2013. június 1., szombat

4. Fejezet: Beismerés

-nem kellett sok, hamar álomba szenderültem-




*Louis szemszöge*


Mikor beléptem hozzá a szobába, ideges lettem. Ideges lettem, mivel éreztem a volt pasija szagát. Akit lerángattam róla. Aki vámpír és feltehetőleg bosszúra vágyik. Féltem Őt. Nem akarom még egyszer elveszíteni. Nagyon jót beszélgettünk, mint a régi szép időkben. Mikor még én is "normális" voltam. Most pedig, egy vámpírcsapat vezetője. Igen, én vagyok a vezető. Mivel a legidősebbnek kell lennie. Visszatérve, mikor már vagy fél órája beszélgettünk berontott Hazza. Furcsa volt, a verejtékcseppjei is gördültek le a homlokán, pedig mi vámpírok csak akkor izzadunk amikor valami életbevágóan fontos dolog játszik közbe. Megkérdezte, hogy beszélhet-e velem négyszemközt amire rögtön bólintottam és elbúcsúztam estére Lody-tól. Most a kezemnél fogva rángat maga után valószínűleg a saját szobájába. Kinyitotta az ajtót majd behúzott és visszacsukta. Én leültem az ágy szélére míg ő rávetette magát az ágyra s fejét egy párnába nyomta.
-Nah, ki vele haver! Mi a baj?- kérdeztem ijedten.
-Baj az nincs csa-a-k...-látszott, hogy fél elmondani és keresi a megfelelő szavakat.
-Nincs csak. Ha nem mondod nem tudok segíteni.
-Ö..Hát izéé. Bevésődésem van. -motyogta az utolsó szót alig hallhatóan.
-Mi?! Ez komoly?! És ki a szerencsés?!- kérdeztem felvillanyozódva.
-....Melodie.... - hajtotta le a fejét- Haver, én nagyon sajnálom de amióta...
És itt leintettem. Az én legjobb barátom akit testvérként szeretek, bevésődött a második legjobb barátomnak, aki vámpír. Mi van?!
-És ez biztos? Had halljam a tüneteket!- mondtam póker arccal.
-Öhm.. Egyfolytában rá gondolok. Amiket mesélt...beleégtek a gondolataimba. Tudom, ez emberi reakció is, de úgy éreztem: Meg Kell Védenem! Amikor jöttetek fel a lépcsőn akkor is azt lestem, hogy csak félre ne lépjen. Amikor odaadtam neki az alsómat akkor egy pillanatig a szemembe nézett és beleláttam abba, amire gondolt. És valahogy éreztem, hogy valaki bement a szobájába, aki nem közülünk való. Éreztem. Felmentem a szobájába, de akkor már nem volt ott senki. Kimentem az udvarra ahol egy árnyat láttam elsuhanni. És és és.. Louis én belé estem! Most már tudom, hogy mi az első látásra szerelem. A haja, a mosolya, az akcentusa a..
-Jól van Harry elég lesz!- állítottam le kisebb-nagyobb mosolygás után.
-Jól van na!
-Teljesen megértelek. És igen, ez a bevésődés..DE! Ezt mielőbb meg kell tudnia és nem kizárt, hogy utána félni fog tőlünk. Mivel neked bevésődött ezért nem bírod ki hogyha fél tőled és lehet, hogy olyanokat teszel amit később megbánhatsz. És az is lehetséges, hogy nem fogja viszonozni a gyengéd érzéseidet...
-Tudom Louis csak egyszerűen megőrjít a tudat, hogy nincs mellettem!- majd arcát keze közé temette. -Sohasem lennék képes Őt bántani!
-Azt ajánlom is Styles különben ki herréllek és megöllek! -röhögtem el.
Hosszas beszélgetésünk volt ezek után arról, hogy miként közöljük a tényeket. De ezt már mind az öten vitattuk meg közösen. Liam és én kioktattuk Harry-t, hogy hogyan kell viselkedni. Mivel ugyebár nekünk már bevésődött az a személy akiért az életünket is feláldoznánk. Niall és Zayn viszont még várnak rájuk. Ez hatalmas dolog a mi életünkben, ugyanis mi örökké élünk szinte. Hogyha meg nem ölnek minket...
Megbeszéltük, hogy holnap délután közöljük vele a tényeket.
Én már nagyon tartok tőle, hiszen az is lehet, hogy nem tudom majd kontrolálni az indulataimat hogyha félni fog tőlem. Hiszen ő sz utolsó élő a normális családomból, aki szinte a legfontosabb nekem. Mivel ugye nekem a legfontosabb Eleanor. Ha már itt tartunk, azt is megbeszéltük, hogy holnap bemutatjuk Liam-el a csajokat is. Ők nem vámpírok, de nem is emberek. Igazából ők ilyen alakváltoztatók. Azzá alakulnak amikké szeretnének.
Olyanok voltunk a srácokkal, mint a színészek, producerek. A nappaliban megterveztük az egész jelenetet, ahogyan elmondjuk, bebizonyítjuk meg ilyeneket. A  nyomás mindenkin nagy volt, hiszen nagyon megkedvelték Mel-t. Ennek én nagyon örülök, hogy készen állnak befogadni Őt. Harry viszont nagyon ideges, hiszen nem csak bevésődött neki Lodie hanem bele is zúgott. Nem tagadom, aranyosak lennének együtt. Szurkolok neki, hogy összejöjjön de ha megbántja kicsinálom.
Ezután mindenki elment fürödni majd a szobájába feltehetőleg aludni. Aludni reggel hétkor. Nah ez aztán nagy! De mindegy. Kint annak ellenére, hogy május van még minden korom fekete.
Már húsz perce forgolódok, de nem sikerül elaludnom. Van egy olyan érzésem, hogy nem is fog sikerülni. Így hát kerestem elő egy pokrócot és kimentem az udvarra. Megcéloztam a hintaágyat de ott már ült valaki. Jellegzetes fürtök.. ez Harry.
-Nah, mi van haver, te sem tudsz aludni? -kérdeztem meg mire felkapta a fejét és nemlegesen megrázta.
-Félek...-suttogta.
-Én is...
Majd mindketten magunk elé meredve figyeltünk ki a fejünkből. Ülhettünk ott vagy harminc pe rcig mikor Harry hirtelen felpattant majd mondta:
-Felkelt! Menj, kérdezd meg nem-e kell neki valamit segíteni! Vagy, hogy nincs-e valamire nagyon szüksége!
-Nyugi Harry. Megyek már!-nevettem.

Visszacsoszogtam a házba, majd lassacskán felindultam a lépcsőn. Félúton meggondoltam magam és visszafordultam. Ám amiért visszaindultam, azt hozta velem szemben Niall. Egy tálat, rajta narancslével és pirítóssal egy banán kíséretében. Remek! Megköszöntem, majd elindultam másodjára a szobája felé. Mikor az ajtó elé értem, megálltam. Kifújtam egy sóhajtásban minden álmosságom és bekopogtam. Egy álmoskás női hang ütötte meg a fülem ami tudtomra adta, hogy be szabad mennem.







Sziasztok! Itt az újabb rész, kicsit rövid lesz, de a következő extra hosszúnak ígérkezik. Kérlek titeket, hagyjatok megjegyzéseket! Puszi: Zsófii :))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése