csak egy kém. De ennek most véget vetek.
A levelet gyorsan bedobtam a hűtőbe, borítékkal együtt. Ott majd megtalálják ha netalán valami lenne. Idegesen lépkedtem felfelé a lépcsőn. A folyosón még mindig a drága Isabella takarított.
Képes volt a szemembe hazudni. De ezt nem ússza meg ennyivel! Ezt már nem!
-Szia drága Isabell! -vigyorogtam miközben rámeredtem. -Az én egyetlen TESTVÉREM mi jót csinál? -emeltem ki azt a szót majd közelebb lépkedtem hozzá.
-Szia Melo! Még mindig ugyan úgy takarítok. - egy pillanatra rám nézett.
-Azt nem hiszem! Szerintem inkább kémkedsz...méghozzá utánam, Harry után és a többiek után!
Isabella eldobta a törölgető rongyot majd idegesen felállt. Elém lépkedett majd egy méterrel előttem megállt.
-Mit mondtál? -sziszegte idegesen.
-Jól hallottad! -nyújtogattam neki.
-Ezt mégis honnét veszed?!
-Biztos forrásból! -maradtam higgadt.
-Hm...
Majd körbe járt. Tenyerem izzadni kezdett. Ez nem lesz békés...Valami történni fog. Nyeltem egy nagyot. Isa ismét elém került.  Vettem egy mély levegőt majd szép lassan kifújtam.  A szemkontaktust nem szakítottam meg. Folyamatosan egymás szemébe néztünk. Hirtelen azonban Isabella féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Biztos vagy te ebben? - sejtelmesen kérdezte.
-Százszázalékban! -feleltem a lehető legnyugodtabb hangon.
Nyugodtan válaszolok ám belül tombolok...Grat Melo!
-Akkor már nem kell magam megjátszanom... -sóhajtott egy nagyot majd megint vigyorog.
Nem értem miért vigyorog de idegesítő. Komolyan egyre feljebb tolja bennem a pumpát, ezzel késztetve, hogy én töröljem le a fejéről. Ám megmozdult. Jobb kezét az állára tette majd ilyen maszk szerűséget húzott le a fejéről. Az anyag lassacskán szakadozott el, így egyre többet mutatva Isa arcából. Már ha Isabellának hívják..
A maszkjával együtt a parókájától is megszabadult. Haja fekete volt. Arca pedig fehér. Ameddig én tanulmányoztam az arcát, Ő addig beszélt hozzám:
-Drága kicsi Melodie! Nem tudom honnét szedted elő az igazságot de szerintem nem tudod kivel húzol ujjat édesem!
-Engem csak ne édesemezz le te...te..te fogalmam sincs mi! Még van bőr a pofádon ilyeneket mondani? -csattantam fel.
-Nyugodjál már le kicsi szajha és vigyázz a szádra! A kis mesémből csak a farkas rész volt igaz, szóval a helyedben vigyáznék. Nem téged akarlak hanem Őket csak sajnos az úgy nem megy..Jobban mondva Harry-t kell elkapnom és a mester elé vinnem...Hm nem baj.. viszlek téged és akkor legalább veled kínozhatjuk! Igen, ez az! -gondolkodott el hangosan.
Egy hatalmas pofont kevertem le neki. Hogy mer ilyeneket mondani? Kitépem az összes szál haját ennek!
Lassan felém fordította a fejét ami az ütés erejétől kicsit elfordult. Féloldalas mosolyra húzta a száját majd megszólalt:
-Ezt nagyon nem kellett volna!
Majd evvel a lendülettel hátralökött. A hátraesésemet hátra bukfenccé alakítottam így egyből talpra tudtam állni. Támadó állásba helyezkedtem. Kiskoromban ugyan jártam önvédelemre de egy farkas ellen nem tudom, hogy mit ér.. A nő pedig látva a cselekedetemet, felnevetett.
-Komolyan szembe mersz szállni velem?! Nevetséges vagy kis csillag!
Nem vettem figyelembe az előbbi mondatát. Már miért ne mernék?!
Farkassá változott majd pár nagyobbat csapott erős mancsaival a földre, jelezvén, hogy milyen erős is.Hirtelen megindult felém amit én egy gyors mozdulattal kikerültem, így a korlátot áttörve a földre zuhant. Hallottam egy nyüszítést majd lenéztem de már nem volt ott. Idegesen körbenéztem. Hirtelen egy váza törését hallottam lentről. Leszaladtam a lépcsőn majd a hang irányába futottam. Nem láttam őt. Odasétáltam a nappaliba a törött asztalhoz és kanapéhoz. Az asztal darabjai közül kivettem egy elég nagy darabot fegyverként. Mivel már törött volt, egyik oldala igen csak éles. Ez megteszi. Gyorsan ránéztem az órára: 18.31. A srácok hétre jönnek.
Suhogást hallottam a hátam mögül. Még  szerencse, hogy besüt a nap a házba így elég világos van. Megfordultam. Láttam ahogyan Isa fekete bundája elsuhan.
-Állj ki ellenem! Csak lesből mersz támadni? Gyere szemtől szembe!
Ezeket fogalmam sincs miért mondtam. Nagyon ideges voltam. Talán abban bíztam, hogyha hergelem akkor összezavarodik.
Hirtelen előre estem. Isa hátulról fellökött. Egy pillanat alatt megfordultam és a farkas testébe szúrtam a fegyverem. Egy éles vonyítást hallatott. Szemei feketére váltottak. Vicsorogni kezdett miközben az egyik mancsával kihúzta magából a fát. O-Ó, ez nem jó!
Futásnak indultam. Felfutottam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Hallottam, hogy a nyomomban van. Az ajtót gyorsan bezártam majd a hátammal nekitámaszkodtam. Hallottam ahogyan végighúzza karmait az ajtómon. A torkom összeszorult. Hatalmasat nyeltem. Feltápászkodtam majd teljes erővel az ágyamba rúgtam. Szerintem lehet eltört a lábam. De ez most nem lényeges. Viszont sokkal lényegesebb, hogy az ágyam nem tört el. Odasétáltam a szekrényemhez és annak is nekimentem teljes erővel. Siker! A szekrényem eltört. Megfogtam öt darabot belőle majd a romok közül előhalásztam az egyik övemet. Az övemre két-két oldalról fadarabokat erősítettem míg az ötödik karót a kezeim közé fogtam. Szemben helyezkedtem az ajtómmal, készen arra, hogy akár mikor betörheti. Ez rövid idő alatt megtörtént. Szó szerint betörte az ajtómat. Egyből rám nézett majd elindult felém. Eszembe jutott egy terv. Gyorsan átugrottam a vérfarkas felett majd futottam. A farkas is megfordult ezzel üldözőbe véve engem. A csatánktól már az egész lakás romokban hever. Szinte semmi sincs a helyén. Bementem a fürdőbe és szintén bezártam az ajtót. gyorsan vizet engedtem az ajtó elé majd bedugtam egy hajszárítót. Miután elég területen volt víz, elzártam a csapot. A hajszárítót a kezembe vettem. Már bekapcsoltam és teljes fokozatra váltottam. Isabell másodperceken belül betörte az ajtót és pont a vízben állt. Most jött el az én időm! A hajszárítót a vízbe ejtettem. A farkas teste csak úgy remegett az áramütés hatására. Szörnyű hangokat adott ki. Én eközben felmásztam a fürdőkád szélére majd a lelógó lámp segítségével átlendültem a farkas felett. A folyosón landoltam és szélsebesen futottam lefelé. A konyhában találtam cetlit és tollat. Egy gyors üzenetet hagytam nekik majd a cetlit arra a székre tettem amin Louis ülni szokott. Az üzenet így hangzott:

"Kedves 1D, semmilyen ajánlatot NE fogadjatok el értem!"
Hallottam a lépcső nyikorgását. Kiszaladtam az előtérbe. A farkas szőre az égnek állt. De közeledett. Elkezdtem dobálni az öt karóval ami nálam volt. Ötből három eltalálta. Ám semmit sem értek. A farkas elrugaszkodott majd rám vetette magát. A két mancsán a karmok a két kezembe mélyedtek. Felordítottam a fájdalomra.Már a padlón feküdtem, a kezemből ömlött a vér. A fenevad pedig még mindig rajtam volt. A feje visszaváltozott az állítólagos Isabellére, és úgy mondta:
-Most megfizetsz mindenért te ribanc!
Majd fogait belemélyesztette a vállam és a nyakam közötti részbe és elhajított egyenesen a falnak. Fájdalmasan ütköztem a falnak. Fejem nagyot koppant. Lassan csúsztam le a falon. Utolsó erőmmel felnéztem az órára: 18.52. Majd minden elsötétült.


*Harry Styles szemszöge a csata közben*


Nagyon rossz érzés fogott el. Valami történt. Jaj csak ne Melodie-val! Roppant ideges vagyok. Ezt a többiek is észrevették rajtam. Egy szó nélkül próbálunk a holnapi koncertre. Azt mondták hétkor haza mehetünk. 18.32.
Nem jön ki a hang a torkomon. Valahányszor az én részemre érünk, megtörik a dallam. Képtelen vagyok bármilyen hangot is kiénekelni. Rettentően rossz érzésem van. Ők négyen körém álltak:
-Harry, mi a baj? -kérdezte meg Louis.
-Valami nagyon rossz történt..Csak remélem nem Melodie!
-Nyugi Harry, hívd fel! -jött Niall.
-Ez nem is rossz ötlet!
Majd felhívtam. Egy búgás..Két búgás..Sok búgás...Semmi. És ezt legalább ötvenszer eljátszottam.
-Melodie kérlek vedd már fel azt a rohadt telefont! -szitkozódtam.
Mindegyikőnk megpróbálta felhívni de semmi. Az idegességem pedig csak fokozódik. Nem hiszem el, hogy nem tudja felvenni azt a rohadt telefont! Nagyon remélem, hogy nem miatta van rossz érzésem. De kezd bebizonyosodni, hogy hiába. Egy hang azt suttogja, hogy haza kell mennünk. 18.49. A menedzser köré gyűltünk mind az öten. Ecseteltük neki, hogy haza kell mennünk miel nem érzem jól magam. De nem igazán akart elengedni minket.... Végül meggyőztük: 18.53.
Elindultunk a rövid útra. Mivel én vezettem, jó pár sebességhatárt átszabtunk. Az adrenalin szintem pedig csak fokozódik. Gyorsan leparkoltam a kocsit a garázsba majd vámpírsebességben rohantam az ajtóhoz. A kulcs viszont nem nálam volt. Idegesen pillantottam a többiek felé. Louis egyből mögöttem volt és nyitotta is az ajtót, hisz Ő is nagyon aggódott Melodie-ért. A zár kattant, az ajtó pedig kinyitódott. Egyszerre suhantunk be mind az öten a házba. A látványra pedig szavakat sem találtam. Szememet csípték a könnyek. Egy hatalmasat ordítottam:
-Melodie!
De nincs válasz. Átkutattuk az egész házat utána. Sem őt sem pedig a testvérét nem találtuk meg. A fal csupa vér volt. Továbbá a nappaliban a szőnyeg is. Nem bírom a látványt vagy a tudatot, hogy baja esett. Odamentem a véres fal mellé, majd megszagoltam. Melodie vérének szaga volt. Látásom elhomályosult, szemeimet a könnyek mardosták. Térdem megremegett. Összeestem. Könnyeim utat törtek maguknak.
-Miért?! MIÉRT PONT Ő?! -üvöltöttem a semmibe, miközben szüntelenül zokogtam.


2013. augusztus 1., csütörtök

29.Fejezet:OMG!

Sziasztok! Itt az új rész ami szerintem aranyos lett :)) kövihez öt komit kérek :)) Jó olvasást! :)) Szeretlek titeket! :)) <3




-Ezt követően elég érdekes napnak nézünk elébe....-



-Melodie, beszélhetünk? -kérdezte meg Harry.
Mindenki -beleértve az ikertesómat is- ott ült az asztalnál és békésen fogyasztotta a reggelijét. A kérdés hallatán a fejemet egyből Harry-re kaptam majd bólintottam. Harry felállt majd elindult a nappaliba. Követtem a példáját. A nappaliból pedig felmentünk az Ő szobájába. Kinyitotta az ajtóját majd maga elé engedett, én pedig beléptem. Bejött utánam majd leült az ágyára. Odaültem mellé. A szobában meglepő rend volt. Ízlésesen volt berendezve. A színek is passzoltak egymáshoz. A szoba sarkában volt egy gitár. A gitár mellett pedig rengeteg kotta. Érdekelt...
-Öhm..azokat megnézhetem?
-Nem! -vágta rá hirtelen.
Bevallom, nem erre a válaszra számítottam. Harry furcsa volt. Valamit nagyon akar de nem meri. Nem tudom, hogy rá kérdezzek-e. Végül is mi baj lehetne belőle? Furcsa Őt így látni. Behív a szobájába, hogy beszéljünk most pedig csendben ülünk egymás mellett. A térdein könyököl. A jobb lábával dobol. Arcát a tenyereibe temeti. Valami igen nyomaszthatja a lelkét...
-Harry..mi a baj?
-Baj? -nézett hirtelen rám. -Baj az nincs..csak..-húzta féloldalas mosolyra a száját. Vártam a folytatást de abbahagyta.
-Csak mi? Harry...megérintettem az arcát.
-Nem hittem volna, hogy ez ennyire nehéz. -itt meg ijedtem- Figyelj, kérlek hallgass végig! Szóval...izéé...öhm..szeretlek! Szerelmes vagyok beléd! Tudom ez most hirtelen ért meg minden de nem tehetek róla. Melodie, azóta szeretlek amióta megláttalak! Nyálasan fog hangzani de veled álmodok, a gondolataim rólad szólnak és már a dalaim is...Szeretlek....
Harry elpirult. Én pedig lesokkolódtam. Szeret! Úristen! Harry szeret! Most vallt nekem szerelmet! ÁÁÁÁ! Édes Istenem! Olyan aranyos amikor elpirul... Mint egy cuki kiscica. Én is szeretlek Harry! De várjunk csak.. Azt hiszem tényleg sokkot kaptam. A számat szólásra nyitottam de egy nahg sem jön ki a torkomon.
-Figyelj Melo, ha nem így érzel akkor sincs semmi baj..megértelek..-hajtotta le a fejét.
Végre meg tudtam mozdulni. Átmásztam az ölébe majd 'válaszoltam':




Miután ajkunk elvált egymástól végre én is be tudtam vallani mit érzek.
-Szeretlek Harry!
Most Harry kezdeményezte a csókot. Csókunk forró volt és vad.
-Akkor....Leszel...a....barátnőm? -kérdezte a csókunk közben.
Belemosolyogtam majd bólintottam. Egy másodpercre elszakítottam ajkainkat egymástól míg elmondtam:
-Szívesen leszek a barátnőd, Harry.
Elmosolyodott. Szemei csillogtak. Szenvedélyesen, lágyan és hosszan csókolt majd a végén megöleltük egymást.
Ott ültünk Harry szobájában. Harry az ágyon, én Harry-n. Már percek óta mozdulatlanul öleljük egymást. Férfias illata mostantól a kedvenc illatom.Érzem ahogyan a szíve hevesen ver. Szemeim lehunytam és élveztem a pillanatot. Csak mi ketten. A világ megszűnt körülöttünk erre a nagyjából fél órára. Harry hatalmas tenyerével simogatja a hátamat.

Végül azonban valakinek mégis sikerül megzavarnia az idilli pillanatot:
-Harry! Nem találjuk a...Ooopsz! Bocsi srácok! Nem láttam semmit! Sajnálom! -ment kifelé Liam.
Mosolyogva váltunk el egymástól Harry-vel majd leszálltam róla.
Harry felállt. A bal oldalamra állt majd láttam rajta, hogy tétovázik. Jobb kezét az enyém felé mozgatja ám nem meri megfogni. Furcsa. Ahogy az Interneten olvastam, Ő a nőcsábász. Ehhez képest más a valóság! Olyan aranyos amikor ilyen. Az egész fejemmel ránéztem a kezünkre, erre Ő azonnal maga mellé szorította a sajátjait. Elmosolyodtam majd összekulcsoltam az ujjainkat. Erre már Ő is vigyorgott.
Elindultam az ajtó felé és mivel a kezeink össze voltak kulcsolva, jött velem. Lementünk a lépcsőn majd besétáltunk a nappaliba a tesómhoz és a többiekhez. Amikor beléptünk, mindenki ránk kapta a tekintetét majd a kezünkre. Liam arcára ült ki először a mosoly, hiszen Ő látott már minket. Szép lassan mindenkinek leesett. Viszont Zayn rá is kérdezett:
-Akkor ti most.....-és várta, hogy mi mondjuk ki, közben pedig sejtelmesen mosolygott.
Összenéztünk Harry-vel majd egyszerre mondtuk ki:
-Igen, mi együtt vagyunk! -mosolyogtunk.
-Hát akkor..-szólalt meg Niall- Csókot! Csókot! Csókot!
És szép lassan mindenki skandálta. Ránéztem Harry-re. Harry a számat nézte. Ezt igennek vettem. Elé pördültem és megcsókoltam amit egyből viszonzott. 'Húúú'-zásokat hallottam meg 'éljen'-eket és fütyüléseket.

Mikor Harry-vel elváltunk mindenki ránk mosolygott. A srácok odajöttek és kezetfogtak Harry-vel meg gratuláltak. Hozzám odaszökkent Isa és megölelgetett, gratulált. Majd a srácok engem is megölelgettek. Komolyan mondom úgy örültek mintha összeházasodtunk volna!
Rólunk pedig csak úgy sugárzott a boldogság.


*Délután három óra*

A srácok elmentek próbálni a holnapi koncertjükre. Mi pedig addig itthon maradtunk Bellával. Amióta kijelentettük, hogy járunk Harry-vel már Eleanor és Danielle is gratuláltak de sajnos csak telefonon mivel valahol az északi-sarkon járnak. Isával kitakarítottunk meg meg vacsit is csináltunk. Fél hat van. A srácok pedig hétre jönnek meg. Az emeleten takarítottunk mikor megszólalt a csengő. Intettem Isabell-nek, hogy megnézem ki az. Bólintott majd tovább takarított, én pedig lementem. Kinyitottam az ajtót ahol ez állt:




Köszönt, majd sietősen átadott egy levelet amin Harry neve volt. Megnéztem a feladót: VÁMPÍRTANÁCS.  Valami azt súgta, hogy nincs minden rendben. Nem akartam de a kezem magától cselekedett. Tudom, hogy nem szép dolog de felbontottam. Ami benne állt az szintén lesokkolt...




Harry..Harry..Styles

Mint címként is láthatjátok ez az új blog neve :)) fent a prológus, kérlek titeket komizzatok :)) http://harrytwofanfict.blogspot.hu/
Amúgy ebben a blogban ma vagy holnap érkezik új rész :))

2013. július 31., szerda

HY!

Sziasztok! DÖNTÉS SZÜLETETT!
A blogom NEM szűnik meg egyenlőre. Ez azt jelenti, hogy  mindig két napot adok ezentúl, hogy meg legyen 5 komi. Ha ez nem valósul meg, bezárom. Lehet sőt biztos, hogy ez idióta megállapítás de sajnálom, így döntöttem. a másik: Egy barátnőmmel indítunk közösen egy blogot: http://harrytwofanfict.blogspot.hu/ ha érdekel nézzetek bele :)))

2013. július 30., kedd

28.Fejezet: I.S.?

Hi Everybody! Visszatértem a nyaralásból és még JÚLIUSBAN hoztam az új részt. Hosszúra írtam és FIGYELEM: ez dönti el a blogom sorsát. Ha összejön az öt komi amiből legalább 2 regisztrált felhasználó akkor a blogomnak nem lesz vége 30 résznél. Am a Best Song Ever kib@szott jó lett szerintem! ÁÁÁÁÁÁÁ!
Jó olvasást! (xDD)



-Kinyitották az ajtót ám a nappaliban nem várt meglepetés fogadott...Teljesen lesokkolódtam mikor megláttam....-



