2013. június 4., kedd

9. Fejezet: Éjszaka nyomai


- Most elmentem Édes! Majd még találkozunk! -és adott egy búcsúcsókot, én pedig azonnal álomba zuhantam.-

Reggel van... Arra álmodtam, hogy Perrie rajtam ugrál egy "ébresztő álom szuszék!"-kal. Ráadásul nem is normális hangon, hanem valami idegesítő fennhangon kiabált. Továbbra is a jobb oldalamon feküdtem, de megszólaltam:
-Pezz, azonnal szállj le rólam vagy lelöklek!
-Nem mered!
Nekem csak ennyi kellett. Megfordultam és mivel rajtam ült ezért elvesztve az egyensúlyát leesett rólam. De nem csak rólam hanem még az ágyról is. Nem bírtam tovább, felnevettem. Hát a reggelem viszonylag jól indul. Perrie-nek kevésbé hiszen ő kiterült a földön. Nyöszörgött egy "áúúú"-t majd abba hagyta. Megsajnáltam.
-Na add a kezed csajszi, felhúzlak!
-Megköszönném!
Majd nyújtottam neki a jobb kezem amit megfogott. Hatalmas erőfeszítés kifejtése után felhúztam. Ő hálásan nézett rám majd szája "o" alakot formált.
-Ú-ú-úristen! -dadogta.
Nem értettem mire célzott de megtapogattam először a hajam majd az fejem, hogy van-e rajta valami. Amint az arcom jobb oldalát érintettem meg a bőröm rettenetesen fájni kezdett, majd elzsibbadt az egész. Ezek után azonnal rohantam a fürdőbe. Beérve a fürdőbe megpillantottam egy tükröt a falon és elé rohantam. Az arcomon egy hatalmas kéznyom díszelgett. Na, ezt meg hol szereztem?! De a kérdésemre nem találtam meg a választ.
Óvatosan elkezdtem hideg vízzel mosni ám evvel csak azt értem el, hogy most már csíp is. Remek! A kéznyomra tettem a kezem, hogy megnézzem meg kora a "kórokozó" keze. Ujjai hosszabbak, tenyere pedig nagyobb volt az enyémnél... Megint gondolkodásba estem éééés bingó! Ryan....
Egy pillanat alatt leforogtak előttem az éj eseményei. És fúúújj! Komolyan megcsókoltam?! Wláá! Mégis miért?! Gondolkodj Mel! Talán puszta fellángolás? Áh amit tenni kart velem azután soha... Megvan! Furcsán hangzik de "elvarázsolt"...
-Minden rendben? -jött be Perrie.
-Nem! Evvel a kéznyommal az arcomon mégis, hogy menjek haza?! Louis rettenetesen aggódna azért, hogy ezt ki tette velem, ráadásul erren nem is foghatom, hogy nekimentem a szekrény sarkának! Most mit tegyek?!
-Hé! Nyugi Mel! Semmi baj sem lesz.. Amúgy: Ki tette?
Kisebb hezitálás után úgy döntöttem elmondom neki.
-Nem tudom.
Mi?! Nem ezt akartam mondani! Ryan volt! Az Isten szerelmére most meg mi van?! Nem tudom elárulni. Nem tudom kimondani de még csak körülírni sem! Megöllek te nyomorék amint meglátlak! Ezt mégis hogyan gondolta?!
-Rendben... Szerintem kenjük be valami krémmel!
-Oké.
Majd bekente Perrie finoman ami valljuk be semmit sem használt. Megpróbáltuk fagyasztott borsóval, több krémmel de semmi. És már csak fél óra és haza kell mennem...
-Jó akkor próbáljuk meg sminkel! -kezdte el Pezz.
-Felőlem! Úgy sincs más választásom! -forgattam meg a szemeim- Csináld!
Hát igen..Én nem szeretem a sminket. Nem is volt rajtam sokszor pedig már tizennyolc éve vagyok eme bolygón. Perrie nekilátott majd bő húsz perc múlva be is fejezte. Halványan még mindig látszott de nem maradt több időm. Hazafelé kell vennem az irányt mert Louis halálra aggódja magát. Felöltöztem a tegnapi ruháimba majd megköszöntem Perrie-nek a segítséget és elköszöntem tőle. Szorosan megölelgettük egymást majd kiléptem az ajtón. Perrie ragaszkodott hozzá, hogy elhozzon kocsival de makacsságomnak köszönhetően nyertem a csatát.
Szóval mint említettem az út húsz perces. Az út nyugodtan telt egészen a tizenötödik percig. Mivel eleredt az eső... Igen, evvel különösebben semmi bajom nem lenne HA ép nem egy kiló smink lenne rajtam ami igen fontos dolgot takar... Remek!
Így hát a maradék öt percet lesprinteltem. Kétszer majdnem elestem de szerencsére az egyensúlyérzékem nem hagyott cserben. Már láttam a Direction házat így lépteimet szaporáztam. A sprintem eredménye az lett, hogy sikeresen odaértem az ajtóhoz amit eddig azért nem nyitottam ki, hogy a légzésemet helyre állítsam. Amint ez is megvolt lenyomtam a kilincset.
-Sziasztok! Megjöttem!
Majd hirtelen akkora dobogást hallottam mintha egy bikacsorda lenne a házamba. Mindenki lejött a "köszöntésemre". Üdvözöltek, megpusziltak és megöleltek. Aztán utoljára jött Louis...
Két keze közé vette arcom majd elkezdte mozgatni, hogy van-e valami bajom. Ezt nem bírom! Ahogy mondtam: sokáig nem is bírtam. A harmadik rántásnál felkiáltottam sőt inkább üvöltöttem. A négy fiú ijedten kapta rám a tekintetét Liam ráadásul annyira megijedt, hogy elejtette az ölelésében szorongatott plüssteknőst. Louis elkapta a kezeit majd aggódva rám figyelt.
Én viszont a fejemet úgy fordítottam, hogy ne lássa az arcomnak azt a felét. Nekem viszont megakadt valamin a szemem: a kezein... A keze sminkes és gennyes lett.. Fúj.
Ő is megnézte, hogy én mit nézek olyan nagyon majd elfehéredett. Igen, még annál is jobban mint amilyen szokott lenni. Nem tétovázott, nyúlt a fejem után...
Na, de én sem tétováztam. Mivel a reakció időm kitűnő ezért most sem hagyott cserben. Futásnak indultam a szobám felé. Amikor már felértem a lépcsőn és majdnem elértem a szobámat a szobám előtt termett Loui. Megfordultam 180°-ban Zayn-nel találtam magam szemben. Az oldalaimon meg a többi srác állt. Zsákutca! Körülnéztem. Oldalra nincs menekvés, lefelé sem.. Felettem egy csillár volt. Végül is: mit veszíthetek?! Kapucnimat felhúztam, hogy el tudjam venni onnan a kezem. Kezemmel lendületet vettem majd felugrottam és elértem a csillárt. Szerencsémre az stabilan állt. Mind az öten felhúzott szemmel figyelték a cselekedet menetemet. Azonban hirtelen egy éles fájdalom hatolta koponyámba és innen filmszakadás...



