2013. június 23., vasárnap

19.Fejezet: Álomhatás

Sziasztook! Itt az új rész, jó olvasást! látogató és komihatár nincs, hamarosan el fogom mondani miért.. Jó olvasást, Puszii: Zsófii:))

-Ennyi mára nekem bőven elég volt!-



Álmomban egy gyönyörű réten jártam. Színes pillangók hada repkedett és nyári szellő szállt a levegőben. A mező telis-tele volt szebbnél szebb virágokkal melyeknek az illatát a szél vitte. Én a virágok sokaságában feküdtem. Az ég gyönyörű kék volt és rajta bohókásan "úszkáltak" a bárányfelhők. Én a bárányfelhőket vizslattam miközben a nap melegen sütött. Minden olyan gyönyörű volt.
                                                                                                                        







  A virágokon méhek szorgoskodtak. Ide-oda szálltak virágról virágra.
A mezőt fák vették körbe. Fák sokasága ölelte körbe a virágos területet ami szintén még szebb hatást nyújtott. A fák közül hirtelen előbújt egy alak.
Az alak fényes volt, így nem láttam élesen, hogy ki is az valójában. Ám felém közeledett. Nem éreztem, hogy menekülnöm kellene. Jelenléte megnyugtató volt. Úgy nézett ki, akár egy angyal. Mint említettem felém jött. Szemeim megszokták a fényességét, így rá tudtam nézni. Nem volt más mint: Anya?! De az nem lehet! Anyukám már a szülésemkor meghalt! Csak képek őrzik bennem az emlékét... De pont olyan volt mint a képeken. Hosszú hullámos szőkés-barna haj, szív alakú arc, telt ajkak és barna szemek. Gyönyörű volt. Leült mellém. Én is már ülve voltam így körübelül egy szintben voltunk. Gyönyörű íriszeit rám emelte majd ajkai szólásra nyíltak ám nem kérdezett. Helyette kérdeztem én:
-Anyu?! -kérdeztem meg félve. -Te vagy az?
-Igen kislányom én vagyok. Beszélgetni szeretnék veled..
-De miről? Hiszen semmit sem tudsz rólam.. -hangom elcsuklott majd pár könnycsepp gördült le arcomon. Anyukám magához vont majd szorosan megölelt és csitítgatni kezdett. Ezek után pedig belepuszilt a hajamba majd folytatta a "beszélgetést":
-Mindent tudok rólad. Én mindig ott voltam veled. Voltam, vagyok és leszek. Szeretlek!
-Én is téged! -majd letörölgettem a könnyeim- De most ezt csak álmodom vagy..
-Nem álmodod. Felvettük egymással a kapcsolatot. Ha ezek után erősen gondolsz rám akkor álmodban meg tudok jelenni. -mosolygott.
-Te angyal vagy?
-Valami olyasmi. De inkább most arról beszéljünk, hogy veled mi újság.
-Hát semmi különös..
-Semmi különös.. Elvégre mindennapos vámpírok és alakváltók között élni és egy vámpírba szerelmes lenni! -nevette el.
-De én nem vagyok szerelmes Ryan-be! Sőt meghalt és nekem így sokkal jobb!
Elmosolyodott majd rám nézett:
-Nem róla beszéltem. Amúgy jó, hogy meghalt mivel ha ezt tovább csinálta volna akkor én öltem volna meg! -majd elkezdett a levegőben boxolni.
Igen, apu említette még kisebb koromban, hogy anyunak nagyon jó természete van és vicces is.
-Hé hé hé! Állj! -nevettem el. -Na de akkor kiről beszéltél?
-Szerintem azt te is pontosan tudod. -mosolygott majd amikor azt mondta, hogy "te", mutató ujjával az orromra bökött.
-Nem ugrik be...
-Mikor is lesz a randitok? -csinált úgy mintha nem hallotta volna amit mondtam.
-Harry?! -esett le végül..
-Na végre, hogy leesett kisasszony! -nevetett fel.
-Nem is igaz!
-De az. Ő nagyon szeret téged. Jártam nála is!
-Azt hogy? -értetlenkedtem.
-Befészkeltem magam az álmaiba. Csak Rólad álmodik minden éjjel. Elég változatos formákban! - majd köhögni kezdett. Sajnos értettem amire céloz....
A köhögést befejezte és nevetésre cserélte mikor meglátta a grimaszomat.
-De...én félek-szólaltam meg.
-Mitől?
-Szerelembe esni.. félek, hogy átver, hogy megbánt, hogy fájdalmat okoz. Fájdalmakból szerintem eddigi életem során már bőven kijárt és nem akarok többet! -magyaráztam hevesen.
-Ne félj! Adj egy esélyt neki! Szerelem sajnos fájdalmak nélkül nincs!
-Esélyt azt fogok adni az biztos. -jelentettem ki.
Diadalmasan elmosolyodott. Majd újból megszólalt:
-Nah de Kicsim én most megyek. Szeretlek!
-Várj ne! Még ne menj!
De késő. Eltűnt. Én viszont még a mezőn voltam. Halkan magam elé suttogtam:
-Én is szeretlek Anyu...
Majd minden halványabb lett. Ásítottam egyet majd lefeküdtem a fűbe. Lehunytam a szemem majd kinyitottam ám ekkor már a szobám ismerős falaival találtam magam szembe...
-Hát akkor Melodie, üdv újra a valóságban... -suttogtam magam elé majd felültem az ágyban.
Körbe néztem. Megbizonyosodtam, hogy minden a helén van-e. Persze miért is ne lenne..
Kikeltem az ágyból majd odaléptem a "nagy tükrömig". Igazából ez a tükör akkora, hogy tetőtől talpig látom magam benne. Mindig meg szoktam magam nézni benne és hát legtöbbször nem vagyok megelégedve a látványommal.. Sóhajtottam majd elléptem a tükör elől. Úgy döntöttem, hogy pizsamában egyek le (ma is). Nos ez nem csak egy döntés volt hanem még mindig a kocsiban vannak a cuccaim szóval nincs más választásom. Az ajtó elé léptem majd lenyomtam a kilincset. Amikor az ajtó kinyílt, előttem volt Harry aki szintén a kilincsért nyúlt ám amikor meglátott maga előtt, ránézett a még mindig nyújtva tartott kezére majd visszahúzta és a fejét kezdte el vele vakarni.
-Öhm Jó Reggelt! -mosolyodott el. -Hogy aludtál?
-Neked is! És jól, nagyon jól! -mosolyogtam rá vissza.

Majd elindultam a lépcső felé a társaságában.
-Figyelj, tudod a múltkor azt mondtad, hogy eljössz velem egy randira.. -nézett a föld felé.
-Igen, emlékszem. Miért? -majd álla alá nyúltam és fejét felemeltem, hogy megtaláljam a szemkontaktust.
-Csak azt szeretném kérdezni...
-Lemondod? -vágtam a szavába.
-Mi?! Nem, dehogy! -rázta meg a fejét- Azt szeretném kérdezni, hogy ma jó-e neked?
-Nekem megfelel! -mosolyogtam rá és Ő is egy megkönnyebbült mosolyt küldött felém.
-És akkor ma este jó? -kérdezte rám vigyorogva, miközben nekidőlt a korlátnak.
-Igen, mondjuk mikor?
-Öt óra. -jelentette ki.
-Rendben, akkor öt óra.
-Ez az!
Majd mivel macsósan nekidőlt a korlátnak, miután megörült elvesztette az egyensúlyát és átesett a korláton.. Édes istenem, hogy lehet valaki ennyire...
-Harry! Jól vagy? -rohantam le a lépcsőn.
-Persze! Remekül! - majd ép az ágyat állította vissza.
-Öhm segítsek? -kérdeztem meg a sok szerencsétlenkedést láttán.
-Megoldom!
-Szóval igen...-sóhajtottam.
Nagy nehezen összetákoltuk a kanapét ám kicsit instabil lett. Közösen megegyeztünk: arra foglyuk aki először ráül és szétmegy alatta. Igen, felelősségteljes viselkedés...
Megkértem Harry-t, hogy a ruháimat segítsen behozni. Két-két bőröndöt cipeltünk fejenként fel a szobámba. Mikor végeztünk, Harr-t illedelmesen kiküldtem én pedig öltözködni kezdtem. Az öltözködés közben felhívtam Perrie-t. Elmondtam neki, hogy vásárolnunk kell mivel randim lesz.. és innentől az egész sztorit. Végül megbeszéltünk egy talit a plázában fél kettőre. Most pedig dél van... Felöltöztem  ebbe majd lesiettem a lépcsőn. Kiáltottam egy "elmentem majd jövök"-öt és kiviharoztam a házból. Gyalog indultam el és oda is értem nem egészen negyed óra alatt.
Az áruház közepén lévő padon megpillantottam Perrie-t  és ezzel kezdetét veheti a vásárlás!

2 megjegyzés:

  1. "-Befészkeltem magam az álmaiba. Csak Rólad álmodik minden éjjel. Elég változatos formákban! - majd köhögni kezdett. Sajnos értettem amire céloz...." ezen a részen szakadttam XD hülye beteg állat vagy! :D Ajj és én protekciósként tudom mire gondoltál az elején! :P Hüp-hüp :'( Hamar hozd a kövit!!! :)
    Rozál voltam! :D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó! *-* Gyorsan a kövit! ;) Mire értetted az elején?? :o

    VálaszTörlés