Felé léptem ahogyan Ő is felém. A hangok eltompultak és csak egy-egy szó jutott el a tudatomig de azokkal sem foglalkoztam. Niall beszélt hozzám valamit de nem értettem.
Mikor egymás elé értünk, megálltunk. Tetőtől talpig felmértük egymást. Körbejártam az előttem lévő szőkeséget. Ismerős arcforma, egyező szemmagasság... Megálltam a lány jobb oldalán. Kíváncsi voltam egy dologra. Jobb combján kicsit felcsúsztattam a fekete szoknyát amit viselt. Amikor megláttam azt a bizonyos májfoltot a jobb combján, mintha a villám csapott volna belém. A felismerés...A jel!
Na igen. Lehet nem nagyon ismerem a szüleimet de kiskoromból rengeteg emléket megőriztem és annál több információt is, mint például ezt a májfoltot. Ezt minden -volt- családtagom viselte. Viszont ez a lány nagyjából velem egykorú lehet.... Nekem senki sem említette ha jól emlékszem, hogy él még valaki a családomból. Soha nem volt a tudtomban, hogy akár lehet egy testvérem is valahol. És most..itt és, ÁÁÁ! Megbolondulok a sok gondolattól. Mi van ha rokonom? Fog valamit változtatni ez? És egyátalán biztos, hogy a rokonom? De hát viseli a családi jelet. Az arca kiköpött mint az enyém. Olyan érzés mintha tükörbe néznék. Kicsit alacsonyabb volt nálam. Ízlésesen volt öltözve. Egy fekete szoknyát viselt, türkizkék blúzzal és egy fekete topánkával. Szőke hosszú haja volt amiben volt egy szintén fekete hajpánt.
Ő is úgy nézett engem mint én Őt.
-Hogy hívnak? -suttogtam szinte alig hallhatóan.
-Isabella Smith vagyok...te pedig Melodie.-suttogta vissza azon a hangerőn mint én.
Mivel én csak néztem rá, Ő folytatta:
-Figyelj Melo! A testvéred vagyok. Jobban mondva ikrek vagyunk. Én egy árvaházban nőttem fel az orvosok miatt. Miután anyu megszült téged és engem is akkor engem halottnak nyilvánítottak. Te hazamehettél apuval én pedig rengeteg hullababa között voltam. Nagyon sok időt tölthettem ott és nagyon megéheztem ezért bömbölni kezdtem aminek hatására vettek észre, hogy biz' nem haltam meg. Viszont titeket már nem értek el, így egy árvaházba kerültem. A memóriám tökéletes lett. Ezért mindenre emlékszem. Ó, és van még egy apróságnak nem nevezhető dolog... Vérfarkas lettem... -majd elhallgatott.
Pislogtam párat majd nyeltem egy nagyot. Ránéztem Isabellre majd a tekintetem körbevezettem mindenkin. Furcsán néztek ránk. Megzavarodtam. Isabell minden szava a fülemben csengett. Hangokat hallottam a távolról amik elmosódtak és összecsengtek. Nem tudtam mit tegyek.
Felfutottam a lépcsőn egyenesen be a szobámba. Az ajtót nem zártam be, csak becsuktam. Törökülésben az ágyamra ültem majd gondolkodóba estem. Akkor: van egy ikertestvérem aki tudtommal az egyetlen vér szerinti rokonom aki ráadásul vérfarkas is. Az élete pedig a hallottak alapján nem jobb mint az enyém. Na ezt nevezem. Én legalább együtt voltam apuval egy kis ideig míg Ő idegenek közt nőtt fel egy árvaházban. És most.. Most ott van lent a nappaliban. Kopogtak az ajtón de én nem válaszoltam.


*Louis szemszöge*


Melodie nagyon elsápadt majd felrohant. Utána mentem majd bekopogtam. Nem válaszolt. Tudom, hogy most megpróbálja feldolgozni a helyzetet de ezt nem egyedül kell neki. Most nem magamra célzok, hanem Isabellára. Szegénynek legalább annyira nehéz lehet most ez mint Melonak.
-Melodie kérlek nyisd ki az ajtót!
De nem válaszolt. Folyamatosan kopogtam meg szólongattam de süket fülekre találtam a próbálkozásokkal. Végül lenyomtam a kilincset éééés tádám! Kinyílt az ajtó! Wáó Tomlinson ez komplikált volt!
Melodie az ágyán volt. Ott ült egymagában és csak bámult előre. Furcsa volt őt így látni. Odamentem az ágyához majd beültem mellé. Elkezdtem mindenfélét beszélni hozzá az estéről, a gyerekkorunkról és aduászként Harry-ről is rengeteg cikis sztorikat de semmi. Ám nem adtam fel. Beszéltem, beszéltem és beszéltem már egy jó ideje. Melodie pedig ugyan úgy ült és semmi reakciót nem váltott ki belőle az adott sztori. Pedig mindent megpróbáltam. Ruha, pénz, szerelem, élet, politika, pénz, országok, nevezetességek, kérdezz-felelek   -amit megjegyzem egyedül furcsa játszani-. Egyszóval MINDENT megpróbáltam. Ép az utolsó témaváltásnál tartottam ami a virágcsokorra tért volna át mikor hirtelen felszólalt.
-Beszélnem kell vele!
Persze ez rám a szívbajt hozta. Nagyon megijedtem és fel is ugrottam. Melodie felállt, adott egy puszit majd elrohant.
WÁÓ.


*Melodie szemszöge*


Miközben ültem a gondolataimban kiépítettem pár irányt. Ezek az irányok olyanok, hogy mi lenne ha.....De a több mint tíz lehetőségből mindegyik arra vezetett, hogy beszélnem kell az ikertesómmal. Huh, ezt nagyon furcsa kimondani!
Louis ült mellettem és magyarázott meg minden. Hirtelen felugrottam ami Őt nagyon megijeszthette mert azonnal felugrott egy kisebb sikoly keretében. Aggódva nézett rám ezért (is) kapott egy cuppanós puszit majd száguldottam le a lépcsőn. A négy srác ült a kanapén és a tévét nézte míg Isabella a szoba egyik sarkába kuporodott le és úgy bámult előre, mit ahogyan én szoktam gondolkodás közben. A négy fiú és Bell rám kapta a tekintetét. A tesóm egyből felállt és lépett pár lépést felém de megállt. Én viszont maradok az eredeti "tervemnél'. Odamentem hozzá majd jó szorosan magamhoz öleltem. Az ölelésemet egyből viszonozta. Alma illatú haja volt.
Elváltunk egymástól majd megpusziltuk egymást és én belefogtam a mondandómba:
-Először is Isabell, kérlek bocsásd meg a viselkedésem, én nem akartam illetlen lenni csak ez nekem még nagyon új volt, és...
-Nyugi, semmi baj!
-Nem, vagyis de. -nevettem el- gyere fel a szobámba, ott majd kettesben megbeszélünk mindent!
-Rendben. -mosolyodott el.
Karjánál fogva vittem fel a szobámba ahol furcsa látvány fogadott. Louis még az ágyamon ült és egy My Little Poni rózsaszín haját fésülgette egy kis pink kefével és közben beszélt hozzá meg puszilgatta. Bella nem bírta tovább és nagyon hangosan felnevetett.
-Louis, te....? -nyújtottam el mosolyogva.
-Én Cuncikát fésülöm. Cuncika csajok, csajok Cuncika. De azt hiszem mi most megyünk is. Cuncika vágtass! Nyíháá! -baktatott el mellettünk.
Miután kiment a gyagyás 'bátyám', Isabell szólalt meg:
-Oké, ez furcsa volt.
-Á dehogy, Ő csak Louis. -legyintettem egy nevetés közben.
Beljebb tessékeltem a tesóm és mind a ketten leültünk az ágyra. Egymással szemben ültünk. Egy ideig mind a ketten csendben voltunk majd egyszerre szólaltunk meg:
-Mesélj magadról!
-Kezd te!
-A-a, te!
Majd elnevettük magunkat. Eléggé szinkronban beszéltünk de Isa felvállalta, hogy ő majd akkor kezdi.
-Szóval mire vagy kíváncsi?
-Mindenre!
-Okay. Akkor...Barátaim abszolút nincsenek, családomból csak téged ismerlek és jelenleg kóborlok. A suliban mindig jó tanuló voltam de be-be csúszott néha a rosszabb jegy is. Munkát nehéz találni nekem mivel egy 'intézetissel' -mutogatott macskakörmöket- nem találják meg a közös hangot. Legalább is ezt állítják. A megélhetésem nehéz volt így volt már dolgom illegális szerekkel és már bárokban is táncoltam. Kérlek ne ítélj el, ha nem tettem volna akkor már halott lennék!
-Nyugi! Én senkit sem ítélek el! Folytasd kérlek! Hogy kerültél ide?
-Éppen az erdőben vadásztam amikor vámpírok szagát éreztem. Három férfi jött felém. Visszaváltoztam emberi alakban majd felmásztam a legközelebbi fára. Reménykedtem, hogy nem vesznek észre mivel a vámpírok a farkasokkal nem ép puszipajtások. De persze kiszagoltak. Amikor felnéztek, megdöbbenést láttam a szemükben. A feketés hajú megszólított, azt hiszem Zack. Vagy valami Z betűs. Azt mondta, hogy menjek le és, hogy ígéri nem fognak bántani. Nem tudom miért de megbíztam benne. Lemásztam, beszélgettem velük is idehoztak neked bemutatni. Őszintén szólva szerintem hihetetlen. -mosolyodott el.
Viszonoztam a mosolyát majd feltettem a kövi kérdésemet:
-És hogyan lettél farkas?
-Öhm..az egyik ilyen drogárulásom közepette lőttek meg és akkor harapott meg egy farkas, hogy életben maradjak.
-Át tudsz változni?
-Persze.
Leugrott az ágyról majd négykézlábra állt a padlón. Elmormogott valamit majd körbe-körbe forgott. Olyan gyorsan pörgött, hogy szinte semmit sem láttam belőle majd hirtelen megállt és egy gyönyörű, hosszú fehér szőrű farkassá változott, csillogó kék szemekkel.
-Azt a...!
-Egy farkas színe a cselekedeteitől függ. A fehér és a fekete a jó és elfogadható míg a szürke a megbocsátható a barna pedig elítélendő. Elég furcsa lehet.. Amúgy, hogyan állsz a pasik terén Melo?
-Hát, azt hiszem Harry az igazi..Olyan, olyan, olyan áááá! -nevettünk mind ketten- te?
-Szarul. -jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Miért? Esetleg Tőlük tetszik valaki? Vagy akárhonnét?
-Igazából ez az. Még senki sem tetszik. Senki nem fogott meg.
Erre felhúztam a szemöldököm.
-Hülye! Nem úgy!
Ezen is ismét jót nevettünk. Még rengeteg dolgot megbeszéltünk majd az egyik témát az ébresztőm csörgése zavarta meg. Úristen! Már fél kilenc és még semmit sem aludtunk. Végigbeszélgettük az éjjel.
-Uh már ennyi az idő? Azt hiszem nekem mennem kell. Mára még szállást és élelmet kell találnom szóval szia! -mosolyodott el majd felállt.
-Mi?! Nem mehetsz el! Még csak most ismertelek meg! Nem veszíthetlek el máris! Annyi bepótolni valónk van!
-Melo stop! Mennem kell vagy az utcán alszom..
-Van egy ötletem!
Megragadtam a kezét majd lehúztam magam után a konyhába ahol mindenki ott ült.
-Emberek izé Vámpírok! Figyelem! Először is jó reggelt! -bólintottak- Másodszor is! Nagy gond lenne, hogyha befogadnánk Isabell-t, hogy itt lakjon? Annyi szoba van itt és nem szeretném elveszíteni! Lakhat az én szobámban is!
-Te megőrültél Melodie?! Nem maradhatok itt! Abszolút nem akarok senki terhére lenni! Megyek tovább és max az utcán alszom. És akkor mi van?
-Na lányok csend! -szólalt fel Louis- Isabella, maradsz és külön szobát is kapsz! Vitát nem nyitunk! A szobád a 8-as számot iseli, éjjel már kicsit kipofoztuk, nyogodtan nézd meg, ott lesz az emeleten!
Isa egy sóhajtással megadta magát majd visszament az emeletre. Louis és mindenki vigyorgott majd a külön említett rám kacsintott amit én viszonoztam is. Ezt követően elég érdekes napnak nézünk elébe....

2013. július 16., kedd

27.Fejezet:IGEN!

Sziasztooooooooooook! Itt is a kövi fejezet! Nagyon feldobtatok a gyors komizással, szóval igyekeztem nem pocsék részt összehozni. Holnap 8-kor indulok (reggel) a táborba ami 23-ig tart de utána egyből megyek nyaralni kb 28-ig szóval addig nagy SAJNÁLOM de részt nem tudok hozni. Wááá ezt én már most várom!!! <3   Délelőtt pedig ezen  nevettem xDD Kellemes olvasást és nyarat mindenkinek amíg nem jövök :))) Sziasztook! <3 :))) UI: ÚJ RÉSZ 5 KOMI UTÁN!!



-A Fahangú szőke bemutatkozott meg ilyenek.... Mire vállalkoztam?!-


Michael után ment most a triónk. Körübelül száz métert gyalogolhattunk. Már sötétedett és az utcákon sem járt már annyi ember, mint amennyi szokott. Ahogy közeledtünk a klubbhoz, egyre jobban izgultam. Ezt valószínűleg a srácok is láthatták rajtam mivel két oldalról szorosabban fogtak. Beszippantottam férfias illatukat. Furcsa módon de megnyugodtam tőle. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk..
A klub kívülről is hatalmas volt. Mi nem az első bejáraton mentünk be, hanem valahol hátul. A srácok hirtelen maguk felé fordítottak majd megöleltek és elsétáltak a klub egy eldugottabb részére, ahonnét teljesen látszik a színpad... Na igen, a színpad. Hatalmas volt.. Fából lehetett, kicsit még olyan régimódi volt. Ugyan ilyenen adtuk elő a darabokat még általános iskolás koromban. Emlékszem az első 'fellépésemre'. Nagyon izgultam, hisz' én játszottam hófehérkét és aki nekem tetszett srác -aki MÁSODIKAS volt- játszotta a herceget akinek meg kellett 'csókolnia' engem. Egy másodpercnyire odahajolt hozzám majd még gyorsabban el tőlem. Így visszagondolva elég vicces volt...
Emlékeim közti merengésemet egy kéz zavarta meg ami a vállamat kopogtatta.
-Melodie? Hahó! Itt vagy? -kérdezgette Michael.
-Juj, bocsi.Igen. Csak gondolkoztam...Félek! -öleltem meg szorosan.
Először nem tudta, hogy ezt hogyan reagálja le de visszaölelt. Megnyugtatott majd kiszaladt és felkonferált.
-Hölgyeim és Uraim! A katasztrofálisan induló estét el lehet felejteni, hiszen jött egy gyönyörű fiatal lány aki csak maguknak fog énekelni! FIGYELEM! Nincs még sok tapasztalata, így hát biztassák hangos tapssal és ovációval! Hölgyeim és Uraim: Melodie Smith! -mutatott ki rám.Nos az én lábaim a földbe gyökereztek. Michael kijött értem majd betuszkolt a színpadra és ott hagyott. Mielött még elment volna, hátra mutatott a hangszerekre, hogy használhatom őket. Szememmel Harry-t és Louis-t kerestem. Megtaláltam Őket és bólintottak, hogy kezdjek bele. Viszont a klubban rengetegen voltak. Voltak akik hét évesek lehettek és a szüleikkel jöttek de voltak emberek akik már az ötvenes éveikben járhattak. De zömmel a tizen- és huszonévesek voltak nagyobb arányban. Köhintettem egyet majd hátrasétáltam és megfogtam egy gitárt. Ahogy megemeltem a hangszert, végighúztam a húrokon az ujjam. Felbátorított a hangzása. Intettem Michaelnek, hogy kérek egy széket. Felrakott nekem egyet a színpadra majd beállította a mikrofon álványt. Leültem a székre majd mindenkin körbe pillantottam, végül beleszóltam a mikrofonba.
-Sziasztok! Én lennék Melodie. Öhm a tapasztalatról csak annyit, hogy igazából nyilvánosság előtt most énekelek először és nem tudom, hogy ebben a klubban  ez hogyan szokott menni, szóval jelentkezzetek, hogy mit akartok hallani és ha ismerem és gitáron is tudom akkor megkapjátok.
Éles füttyszók és tapsvihar követett ami önbizalommal öntött el. Hirtelen egy kezet láttam a magasban. Intettem Michaelnek, hogy menjen és Ő úgy is tett. Kezében egy mikrofonnal odasétált egy sráchoz majd megkérdezte, hogy mit szeretne:
-Szia! Ashton vagyok. Demi Lovatotól a Heart Attack-ot szeretném kérni.
-Szia! Jó választás! Hát akkor következzen a Hert Attack!
Megköszörültem a torkom majd belekezdtem.
Elkeztem  és azt hiszem jól sikerült. Én nagyon élveztem. Felszabadultam. Lejátszottam az egész dalt majd a végén becsuktam a szemem. Pár másodperc múlva kinyitottam. Először Louiékat kerestem a tömegben. Őket meg is találtam. Az álluk a padlót csapkodta. A teremben mindenki csendben volt. Most nagyon izgultam. Senki sem mozdult csak engem nézett mindenki. Hát oké.. Ilyenkor mit kell tenni?
Hirtelen mindenki tapsolni, fütyülni és éljenezni kezdett. Engem pedig elöntött a melegség. Sokáig azonban nem tapsoltak mivel egy kislány tette fel a kezét akin One Direction-ös póló van.
Michael odament hozzá majd elé tartotta a mikrofont:
-Szia! Én Natasha vagyok. Egy nyolc éves Directioner... -nem bírtam tovább, belevágtam a szavába..
-Szia! Én is Directioner vagyok!
Ő elmosolyodott majd folytatta:
-A Little Things-et szeretném kérni Tőlük.
Megköszörültem a torkomat. Ezt a dalukat én is nagyon szeretem és pár kósza könnycsepp mindig előjön ha meghallom.. Remélem most az egyszer kibírom sírás nélkül. Elénekeltem ezt a dalt is majd Natasha feljött a színpadra és megölelt. A könnyeimmel eddig bírtam. Egy könnycseppem kicsordult mikor édes kis vékony hangján a fülembe suttogta: Köszönöm!
Lement a színpadról majd egy újabb ember jelentkezett. Egy huszon éves lány volt aki Pink és Nate Ruess közös dalát a Give Me A Reason-t kérte. Ha szabad ilyent mondanom, még magam is megleptem egyes hangok felszínre törésénél. Az előadásom jól sikerült. Nagyon jól. Este nyolctól éjfélig nyomtam a dalokat és akkor megérkezett a valódi zenekar. Átadtam nekik a színpadot én pedig a kulisszák mögé mentem ahol Michael várt rám.
-Melodie! Brilliáns voltál! Köszönöööm!
Majd megölelt, felkapott és tovább ölelt.
-Mi-Mi-Michael.. Megfulladok...Eressz! -dadogtam levegő hiányban.
Nevetve leengedett majd visszatett a földre.
-Amúgy nincs mit, nagyon élveztem! Fantasztikus volt! -vigyorogtam.
-És Harryék hol vannak? -tudakoltam.
De amint kimondtam valaki befogta a szemem. Mosolyogva fordultam meg majd ugrottam a nyakukba a srácoknak akik eközben mindenféle dícsérettel illettek. Michael elment tőlük így hárman tárgyaltuk ki a részleteket. Kaptam egy cuppanós puszit Louistól és egy gyors csókot Harry-től. Mikor nagyon belefeledkeztünk a beszélgetésbe, végre visszatért Michael és felém fordult:
-Öhm Meldie, beszélhetnénk négy szemközt?
-Perszeee.
A srácok elmentek, így kettesben maradtam vele. Nem habozott, belekezdett:
-Figyelj Melodie, a hangod és a kisugárzásod valami eszméletlen! Arra gondoltam, hogy esetleg, ha van kedved, de csak ha szeretnéd, na meg ha ráérsz, és még nem utáltál meg és szereted egy kicsit is a helyet na meg a vendégeket és..
-Michael a lényeget!
-Szóval lenne-e kedved itt dolgozni?
-Igen,igen,igen,igen és IGEN!!!!
-Ez remek hír! -együtt örömködtünk- Akkor ha neked is jó, holnap tudnál kezdeni este nyolctól éjfélig, mint ma...-Bólintottam- Ja és majdnem elfelejtettem! -adott át egy borítékot.
-Ebben mi van?
-A ma estéért járó fizetésed és egy DVD a ma estéről. -mondta mosolyogva.
-Ez nagyon kedves de nem fogadhatom el..
-Dehogynem! Fogadd csak el! Had játszam már egyszer én is a jófejet! -nevetett el.
Nevetése rám is rám ragadt. Mind ketten nevettünk és végül elfogadtam tőle. Elköszöntünk egymástól majd kiléptem az utcára ahol már vártak a srácok. Megkérdezték, hogy mi volt és, hogy mit kaptam. Elmeséltem nekik mindent. Gratuláltak és azt mondták, hogy a videót otthon majd mindenki közösen megnézi. Röhögve sétáltunk vissza a Direction házhoz. Kinyitották az ajtót ám a nappaliban nem várt meglepetés fogadott...Teljesen lesokkolódtam mikor megláttam....

2013. július 15., hétfő

26.Fejezet:Lehetőség?

Na sziasztok! a szavazást kitettem, holnap még megnézem és az alapján döntök amit holnap közölni fogok veletek. DE akármi is lesz, csak agusztus elején tudok részt hozni! Új rész (xDDez vicces de sorry, megszokás) 5 komi után. Jó olvasást!






-
Na ő hatot Niall-nak, hármat Liam-nek, négyet Louis-nak, kilencet Zaynnek és ötöt nekem.. Azt hiszem ezt jól zártuk!-



*Melodie szemszöge*


Este fogalmam sincs, hogy kerültem az ágyamba, de ott ébredtem. Kikászálódtam az ágyamból és egyenesen a tükör elé léptem. Végignéztem magamon, egy szál fehérneműben voltam. Várjunk csak... FEHÉRNEMŰBEN?! Mégis, hogy?! Jaa! Persze, tegnap este...
Ahogy visszaemlékeztem a történtekre, megint röhögőgörcsöt kaptam. Harry-t férfitangában látni, hát khm....érdekes látvány volt. És összesen ha jól számolom huszonhét kívánság van a listámon. Nah, ez érdekes lesz!
Kedd van. Kedd reggel. Lezuhanyoztam és felöltöztem majd leültem a gépem elé. Megnéztem a Facebook-omat meg a Twitter-emet is, majd végül az e-mail fiókomba jelentkeztem be. Nyolcvan új üzenet. Rengeteg kupon meg ilyenek jöttek ám egy fontosat is észleltem.
"Feladó: Marketing.
CÍM: FONTOS!
Üzenet:

Tisztelt Smith kisasszony!
Sajnálattal közöljük Önnel, hogy már nem tartunk igényt az Ön szolgálatára. Cégünknél leépítések történtek. Sajnáljuk, de a mai naptól már nem dolgozik nálunk. Az utolsó havi fizetését nyolc munkanapon belül megkapja, kérjük fáradjon be hozzánk és vigye el a cuccait is.."

Hát ez remek. Elvesztettem a munkámat. Erre egyszerűen nem tudok mit reagálni. Oké, nem volt az a meló ahol az emberek a legtöbbet keresik. Nem is szerettem ezt a munkát, de hát mégis csak pénzre van szükségem. Az ellen, hogy kirúgtak volta képen semmit sem tehetek szóval nincs más hátra: Új munkát kell keresnem.. Csak egy erős középiskolát végeztem el, érettségivel együtt. Az érettségim 90%-os lett a bizonyítványom pedig kitűnő. Hát igen.. Viszont egyetemre még nem jelentkeztem mivel Ryan nem engedett még annak idején..
Rengeteg álláslehetőséget megnéztem de eddig egyik sem fogott meg.. Hirtelen kopogtattak így összerezzentem és gyorsan lecsaptam a laptopom tetejét.
-Gyere be!
Az ajtómon Louis kukucskált be majd lépett beljebb.
-Hogy vagy? Valami baj van, még ki sem jöttél..
-Á semmi, nincs semmi baj.. -vakargattam meg a fejem- Gyere ülj csak le!
Leült mellém az ágyra majd rám nézett:
-Tudom, hogy valami baj van, látszik rajtad... Nekem elmondhatod!
-Nincs semmi baj..-néztem le a földre.-Te mi járatban?
-Tudod Melodie mostanában nem olyan a kapcsolatunk mint régebben. Úgy érzem, hogy számodra nem vagyok fontos és, hogy nem bízol meg bennem..

-Ez nem igaz! Nekem nagyon fontos vagy, szinte te vagy a legfontosabb az életemben! És száz százalékig megbízom benned! Igazából semmi bajom sincs csak...-halkultam el- munkanélküli lettem...-fejeztem be.
-Mi? Nem értelek...- nézett rám.
Felhajtottam a laptopom tetejét majd visszakerestem az e-mailt és megmutattam neki. Hitetlenkedve olvasta majd mikor a végére ért, felém nézett.
-Sajnálom..
-Ugyan, nem lényeg! Csak most új munkát kell keresnem..-sóhajtottam.
-Majd segítek! Mire gondoltál?
-Igazából én még nem igazán gondolkodtam..
-Énekelj! -kacsintott.
-Mi?! Te meghülyültél? Nem leszek én Anglia legnevetségesebb embere!
-Na ne már! Nem lennél az! Ma este eljössz velem és Harry-vel sétálni?
Nem értettem, hogy mi ez a hirtelen hangváltozás, de belementem. Végül is, egy séta nem árt meg...
Louival rengeteget szórakoztunk ezen a napon. A többiekkel a mai nap folyamán nem találkoztam. De amit Stu-val csináltunk az mindent vitt. Befontuk egymás haját ami Louis esetében nehézkesen ment majd az az őrült egy új "szórakozást" talált ki. Azt mondta, hogy egy pillanat és jön majd elsuhant és meg is érkezett, tényleg egy pillanaton belül. Viszont amiket hozott, enyhén szólva sokkolóak voltak.
Louis -elmondása szerint- összeszedte a házban lévő összes óvszert... Megrángattam a vállamat majd levezettem magam után a konyhába. Először értetlenül nézett majd elmosolyodott. Jobban mondva elvigyorodott mikor kiszedtem a hűtőből a tejet és azzal töltöttük meg az óvszereket.
-Oké Melo... Akkor a terv.. Sas1 Kiáll a teraszra és elbújik virágok között, Galamb3 pedig a terasz alá csalogatja a magvakat, majd mikor jelet ad és becserkészzük őket.. -mutogatta a tervet az ujjaival is..
-Oké, de ahogy sejtem, én vagyok a Sas1?
-Igen. Minden világos? -bólintottam- Akkor kezdődhet az akció!
Felsiettem a teraszra és elbújtam a virágok között majd meghallottam egy "csip-csip"-et (xDD) és bombázni kezdtem a tejes gumit. Louis is előrántotta a nála lévőket és kereszttűzbe vettük a  "magvakat". Olyan lányos frekvenciájú sikítások hagyták el a szájukat, hogy az már lehetetlen lenne.
Mikor Louissal kifogytunk a municióból akkor odakiáltottam Louinak:
-Stu, kapj el!
Értette, hogy mire célzok, így hát a terasz alá állt. Átlendültem a terasz korlátján és Louis elkapott majd letett a földre. Szétröhögtük magunkat a srácok tejes ábrázatán.
-Ez mi a...-nézett magán végig Harry- És az ott....Óvszer?!
--Úristen! Ha az óvszer ez pedig fehér akkor a fehér...-Szólt bele Zayn.
Mindenki Louisra nézett én pedig már nem kaphattam rendesen levegőt a röhögéstől.Szó szoros értelmében a földön feküdtem a nevetésem közben, ami egyre csak erősödött Louis grimasza után.
-Zayn te hülye! Az TEJ nem pedig az.. Érted?! Érted vagy betűzzem?! T-E-J! -betűzte Louis.
Engem azt hiszem ennyire erős röhögőgörcs még nem kapott el mint most. A tejre persze Niall reagált:
-Mi?! Képesek voltatok a finom tejet erre pazarolni?! De ugye van még?
-Igen, Niall van még tej...-válaszolt Louis mert én még beszéd képtelen voltam.
-És az óvszereket honnét szedtétek? -vonta fel a szemöldökét Liam.
Én abbahagytam a nevetést és Louisra néztem.
-Hát Liam részben a te szobádból, meg a fürdőkből, és az én szobámból ezen kívül Harry virágjánál, Niall félig megevedt szendvicséből és Zayn tükörnyeléről...
Ezen mindenki ismét nevetett. Majd szép lassacskán bementünk a házba.


*Este 7 óra*


Felvettem egy farmert és egy aranyos pólót meg egy pulcsit majd felkaptam a táskám és elindultunk Harry-vel és Louissal sétálni. Ők is melegítő felsőben voltak amin volt kapucni és valami hülye parókát is vettek fel. Hosszúnadrág, cipő és ezen kívül még kesztyű is volt rajtuk a tetoválások elrejtése miatt.
-Kész vagy? -fordultak felém.
-Igen, mehetünk!
Elköszöntünk majd elindultunk az ajtón kifelé. Miután Louis becsukta  az ajtót és sétálni kezdtünk, kérdeztem:
-És tulajdonképpen hová is megyünk?
Megvonták a vállukat majd Harry válaszolt:
-Csak úgy eljöttünk sétálni. Régen voltunk már csak úgy együtt és szerintem jó így.
Bólogattunk majd evvel párhuzamosan lépkedtünk. Nagyon sokat beszélgettünk út közben.A felállás balról jobbra: Louis-Én-Harry.
Miközben nevetgéltünk, egy zöld melír csíkkal  ellátott srác jött velünk szembe. Nagyon furcsának tűnt és szomorúnak. Végül megállt előttünk. Én nem értettem semmit....
-Michael csá! Mi a baj? -kérdezte meg Harry.
-Nincs forgalom, jobban mondva zene...
Én értelmesen, sűrűn pislogtam Harry-re, hogy vegye a lapot, hogy nem igazán értek semmit. Kis idő elteltével vette az adást.
-Melodie, Ő Michael egy nagyon jó barátunk. Egy klubbot vezet ahol most vannak emberek de unatkoznak mivel nincs zene. Élő fellépés szokott nála lenni de aki mostanra jött volna lemondta és az emberek oszlani kezdtek. Ha most nagyon sok ember elmegy, rengeteget veszít...
-Értem...Szia, én Melodie vagyok.
-Üdv, én Michael.
-Harry, Louis megtennétek, hogy 11-ig bevállaljátok... Tudom, hogy ez hatalmas kérés de...
-Sajnos nem tehetjük Michael. Nagyon szeretnénk de akkor mi holnapra halottak lennénk. A menedzserek kiakadnának mivel nem bejelentett fellépés, a rajongók és a média pedig kombinálnának, hogy csak ketten énekelünk...-szólt közbe Louis.
Mind a hárman lehajtották a fejüket majd hirtelen Louis felkapta és Harry-re nézett, majd rám.. Idétlen vigyor ült ki az arcára. Rosszat sejtek Tomlinson, nagyon rosszat!
Egy nagyot nyeltem majd kicsit hátrébb húzódtam de Harry és Louis a vállaikkal megfogott. Majd Harry megszólalt:
-De lenne egy ötletünk! Mi nem léphetünk fel, de Melodie igen! -vigyorogtak.
-Megtennéd? -nézett rám Michael.
Én letablóztam. Hogy mit csinálok?! Pont én? Na ne má'!
-Mi?! Harry, teljesen meghülyültetek?!
-Dehogy is! Irtó jó hangod van! Na Melo légysziiiiiiii - nyújtotta el Louis.
-De nekem nincs hangom! -tiltakoztam.
Tiltakoztam de belül nagyon izgatott voltam. De csak egy kis szikrában. Mindig is ki akartam próbálni de egyből nem egy klubban rengeteg ember előtt!
Mivel Louis már öt perce húzta a 'Légysziiii-ből' az 'i'-t ezért belementem. Édes Istenem, holnap mennyi hír lesz rólam mindenütt! A Fahangú szőke bemutatkozott meg ilyenek.... Mire vállalkoztam?!

2013. július 14., vasárnap

Kész!

Sziasztok! :/
Nagyon rosszul esik, hogy 2 komi jött csupán a bejegyzéshez... Ennyire szar lenne? Oké, értem fejléc nem tetszik nektek meg minden de eddig a történetet a visszajelzések szerint olvastátok... Most szerdán táborba megyek, onnan pedig nyaralni szóval egy darabig biztos hogy ott nem leszek...
Ami a blog sorsát illeti...Hát lehet, hogy azt mondom: DÖNTÖTTEM.
A sok pozitív visszajelzés ellenére. Több mint 20-an szavaztatok, hogy hány részes legyen a blogom. ebből azt hiszem 17 a legtöbbre. DE mégsem érkezik a részekhez az a komiszám! Szóval a döntésem a következő lesz:








*dobpergés*



















A blogom maximum 30 részes lesz. Nincs értelme, hogy nem olvassátok. Az írást megszerettem, ígyhát nem kizárt, hogy kezdjek egy blogot. Egy másikat. SAJNÁLOM. Én sem így terveztem de hát ez van. Nem ragozom tovább, nem olvassátok, feleslegesen nem írok... Sajnálom a kitöréést de ez tényleg bánt!

2013. július 10., szerda

25.Fejezet: Eredmény

Sziasztook!  Meghoztam ezt a részt is! Kövi rész minimum 5 komi után! Jó olvasást! :)))





-
Az eredmény....-Simonszemszögvolt-



*Harry szemszöge*



Simon ideg örlő lassúsággal sétált hozzánk. Furcsán nézte a vizsgálat eredményét. Nagyon ideges voltam. Melodie azóta még nem kelt fel és Simon is olyan mint a lassított felvétel. Azaz lassú (xD). Végül elénk sétált majd ünnepélyesen szólásra nyitotta a száját:
-Tehát! Melodie diagnózisában eléggé változatosak a vérvizsgálat eredményei. A vizsgálatban azt lehet megállapítani, hogy Melodie lassú átalakulásban van. Ez azt jelenti, hogy még én sem tudom mit jelent... A csontjai hajlékonyabbak mint a normális embereké. Belelát a te fejedbe Harry, ezen túl pedig ugye van a friss képessége, a teleportáció. Állandóan változik a vérképlete. Az is lehet, hogyha leül mondjuk a székre akkor a padlóra esik, egyenesen átsuhan a széken. Mint Niall-ön a kaja...
Erre mindenki mosolyogni kezdett. A szemem folyamatosan Melodie testén legeltettem. Ő csak mereven, mozdulatlanul feküdt...
-És Simon, mennyi idő amíg felébred? -érdeklődtem.
-Hát, azt nem lehet megjósolni.
-Ha felébred akkor utána várhatók még rosszullétek? -ez Louis.
-Ezt sem tudom megmondani. Ilyen esettel még nem dolgoztam.....
Ám ekkor nyöszörgést hallottunk. Mindenki Melodie-ra nézett. Én odasuhantam mellé majd lágyan megfogtam a kezét. Nagyokat pislogott. Csillogó szemei ide-oda jártak. A fény bizonyára zavarhatta először mivel hunyorgatott is. Erősebben megszorította a kezem majd kérdezett is:
-Hol vagyok?
Hangja simogatta fülemet. Viszont most nem a megszokott lágy hangja volt, hanem kicsit rekedtesebb.IMÁDOM! Ez a hang valószínűleg azért keletkezett mivel sokáig nem szólalt meg Melo. Válaszolni akartam de elvesztem a pillanat varázsában. Arca a fényben gyönyörűen csillogott, ahogyan a szemei is. Egyszerűen gyönyörű volt.
-Szia Melodie!Én Simon vagyok, afféle orvos csak nem embereknél. Most a vizsgálómban vagy. -jött oda barátságosan Simon.
Melodie lassan felállt majd nyújtotta felé a kezét.
-Jó napot én Melodie Smith vagyok!
-Simon Cromwell, örvendek!
Majd kezet fogtak és és két puszival köszöntötték egymást. Simon felvázolta a helyzetet neki is, majd még egy gyors után vizsgálatot is elvégeztek.  Végül haza mehettünk. Melodie-t a hátamra kaptam majd vámpírsebességre kapcsolt mindenki és száguldottunk haza. Letettem Melodie-t majd bementünk a nappaliba. Eleinte fagyos volt a hangulat ám Liam megtörte:
-Játszunk felelsz vagy mersz-t!
Mindenki bólintott, hogy végül is semmi akadálya. Zayn felpattant majd hozott a konyhából egy üres sörös üveget majd körbe ültünk és középre tettük az üveget.
-Oké akkor kezdhetjük is! Én találtam ki szóval én kezdem! -szólt Liam.-Nem Liam, ezt a játékot már jóval régebben kitaláltaaaa -gondolkodott Louis majd megrántotta a vállát- valaki!
-Nagyon vicces vagy! -bökte meg Liam.
-Mielőtt elkezdjük! -állt fel Melodie- Aki nem felel vagy mer annak mi a büntetés?
-Jó kérdés! -szólalt meg Niall is.-Szerintem teljesítse a kérdező kívánságát, ahányszor nem felel akkor annyival tartozik..
-Szerintem megfelel, ezen kívül ha valaki nem akar csicskát játszani akkor megválik egy ruhadarabtól! -szólaltam fel mire mindenki nevetett.
-Rendben, akkor kezdem is! -szólalt meg Liam a röhögés után.
Megfogta az üveget majd megpörgette. Jó sokáig pörgött az üveg mire végre megállt. A választottja nem lett más mint Zayn!
-Szóval felelsz va..
-Merek!
-Öhm...Mond magadra, hogy ronda vagy majd törj össze egy tükröt!
Zayn elképedt grimaszán mindenki felnevetett. Heves tiltakozásba kezdett, hogy ő ezt nem teheti, meg hogy az hét év balszerencse meg ilyenek. Végül megint Liam nyitotta szólásra a száját:
-Rendben Zayn. Szolgaság vagy Vetkőzés?
-Inkább leveszem a pólóm mint sem csicskáztass! -nevette el magát Zayn majd úgy is tett. Megragadta az üveget majd pörgetett. És no lám kire? Hát még szép, hogy rám!
-Mersz, ugye?
-Igen.
-Akkor csókold meg Melo-t majd szívd ki a nyakát!
-Mi?! Miért vagyok bent én is?! -kérdezte értetlenül Melodie.
-Mert azt mondtam- nevette el Zayn- Szóval Harry?
-Ha megengedi megteszem! -vigyorogtam egyenesen Melodie-ra.
-Na légyszi Csajsziiii vagy miattad lesz Harry egy kívánságomra kapandó.
Kiskutya pofival néztem rá. Közben szipogtam is. Igen, nem vagyok normális.
-Ne nézz így Styles! Felőlem mehet de csak finoman! -emelte fel az ujját.
Nekem persze nem kellett több. Ajkammal letámadtam az övéit és hevesen csókoltam. Mikor már jó ideje csókolóztunk, megindultam a nyakán levele és egy ponton szívni kezdtem. Ezt kis ideig csináltam majd elhajoltam és adtam Mel-nek egy puszit.
-Megcsináltam! Én jövök!
Megkaptam az üveget majd pörgettem: Louis.
-Felesz vagy Mersz?
-Hááát, najó, merek.
-Rendben. Öhm hozz mézet majd csepegtesd rá Niall hasára és nyald le.
-Ezt még megbánod Styles!
-A finom mézet nem pocsékoljátok! -majd Niall lerántotta Louisról a pólót.
-Tessék mehet tovább!- válaszolta.
Mondanom sem kell megint mindenki felröhögött. Amikor nem Niall-ön nevettünk akkor azon, hogy ki milyen hülyén nevet.
Végül Louis megfogta az üveget és pörgetett. Pörög...Pörög...Pörög... Melodie!
-Felelsz vagy Mersz? -huzogatta a szemöldökét.
Melodie körbe nézett majd válaszolt.
-Még szép, hogy merek!
-Oké akkor vidd ki ölben Niall-t és dobd a medencébe mivel elszabta a pólóm! -nézett az említett felé.
Melodie bólintott majd felállt és széttárta a kezeit:
-Gyere Niall bébiiii!
Niall felpattant majd ráugrott Melo-ra aki majdnem hátra esett. Niall súgott valamit a fülébe majd valahogy megkönnyebbült Melodie és Niall már nem volt nehéz.
-Bocsi Niall de bele kell téged dobnom a..
-Jól van, mehet! De csak tudd mert szeretlek! -kacsintott.
Kivitte Niall-t majd beledobta a medencébe, végül segített neki kijönni és visszajöttek.
A játék elég sokáig tartott. Melodie-n már csak fehérnemű volt, rajtunk srácokon meg már csak egy boxer.
Végül én azt mondtam, hogy már pedig nem leszek a csicskád Niall és levettem a boxerem is, amire Melodie sikított és elfordult. Mindenki már a földet ütötte a nevetés közben de Melodie csak hajtogatta: "Harold Edwar Styles azonnal húzd vissza!"
-Nyugi már! -szólalt meg két nevetés között Zayn- Még van alatta valami!
Majd még tovább nevettek. Végül a négy srác kényszerítette Melo-t, hogy megnézzen mire Ő is hatalmas nevetésben tört ki. A nevetés végén megszólalt:
-Te rajtad miért van férfi tanga? Egész nap rajtad volt?!
Erre megint mindenkit elkapott a röhögőgörcs. Kb negyed óra folyamatos rhögés után abbahagytuk az eredmény: mi srácok csak vetkőztünk így nekünk nincs tartozásunk ám Melodie! Na ő hatot Niall-nak, hármat Liam-nek, négyet Louis-nak, kilencet Zaynnek és ötöt nekem.. Azt hiszem ezt jól zártuk!

2013. július 8., hétfő

24.Fejezet: A zavar

Sziasztook! Köszönöm a 6 komit! Isteniek vagytok! :)) Nagyon feldobta a napom szóval meghoztam az új részt ami kicsit eseménydúsabb... Bocsi, kicsit rövid lett :// de sajna sietek...
Új részhez minimum 5 komi kell! :)) Jó olvasást! :)))






-
Meg is érkeztünk Harry ágyára...-



Kinyitottam a szemem. Igen, Harry ágyán landoltunk mind a ketten. Harry szemei csukva voltak és jól láthatóan összeszorította őket. Nagyon aranyos látvány volt. Egyik kezemmel finoman végigsimítottam az arcát majd szemei kipattantak és Ő is körülnézett. Miután nyugtázta, hogy hol vagyunk, rám nézett és megcsókolt.
A csókunk után leszálltunk az ágyról majd kéz a kézben megindultunk lefelé. Kimentünk Harry ajtaján majd finoman a lépcsőre léptünk. Harry-t én támasztottam meg bal oldaláról hiszen nem engedhetem, hogy használja a lábát. Mikor a lépcső fordulóba értünk. Furcsa érzés fogott el. Szédülni kezdtem, a gyomrom égett, a fejem hasogatott és foltokat láttam.
-Harry, nem érzem jól magam...-nyeltem egy nagyot.
Ezek után Harry kezét leszedtem a vállamról, hogy esetleges burulás esetén el ne rántsam magammal. Megtámaszkodtam a lépcső korlátjába. A fájdalmak egyre jobban erősödtek. Hangokat hallottam távolról..
-Mel, Melodie! Melodie hallasz engem?! Louis! Gyertek!
Végül a lábaim felmondták a szolgálatot. Szemeim már semmit sem láttak, elsötétült minden. Éreztem egy erős ütést a hátamon de többet már semmit....


*Harry szemszöge*


Melodie hirtelen megváltozott. Azt mondta nem érzi jól magát. Nagyon aggódtam érte hiszen eddig jól volt. Szemei nem csillogtak. Megijedtem. Louisékhoz kiáltottam. Melodie hirtelen dülöngélni kezdett majd elkezdett legurulni a lépcsőn. Beverte a hátát majd tovább gurult de akkora már szerencsére el tudtam kapni. Én, én nem értem. Mi baja?!
Louisék megjelentek a lépcső alján majd ijedten pillantottak ránk.
-Orvos kell most azonnal! -kiáltottam rájuk idegességemben.
-Harry, nem vihetjük orvoshoz! Más vére van mint az embereknek! -szólt Liam.
-Hozd a kanapéra Harry, én pedig hívom Simont! -Mondta Zayn.
Úgy tettem. Simon afféle különleges doki. Ő nem emberekkel hanem "ilyenekkel" foglalkozik. Minket is mindig Ő lát el. A kanapéra vittem Melodie-t. Közben hallottam ahogy Zayn beszél Simonnnal, hogy sürgős és, hogy siessen. Nagyon féltem és ideges voltam. Nem értem! Egyszerűen nem értem!


*Niall szemszöge*


Én éppen a konyhában ültem és szokás szerint a reggeli harminc tojásos reggelimet ettem, vér kíséretében. Megettem megtöröltem a számat majd inni kezdtem a vért. Ha jól tudom akkor ez marhavér de eben nem vagyok biztos mivel ezt most Zayn hozta. A hűtőbe jó magasan volt még de ma úgy döntöttem, hogy hagyok a többieknek is. Hirtelen egy éles ordítás csapta meg a fülem. Harryé. Azt mondta, hogy menjünk oda mivel sürgős. Így tettem. A hangja kétségbe esett volt. Kirohantam a lépcső aljához majd láttam ahogy éppen el tudja kapni Melodie-t aki akkor gurul a lépcsőn. Össze voltam zavarodva, semmit sem értettem. Mellettem már Louis és Liam ott volt. Aggódva figyelték a fejleményeket, épp úgymint én....


*Zayn szemszöge*


A nappaliban tévéztem mikor hallottam az ordítást. Odaszáguldottam a lépcső aljához ahol már ott volt Niall, Liam és Louis is. Ijedten néztek a lépcsőre. Én is odanéztem. Láttam ahogyan Melodie elájul és elveszti az eszméletét. Nagyon rosszul nézett ki és vittük egyenest a kanapéra. Felhívtam Simon-t és azt mondta, hogy siet de legalább tíz perc lesz neki az ideérés mivel Kínában van. Nagyot sóhajtottam majd letettük a telefont és én is rohantam oda Melodie-hoz. Melodie változatlanul eszméletlen. Harry sokkot kapott. Louis szerintem ideges Harry-re és aggódik, Niall velem együtt semmit sem tud.  Liam pedig megpróbálja felébreszteni Melodie-t.
Mindenki idegesen Melodie köré gyűlt én pedig megpróbáltam Harry-t is orvosolni. Ám rám sem nézett. Aggódó tekintettel meredt Melodie-ra aki ugyan úgy feküdt.


*Liam szemszöge*


Épp Louissal voltunk a kertben, kávéztunk mikor hirtelen Harry kiáltott. Összerezzentünk. Én el is dobtam a kezemben lévő kávéscsészét ami darabokra tört és kifolyt belölle a fekete keserű folyadék. Vámpírsebességgel száguldottunk be a házba ahol azt láttuk, hogy Melo egy kis ideig kapaszkodott a korlátban utána pedig elkezdett legurulni a lépcsőn végül Harry elkapta.. Harry orvosért kiáltozott de idegesen leintettem, hogy sajnos azt nem szabad... Zayn felhívta Simon-t, Harry pedig a nappaliba vitte Melo-t majd lefektette a kanapéra. A hangulat feszült volt. Látszólag senki sem tudta mi történt vele... Mindenki ideges volt. Zayn megpróbálta Harry-t nyugtatni de mintha Harry meg sem hallotta volna. Én pedig megpróbáltam Melodie-t felébreszteni de semmire sem reagált..


*Louis szemszöge*


Liammel Harry ordítására száguldottunk be az udvarról a házba. Melodie összerogyott és gurult a lépcőn ameddig Harry el nem kapta. Én sokkot kaptam. Nem tudtam magamról. Nem bírtam felfogni amit látok. A többiek beszéltek, hogy mindjárt jön Simon meg ilyeneket de én nem tudtam reagálni. Melodie-t bevitte Hazz a nappaliba Zayn tanácsára majd Liam megpróbálta keltegetni. Semmi eredménnyel. Nagyon ideges voltam. Nem értem, hogy miért lett rosszul. Letelt az ígért tíz perc ám Simon még mindig nincs itt:
-Hol van már egy kibaszott orvos?! -törtem ki idegesen.
Végignéztem a társaságon. Mindenki aggódott Meloért. Hirtelen kicsapódott az ajtó és bejött rajta.....Simon.
-Itt vagyok, sajnálom! Hol van a lány?!


*Simon szemszöge*


Mindenki ideges volt. A hangulat fagyos. Odahívtak magukhoz a kanapéra. Mivel nem hoztam magammal semmi "orvosit" ezért a következő képp szóltam:
-Srácok itt nem tudom megvizsgálni, kérlek hozzátok utánam!
Mindenki bólintott majd Louis felkapta a lányt és már indultunk is.
Rövid időn belül odaértünk a vizsgáló termemhez majd Louis lefektette a lányt  vizsgáló asztalra. A szoba fehér volt a környezet pedig steril. Az ágy puha volt de ugyan csak fehér. A szobában mindenféle orvosi kellék található ami segítségemre lehet most. A fiúkat leültettem székekre én pedig a lány fölé hajoltam. Megnéztem a levegővételét, vettem tőle vért és megröntgeneztem. A csontok sokkal görbébbek voltak mint egy normális emberé... A vérvizsgálat eredményére azonban még várni kell...
-Srácok ameddig várunk a vizsgálat eredményére, kérlek mesélje el valaki, hogy mi történt!
Bólintottak majd mindegyikőjük Harry-re nézett, így én is. Harry enyhén sokkolva volt még mindig ám elmondott mindent. Különös, elmondása szerint hirtelen rosszul lett. Hittem neki, de ilyen esettel még nem találkoztam. Olyan zavaros volt minden.
Mindenki idegesen várt..várt és várt. Az idegtépő várakozás közben mindenki a vizsgálógépet nézte. Ami hirtelen pittyent egyet jelezvén, hogy kész. Oda sétáltam majd mindenki rám nézett. Az eredmény....

2013. július 5., péntek

23.Fejezet: Harry..Harry..Harry..

Sziasztoook! Meghoztam az újjabb részt. Ez egy kicsit semmit mondó lett.. nagyon sajnálom.. Új rész 5 komi után. Jó olvasást!



-Úgy látszik tényleg van képességed csak még nem tudod irányítani teljesen...-


A kanapén ültem és csak néztem ki a fejemből. Nem tudtam mást csinálni. Csak a tegnap vagyis ma éjjel eseményein pörgött az agyam. Meg a csókokon. Hmm..
A többiek pedig csak beszéltek, beszéltek és beszéltek. Annyi kérdést meg ilyeneket tettek fel egyszerre, hogy már követni sem lehet. Mindenki egyszerre beszélt, csak én maradtam csendben. Úgy látszik ezen a éjjelen sem alszom.
A hatalmas teraszajtót nézegettem a kanapéról, meg a látványt ami mögötte van. Nagyot sóhajtottam majd tekintetem a körém gyűlt társaságra vezettem. Mindenki valami nagyon értelmeset magyarázott. Kinéztem jobb oldalra ahol Harry állt. Na talán majd Ő.
Láttam, hogy figyeli az arcom ezért kicsit jobban is felé fordultam. Eltátogtam neki: "Segíts!". Szerencsémre értette, mivel elmosolyodott  majd bólogatni kezdett. Nem is kellett sokat várnom hirtelen megszólalt:
-Melodie nincs kedven sétálni?
Elmosolyodtam. Egyrészt ez egy kicsit gyenge indok de másrészt pedig ooo annyira aranyos.
-Persze Harry, felöltözök és mehetünk!
Megpróbáltam felkelni de nem igazán ment. A többiek még mindig csak magyaráztak. Én ezt nem értem, mit ettek?! Lényegtele. Harry felém nyújtotta a kezét amit én megfogtam. Egymás kezét a csukló részénél fogtuk ami egy kicsit furcsa volt. De később megértettem, hogy miért. Harry "vámpírsebességre" kapcsolt majd kirántott a tömegből és felrepült velem a szobámba.
-Hát ezek meg hová tűntek? -hallotuk meg Louis hangját lentről.
Harry felé fordultam majd szorosan megöleltem.
-Köszönöm!
-Ugyan mit? -kérdezte mosolyogva.
-A mentést.
-Ja semmiség de komolyan mondtam. Van kedved sétálni?
-Van!
Odamentem az ágyam mellé a még mindig kicsomagolatlan bőröndökhöz majd kutakodni kezdtem. Hallottam, hogy az ágyam egyet kattant ezzel jelezvén, hogy valaki ráült. Ez a valaki pedig Harry.
-Harry nincs kedved futni? -fordultam ki a bőröndökből.
-Futni?! -nyíltak tágra a szemei.
-Aham. Miért?
-Tudod te mennyi idő van?
-Tudom. Hat óra...
-Ez az! Ilyenkor futni? -nyúlt el az ágyamon.
-Jól van na! Én szoktam futni.. De egy sima nincs kedvem futni-val is beértem volna...
-Akkor fussunk. De leelőzlek!
-Rendben... Kimennél légyszi, át akarok öltözni...
-Engem nem zavar. Öltözz csak!
-Haha marha vicces Humor Harold! -dugtam ki a nyelvem.
-De én nem megyek el innen. Kényelmes az ágyad! Lehetne rajt...
-Fogd be! -dobtam neki egy párnát.
Harry felnevetett én pedig visszamásztam a bőröndökbe. Nem találtam meg a futó cuccom szóval ez csak egyet jelenthet. Remélem nem hagytam el. De jobban meglátnám ha rendben lenne minden. Ez az! Ki kellene pakolnom most már a bőröndökből. Ráadásul még van is itt egy remélem segítőkész úri vámpír.
-Harry ha szépen megkérlek akkor segítenél nekem kipakolni a bőröndöket?
-Annak ára van! -emelte fel a mutató ujját az égbe. -Kérnék húsz puszit!
-Hová?
Erre megint nevetett majd válaszolt:
-Ahová csak szeretnél! De a húsz puszi helyett lehet egy csók is.
Bólintottam majd odamásztam mellé az ágyra. Harry becsukta a szemét majd csücsöríteni kezdett én viszont ennél ravaszabb leszek. Ha Ő is így akkor én is! Mivel felült az ágyon ezért én rá ültem a térdére majd apró puszikat hagytam a Csücsörítőm nyakán. Egyre jobban haladtam felfelé majd a füle mögötti részt hintettem be apró puszikkal. Harry nagyot nyelt majd szemei kipattantak s kezét éreztem ahogyan a derekamra vezeti. Derekamnál fogva jobban magához szorított így teljesen hozzásimultam a mellkasához. Ám amikor simogatni kezdte a hátam akkor kb tíz puszi után adtam neki egy szenvedélyes csókot. A csók után viszont vigyorogtam és amikor Ő kezte volna a nyakamat csókolgatni akkor lemásztam róla. Célom elértem.
-Melodie na ne már! Kikészítesz! -sóhajtotta.
-Na Styles gyerünk bőröndöket kipakolni!
Erre még nagyobbakat sóhajtott.
-Ezt még visszakapod! -nézett rám.
Mosolyogtam majd odadobtam neki két bőröndöt és megmutogattam a szekrényeket. Magamhoz vettem a másik kettőt majd elkezdtem kipakolni. Az egyik szekrényembe pakoltam a pólókat és pulcsikat majd egy másikba a nadrágokat. Ami azt jelenti, hogy Harry-nél van a cipős és a... jajj ne!
Látom, hogy Harry kinyitja mindkét bőröndöt majd elvigyorodik. Gyorsan odaugrottam és megpróbáltam elhúzni a fehérneműs és zoknis bőröndöt ám Harry gyorsan kapcsolt. Kivett a bőröndből egy fekete csipkés melltartót majd vigyorogni kezdett:
-Szexi!
-Tedd azt le!
Nemlegesen megrázta a fejét majd futni kezdett...
-Most még is hová futsz?
Majd futottam utána. Természetes, hogy lefutott a nappaliba a többiekhez majd ünnepélyesen megállt és lobogtatni kezdte a melltartóm. Ám én oldalról ráugrottam. Nem volt olyan kemény de nem borultunk el. Mint egy kis majom, úgy csimpaszkodtam Harry-n és próbáltam egyre feljebb mászni a kezében lévő ruhadarabomig. Ahogy "másztam" hallottam a többiek nevetését. Már majdnem elértem amikor Harry még feljebb emelte és ráadásul felemelkedett a levegőbe.
-Na ne má'! -csak ennyit tudtam kinyögni majd egy hatalmas ötlet jött a semmiből.
-Ugye fiú vagy? -kérdeztem meg Harry-t.
Szúrós pillantásokat kaptam tőle a tőle de nem is érthette miért kérdezem. A többiek nagyon hangos vihogásban törtek ki.  Ez egy aprócska figyelemelterelés volt majd gyorsan feljebb másztam de rájött.
-Ügyes..
Erre kacsintottam egyet. Kezdtem unni. Szóval ha szépen nem megy akkor.... Hát igen, megrúgtam ott ahová a nap sem süt be. Harry eldobta a melltartóm majd leereszkedtünk a földre. Ép megörültem, hogy sikerült és sétáltam a ruhadarabhoz mikor csak egy szellőt éreztem és azt, hogy a ruhadarabom eltűnt a földről. Majd megint Harry vigyorgó arca jelent meg és kezében a melltartóm.
-Jól van, nem érdekelsz! Tartsd meg! Öltözz mivel tíz perc és indulunk!
Ezzel a lendülettel felrobogtam a szobámba. Kiválasztottam a ruhám majd bementem a fürdőszobába ahol megmosakodtam, fogat mostam meg hasonlók. Végül ebben indultam:



Ehhez még kiválasztottam egy futó cipőt ami nagyon kényelmes. Hajamat lófarokba kötöttem. Megnéztem magam a tükörben majd lementem a lépcsőn a srácokhoz.
-Sziasztok! -köszöntem rájuk.
-Szia! -köszöntek kórusban.
-Jó ez a ruha! -szólt Eleanor.
-Köszi! -mosolyodtam el.
-Nekem is tetszik! Jól áll! -szállt be Danielle.
-Köszi, de nem áll jól.. Amúgy Harry hol van?
-Még fent készülődik. -mondta Niall. -Nem vagy éhes?
-Nem, nem vagyok éhes, köszi.
Hirtelen egy hatalmas ordítás jött az emeletről majd Zayn jött le...
-Eltűnt! Elveszett! Eliza elveszett! -tört ki rám nézve.
-Nyugi Zaynee! Először is ki az az Eliza?
-Oh Csajszii az nem ki hanem mi!
-Akkor mi?
-Hát..hát.. hát a tükröm.. -szipogta.
Homlokon csaptam magam. Nagy sóhaj keretében mondtam a következőeket:
-Ez most komoly?
-Ilyennel sohasem viccelődnék!
Ráhagytam. Mindenki nevetett körülöttünk. Én is mosolyogtam. Már azt hittem, hogy valami tényleg nagy baj van. De szerencsére "semmi komoly". Távolabb mentem egy kicsit a többiektől, majd egy számomra megfelelő helyen elkezdtem bemelegíteni. Ugráltam százat majd leültem és nyújtottam is egy kicsit. Felálltam majd ezek után kisterpeszbe álltam és hajolgatni kezdtem lefelé. Hirtelen azonban mindenki elhalkult. Furcsának tartottam de nem néztem fel...
-Azt a....-hallottam meg egy rekedtes ismerős hangot a hátam mögül.
Tudtam, hogy kicsoda... Harry. De hogyan került mögém mikor ott alig volt hely?! Persze, mondanom sem kell: egy század másodperc alatt ugrottam fel és fordultam meg. Hazza csodálkozva mért fel engem tetőtől talpig. Éreztem, hogy arcom vörösbe borul ezért elfordultam és az ajtó felé mentem. Viszont az arcom nem csak attól borult pírba, hogy Harry végigmér hanem attól is amilyen szívdöglesztően kinézett. A lábán volt egy futó cipő ezen kívül egy melegítő nadrág és egy feszülős pólót viselt. Miközben lépdeltem az ajtóig, hallottam, hogy szorosan utánam jön és a pillantásait is éreztem magamon. Elkiáltottam, hogy "elmentünk majd jövünk-öt" majd lenyomtam a kilincset és kiléptem. Megvártam ameddig Harry is kijön majd becsuktam az ajtót. Mikor felé fordultam, megszólalt:
-Tudnod kell, hogy oltárian jól nézel ki ilyen fezsülős cuccban! Gyakran kellene hordanod!
Felnevettem a kijelentésén majd én is szóltam pár szót:
-Azért te sem panaszkodhatsz! Bemelegítettél?
-Nekem nem kell!
Ráhagytam. Ha meg akar sérülni akkor csinálja csak. Lesétáltunk a járdáig majd szép lassan kocogásba kezdtünk. A friss reggeli levegő átjárta a testem. Felszabadult érzés volt végre újból futni. Korábban minden reggel rendszeresen futottam de ezt Ryan miatt nem tehettem meg. Most pedig itt futhatok a -számomra- világ legtökéletesebb pasija mellett. Hm ez felszabadító.
Kb kétszáz méterre lehettünk a parktól mikor ismét megszólaltam:
-Sprint verseny a parkig!
Harry bólintott majd sprintelni kezdett. Én is sprinteltem. Úgy éreztem mintha szállnék. Lábaim gyorsabban vették az utat. Hirtelen lehagytam a mellettem futó Harry-t de jelenleg nem érdekelt. Most már teljesen felszabadult voltam. Odaértem és be is mentem a parkba majd lenyújtottam. Harry sokkal később ért be és jóval szaporábban vette a levegőt meg lihegett is.
-Azt nem mondtad, hogy tudsz futni! Főleg nem ilyen gyorsan! -lihegte.
-Nem kérdezted! -vágtam vissza.
Harry nem nyújtott le. A kezeit a térdeire tette majd hangosan lihegett és fújtatott. Megveregettem a hátát majd elindultam. A következő pillanatban ahogy sétáltunk Harry a földön kötött ki.
-Melodie! Segíts! Begörcsölt a vádlim!
-Ugye Styles neked nem kell bemelegíteni sem pedig lenyújtani...
Majd megkértem, hogy feküdjön le. Lefeküdt majd felemelte a görcsben lévő bal lábát. Megfogtam majd finoman kinyújtottam és nyomni kezdtem felé. Rövidesen kijött a görcs a lábából de nem engedtem ráállni. Bal karját átvettem a vállamon majd segítettem neki elbicegni a legközelebb eső padra. Leültünk majd kaptam az arcomra egy cuppanós puszit.
-Köszönöm, hogy segítettél Melodie!
Bólintottam. Ezek után pedig beszélgetni kezdtünk:
-Azt tudod, hogy miért vannak a képességeid? -tette fel a kérdés Ő.
-Nem. Fogalmam sincs...-mondtam neki őszintén.
-Én a másodikra még tudnék indokot mondani de az elsőre nem...
-Mi a másodikra az indok? -kíváncsiskodtam mivel valóban érdekelt.
-Hát szerintem lehet köze a csókunkhoz. -mosolyodott el.- Amúgy tegnap hogy érezted magad?
-Fantasztikusan! Te?
-Szint úgy! Figyelj Mel, szeretném a tegnapi estét megismételni, szóval eljönnél velem még randizni? -kérdezte félénken de aranyosan.
-Természetesen!
-Amúgy pedig tényleg nagyon jól futsz!
-Hát köszönöm!
-Szerintem minden nap gyere el valakivel futni, kíváncsi vagyok, hogy ki tudna veled lépést tartani! Persze én tudtam volna.....
-Igen Harry, tudtál volna, ha nem lennének emberek és a vámpírsebességed is használhatod.. Talán úgy ment VOLNA- hecceltem a Göndörkét.
-Haha nagyon vicces. Amúgy visszatérve Liam-et hagyd a végére...
-Rendben Harold még megfontolom.. Na menjünk haza! Te ma már úgysem futsz velem...
-De megpróbálhatok!
-Nem, nem próbálhatod meg! Amúgy mi lenne ha kipróbálnánk ezt az új képességemet..
-Hogyan?
-Hát hogy kettőnket képes-e odavinni ahova szeretném..
-Felőlem!
Harry bal karját átdobtam a vállamon majd arrébb bicegtem vele egy eldugottabb részre, nehogy valaki is észrevegyen. Beléptünk egy bokor mögé majd körbenéztem. Senki sincs rajtunk kívül. Hát akkor gyerünk.. Nagyot sóhajtottam majd Harry felé fordultam.
-Milyen helyet mondjak, hogy biztosan oda menjünk?
-Szerintem mond ezt: A One Direction házba Harry Styles szobájában rá az ágyra! -kacsintott.
-Rendben. Ölelj át meg fogd egyik kezem és akármi történik, ne engedd el! -szóltam rá.
-Erre akármikor képes lennék! -mosolygott.
Harry átölelt egyik kezével a másikkal pedig megfogta a jobb kezem. Lehunytam a szemem majd magamban elmondtam a szöveget és rágondoltam a helyre. Erősen koncentráltam majd a szabadon lévő kezemmel én is átöleltem Harry-t. Eleinte semmi sem történt ám hirtelen minden homályosodott és tádám! Meg is érkeztünk Harry ágyára.