*Niall szemszöge*


Édes Istenem! Felugrott a csillárra! Valamit nagyon rejtegethet....
Hirtelen a halántékához kapott majd szélesen elmosolyodott. Leugrott vissza a földre majd szép lassan lehúzta a fejéről a kapucnit. A kapucni alatt egy hatalmas tenyérnyom díszelgett.. Nekem szerintem földig ért az állam. Azt a.... Körbenéztem: nem csak én voltam így.
Majd megszólalt:
-Bocsiiiikaa -szinte énekelve.
Mindenki össze volt zavarodva. Viszont továbbra sem állt meg. Bekattant!
Lépett hármat így pont elért a korláthoz. A korlátra mászott fel majd egyszerűen....leugrott.
Leggyorsabban Zayn kapcsolt aki szerencsére a vámpírgyorsaságnak köszönhetően el tudta kapni. Mel nem maradt Zayn ölében. Egyből kipattant onnan. Felpattant a kanapéra majd elkezdett rajt ugrálni. Miután ugrott kettőt tovább futott. Bement a konyhába ahonnét hatalmas csörömpölés hallatszott. A srácokkal összenéztünk majd leszáguldottunk mi is a konyhába. A látvány valami hihetetlen volt. Tányérok és poharak tömkelege volt eltörve és széthajítva. Ő meg csak vigyorog! Majd megint szaladásnak kezd.... tíz másodperc múlva négy wc papírral tért vissza amiket széthajigált a szobában így beborított mindent..
-El kell kapnunk! -szólt Zayn.
Mindenki bólintott majd megbeszéltük a tervet. Végül is: csak nem lehet gyorsabb egy vámpírnál!
Ép indult volna az emeletre amikor elkaptuk. Gyorsan felvittük Harry szobájába majd megpróbáltuk lefogni. Louis hátulról fogta le, hogy ne tudjon elfutni. Viszont Mel miután nem tudott kiszabadulni hátra rúgott és hát... Louis eltalálta ott ahova a nap se süt be... Futásnak eredt de Hazza kapcsolt. Ráugrott, majd az ágyon kötöttek ki mindketten. Harry lovagló ülésben ült Lody csípőjén és próbálta úgy lefogni, hogy semmi baja sem legyen. Mi sem tétlenkedtünk: Louis és én lefogtuk egy-egy kezét, Zayn pedig a lábait. Liam leszaladt valamiért. Majd egy pillanat alatt visszatért:

-Kevertem egy kis varázsitalt... ez mindenképpen megnyugtatja.
Majd beleöntötte a szájába...







*Melodie szemszöge*




Vége a filmszakadásomnak. Valami folyékony anyagot éreztem a torkomban. Köhögtem egy sort majd megpróbáltam felülni de valami miatt nem sikerül. Kezeim sem mozdultak így hát kénytelen voltam kinyitni a szemem. Szemeim Harry zöld íriszeivel találkoztak először. Szemében aggódást láttam. Kezeimet és lábaimat is lefogják. Mégis mi a franc történik?!
-Mi történik? -kérdeztem meg hangosan majd elkaptam a tekintetem mivel abból Hazza tud olvasni...hülye bevésődés.
-Pontosan mire emlékszel? -kérdi a Fürtöske.
-Utoljára a csilláron kapaszkodtam.... azt hiszem.
Ő bólintott majd körbenézett és visszabólintottak rá... Ez valami furcsa jelbeszéd. Majd leszálltak rólam. Harry megfogta a kezem majd felrántott de el nem engedett. Maga után húzott le majd a másik kezemmel a számhoz kaptam..Úristeen!
-H-H-Harry.. ezt én csináltam?

Bólintott majd bevezetett a konyhába.. Ott még nagyobb volt a káosz...
-E-e-ezt is?
-Igen. De jól vagy? -kérdezte őszinte aggódással.
-Ühüm.. Majd lehajtottam a fejem és elmormoltam: Sajnálom! De nem tudom miért tettem....



Sziasztoooook!  Mint láthatjátok meghoztam az újabb fejezetet. Meg szeretném köszönni a megjegyzéseket!!!!! Köszönööm! Imádlak titeket! Mivel holnap nehéz délutánom lesz ezért hosszabb részt hoztam mivel szerintem holnap nem tudok részt hozni... megértéseiteket köszönöm :)) Új rész 2 komi után! :)) Puszii: Zsófii :)))

1 megjegyzés: