2013. június 19., szerda

17.Fejezet: A Csel

Sziasztook! :))) Ez a fejezet is készen lett éééés kicsit hosszabb is mint a többi :)) Köszönöm a sok látogatást és kommentet, igazán leköteleztek. Ez hatalmasan jó érzés! :)))) Nem is beszélek tovább xD 
Kövi fejezet 2750 látogatónál és4 kominál :))
Jó olvasást!




- Őt nem tudom elhelyezni és attól félek, hogy most már nem is fogom tudni....-


Az eső változatlanul szakad. A szél is kezd feltámadni, csavargatja a fák lombjait. Néha-néha reccsen egy ág de mi nem mozdulunk. Ugyanaz a fa alatt ülünk mind a hárman és várjuk a fejleményeket. Mindhárman eláztunk. Egyedül csak én vagyok "ember" közöttünk és sajnos látszik is rajtam. Kezeim a fáradságtól és izgalomtól na meg persze a fázástól remegnek. Fázom, de ez érdekel most a legkevésbé. Már besötétedett. Ez annyiban "jó", hogy legalább Eleanor és Danielle nem látja a fázásom. Legalább is én azt hittem:
-Mel jól vagy? -kérdezi aggodalmaskodóan El.
-Pe-persze! -dadogtam el neki.
-Úristen! Hiszen te vacogsz! Most azonnal hazaviszlek titeket! -csatlakozott Danielle a beszélgetésünkbe ám neki is hamar elintéztem a választ.
-Fi-figyelj! Lehet, hogy fázom de most ez érdekel a legkevésbé! Kérlek értsetek meg, én-
És itt leintettek. Mindketten részben átérezték amit mondok de teljesen nem. Viszont mindketten mellém feküdtek és valami szőrös kutyaként voltak mellettem felmelegítés céljából.
Sokat nem használt azaz még mindig fáztam. Igaz, már nem annyira.
Viszont egy dolgot nem bírtam megállni: a simogatást. Remegő kezeimet a "kutyusok" buksijára helyeztem majd simogatni és vakargatni kezdtem őket. A "kutyák" lihegni kezdtek. Hát igen, Ők legalább nem fáztak.
Hosszú csendben ültünk és várakoztunk. Ideg örlő ez a várakozás tekintve, hogy már egy ideje nem tudunk róluk semmit. Ruháim át vannak már ázva de az eső alább hagyott.
Hirtelen ága reccsenésére, roppanására lettem figyelmes a bal oldalról. Féltem de egyben reménykedtem is. Féltem mivel akár Ryan is lehet ami azt bizonyítaná, hogy a srácok zöme sérült na adj Isten rosszabb. De reménykedtem. Reménykedtem, hogy talán a skacok jönnek épségben vissza. Ebben a percben semmit sem szerettem volna jobban mint az utóbbit.
Pár ideg örlő másodperc múlva megpillantottam valamit. Két "pontot" ami vörös és zöld átmenetben ragyogott ahogyan megsütötte a fény. Kezemet a szám elé kaptam majd felpattantam és rohanni kezdtem. Megismertem az elől haladó alakot: Harry.
Felpattantam az ülő helyzetemből és felé rohantam. El és Dani a nyomomban volt de jelenleg gyorsabb voltam. Tíz méter után már láttam a teljes csapatot. Senkin nem láttam sérüléseket. De most engem csak Ő érdekelt.
Ameddig a fa alatt ültünk, gondolkodtam. Még pedig Rólunk. Arra jutottam, hogy meg kellene próbálni. Kötődés ide vagy oda de én egyre jobban belé szeretek. És rajta pedig azt látom, hogy szeret engem. Valaki szeret engem és ez elbűvölően csodás érzés. Mármint ha szerelemből (is) szeretnek. Úgy döntöttem, hogy bőven megér egy esélyt.
Lépéseimet szaporáztam majd elrugaszkodtam a földről és ráugrottam Harryre aki szintén futott felém. Igen, ez nagyon filmbe illő romantikus jelenet volt, már csak a csók hiányzott. Ám az még várat magára. Szóval, ugrottam és elkapott. Egyik kezével átkarolt a hátamnál másikkal meg elulról támasztott. Én pedig lábammal szorosan fogtam közre a csípőjét. A levegőben megpörgetett majd egy puszit adtam az arcára és letett a földre:
-Ha tudom, hogy így örülsz nekem akkor ezt többször is megismételhetnénk! -mondta pimasz mosollyal miközben a szemöldökét húzogatta felfele.
-Hülye! -ütöttem bele a vállába.
-Hé! Na valld csak be, hogy aggódtál értem!
-Bevallom, hogy MINDENKIÉRT -emeltem ki ezt a szót- aggódtam!
-De főként értem!
-Mindenkiért!
-Értem!
-Érted, oké az remek! Ennyi időbe tartott felfogni? Én az elejétől értettem! -nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Egy ne dugogasd ki a nyelved mert leharapom! Kettő: mi van?!
És itt mindenkiből előtört egy "aaaajj".
-Szőke Styles! Még hogy én vagyok a szőke! -magyaráztam neki.
Harry továbbra sem értette de elmagyarázta neki Danielle. Lehülyézett majd közölte, hogy ilyen fárasztó is csak én tudok lenni. Kössz! Én is szeretlek!
Sorban puszilgattam és ölelgettem körbe mindenkit. Hihetetlenül örültem, hogy vége és mindegyik épségben van! Miután mindenkin körbeértem elindultunk haza. Nem normális sebességgel mivel észrevették a vacogásomat. Elkezdték a hegyi beszédeket, hogy megfázok meg stb. Ellenkeztem rendesen de nyertek. Jobban mondva Harry felkapott és mindenki hazafelé repült. Sikítoztam és ütöttem a mellhasát, hogy:
-Harry azonnal tegyél le! Nem hallod? Majd futok utánatok de nem cipelhetsz mindig!
Ő pedig mosolygott csak. És most jött a B terv.
-Jó akkor nem beszélek veletek!
És bedurciztam. Elhatároztam magamban, hogy addig nem szólok hozzájuk amíg úgy nem döntök. Igen, csöppet sem vagyok gyerekes de akkor is. Kíváncsi vagyok, hogy ki mit tesz.
-Úgysem bírod ki! -szólt be Zayn hátulról.
Nem válaszoltam. Na azért az első akadálynál nem cseszem el egyből! Hazaértünk. Én mentem be az ajtón másodiknak. Liam és Dani mentek be először, Harry maga elé engedett, Zayn ölbe vitte El-t akinek azt hiszem kiment a bokája. Mögöttem jött be Louis majd Ő mögötte Hazz. Sejtettem, hogy valami készül és nem is kellett sokat várnom rá: Louis hátulról összeakasztotta a lábam. Éééés kis híján pofára estem. De ennél többet tudok. Ez egy sulis módszer amit már vagy ezerszer elkövettek ellenem és kitanult zsivány vagyok már ebben. Sőt ezt a mesterséget a csúcsra fejlesztettem... Kicsit megbotlottam de kiegyenesettem majd oda mentem Eleanorhoz mivel ugyebár csak a srácokkal nem beszélek:
-Nagyon fáj?
-Most már nem annyira -mosolygott- Viszont te! Azonnal vegyél egy forró fürdőt mivel meg fogsz fázni!
-Igen is anyu! - majd elnevettem. -Jó éjt El! Jó éjt Dani!
És felrobogtam az emeletre. A többiekre még csak rá sem néztem. Na megy ez neked Melodie!
Tudom, ez lehet tényleg kicsit túl gyerekes de bosszút forralok. Nevetni akarok egy jót. Én mindi is az a lány voltam aki sosem sértődik meg ilyesmiken de ezt úgy látszik Louis elfelejtette. Nah de holnap stúdiózni megy mindenki és csak egyedül leszek itthon.. ooo! Bosszú, édes bosszú!
Viszont későre jár már. Ásítozok itt össze-vissza. Ideje menni letusolni és aludni. Így is tettem...


*reggel*


Reggel van. Viszonylag  -hozzám képest-  korán keltem. Kilenc óra van. Kikeltem a puha ágyikómból majd lecsoszogtam. Ahogy sejtettem, senki sincs itthon. Ám találtam egy levelet:

"Kedves Melodie!

Nagyon sajnáljuk a tegnap estét! Nem akartunk bunkók lenni meg semmi ilyesmi.. Reméljük megbocsájtasz nekünk. Ahogy csak azt is remélni tudjuk, hogy eme levelet most elolvasod. Harry már nagyon nem bírja a szótlanságod felé és már mi sem bírjuk...
Tudjuk, hogy ez az egész nem szólok hozzátok csak kevesebb mint 12 órája tarthat de akkor is. Hiányzik a hangod vagy ép az ugratásaid és beszólásaid felénk! Kérleeek Bocsáss Meeeeeg!!
xx: Louis és a többiek.

Nah erre nagyon nem számítottam. Ezt még elképzelni sem tudtam. Feltétlen cuki volt de akkor is. Na nem Melodie, nem eshetsz ki a szerepedből! Reggelit úgy döntöttem, hogy nem eszek hanem inkább visszatettem a levelet oda ahol volt, hogy azt higgyék, hogy el sem olvastam.
Felöltöztem ebbe:






  
Megnéztem magam a tükörben és indulásra készen voltam. Felkaptam a táskám amiben benne volt a pénztárcám is és útnak indultam a bolt felé. Gyalog mentem mivel a srácok kocsiját nem akartam elvinni. Az idő kellemes volt a sétához. Szerettem sétálni, ellazított.
A bevásárlóközponthoz talán negyed óra alatt elértem. Céltudatosan mentem a boltok és a sorok között a végén ezeket szedtem össze: méz, női parfüm és tusfürdő, vízi bomba, arc-haj és testfesték
, filcek több beépített kamera.
Igen, ördögi vagyok. De a kamerákkal figyelemmel fogom kísérni az eseményeket amit később fel töltök a rajongóknak Twitter-re, mivel kezdem őket megkedvelni. Olyanok mint én: elszántak.
Meg amúgy is. Ne csak én szórakozzak! Igen, kicsit sem vagyok köcsög, áh, dehogy is!
Megvettem a cuccokat majd kifizettem és hazasétáltam. Ám otthon nem voltam egyedül. Megpillantottam a házban El-t és Dani-t.
-Ó Sziasztok csajok! Öhm a többiek?
-Szia! Még jó ideig stúdióznak! -szólalt meg Eleanor.

Megkönnyebült sóhaj szakadt fel a torkomon kicsit túl hangosan...
-Mire ez a megkönnyebbülés? -kérdezi kíváncsian Danielle.
-Semmi..semmi...
-Nah minket nem versz át! Ki vele!
Majd megadtam magam. Elmeséltem az egész tervet amit végigröhögtek. Ragaszkodtak hozzá, hogy beszálljanak aminek én nagyon örültem. Nah srácok most jól meg lesztek szívatva!
Megegyeztünk, hogy a műveletet este csináljuk mikor alszanak. A kamerákat viszont már most felszereltük. Mindenki szobájába egyet és egyet a nappaliba is...

5 megjegyzés:

  1. Csak én vagyk ilyen agyfogyott, hogy nem értem ezt a részt: " -De főként értem!
    -Mindenkiért!
    -Értem!
    -Érted, oké az remek! Ennyi időbe tartott felfogni? Én az elejétől értettem! -nyújtottam ki rá a nyelvem.
    - Egy ne dugogasd ki a nyelved mert leharapom! Kettő: mi van?!
    És itt mindenkiből előtört egy "aaaajj".
    -Szőke Styles! Még hogy én vagyok a szőke! -magyaráztam neki.
    Harry továbbra sem értette de elmagyarázta neki Danielle. Lehülyézett majd közölte, hogy ilyen fárasztó is csak én tudok lenni. Kössz! Én is szeretlek! " ? Majd magyarázd nekem el! :D De ám nagyon, nagyon, nagyon, nagyon.. Jó. Csodálatos. Fantasztikus. Több ilyet nemtudok de ilyen! Zsófi sztem nem túlzok ha azt mondom én vaok a blogod legnagyobb rajongója! Kérném a köviit!! Köszöntem! :D
    Rozál voltam! ♥

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó!
    Csak ennyit bírok mondani! Nem találok szavakat!

    VálaszTörlés
  3. nagyon imádom a blogod! hajrá csajszi!

    VálaszTörlés
  4. Ez fantörpikus! Nagyon tetszik ez a rész is! Kövit!
    Aida!

    VálaszTörlés