-és elkezdődött az a bizonyos hosszú éjszaka-
S miután kényelmesen befészkeltem magam Louis ölébe, meg kezdődhetett a kérdésroham. Persze, megszakítottam rögtön az elején:
-Srácok! Egyetlen kérésem van: egyszerre csak egy kérdés, és jól érthetően!
Bólintottak,
majd belekezdtek. Az első Liam-től jött ami azt tartalmazta, hogy hol
dolgoznak a szüleim. A fejemet lehajtottam, majd Louis hatalmas
tenyerébe vette az enyéimet. Lassan felnéztem, majd mondtam:
-A-a-a szülei-im meghaltak..
A hangom elég elcsuklóra sikeredett, és Liam vagy ezerszer bocsánatot kért a kérdés miatt.
-Inkább
majd én elmesélek magamról mindent. Szóval: 18 éves vagyok,
Doncasterben laktam. Anyukám a szülésem közben hunyt el, míg apukám
autóbalesetben. A suliban mindig jó tanuló voltam, és ez miatt is
cikiztek. Cikiztek még a magasságom miatt a súlyom miatt meg ilyenekért.
Egyetlen igaz barátom Louis volt, aki az ilyen helyzetekben is
megvédett. Három nyelven beszélek: francia, spanyol, olasz. Meg persze
angolul. Jelenleg a magyar nyelvet tanulom ami az összes közül a
legnehezebb. Vissza a főtémához! Louival mindenben segítettünk egymásnak
és mindig kiálltunk egymás mellett. Szüleim halála miatt náluk éltem.
Volt egy kis kunyhónk a tó partján amit Louival építettünk. Erről senki
nem tud, hogy hol található meg, de jobb is ez így. Ha valami bajunk van
akkor oda megyünk. Ez a csúfolkodáson és a szüleim halálán kívül még
egész jó is. Viszont jött az a bizonyos nap -nagyot nyeltem, majd
könnyek szöktek a szemembe- mikor eltűntél.
-Lody! shhh! Ne sírj! Mondj el mindent, bennünk megbízhatsz! Hátha könnyebben leszel utána- mosolygott rám Louis.
Bólintottam majd folytattam:
-Szóval
az a nap után két hetet az említett kis kunyhóban töltöttem és szinte az
egész napot csak sírással töltöttem. Visszamentem, mivel szeptember
elseje lett, így kezdődött a tanítás. A suliban folytatták a
cikizéseimet, egyre durvábban mivel senki sem állt ki mellettem. A
tanulásba menekültem, mivel az legalább elterelte a gondolataimat. Ez
így ment egy éven keresztül. A második éven -amióta elmentél- egy
tavaszi buliban ismertem meg Ryan-t. Akkor még kedves volt, segítőkész
és becsületes. Kemény egy hónap után összejöttem vele. Innen viszont már
nem volt megállás: cigik, piák és egyszer még be is drogoztak.
Folyamatosan vertek és valami idegen 16 éves koromban ameddig be voltam
drogozva megerőszakolt. Ryan ezután ragaszkodott hozzá, hogy
hozzáköltözzek, így közelebb lehet hozzám mivel annyira szeret
-megforgattam a szemem- és én naivan el is hittem neki. Egyik este
megpróbált megütni mivel nem akartam azt amit ő de kivédtem és
visszaütöttem, mivel még amikor Louis is ott volt mellettem megtanultam
az önvédelmi fogásokat. Bár ne ütöttem volna vissza, hiszen tízszer
akkorát kaptam, ami miatt kezet emeltem rá. Azóta nem is ellenkezdtem a
mocskos terveinek. A sulinkba jött egy új lány: Perrie. Őt is cikizték
és én kiálltam mellette. Megismertük egymást és elmeséltünk egymásnak
mindent. Többször kiállt mellettem Ryan-nel szemben is, de szerencsére
Ryan őt nem bántotta. Sulinkban mi voltunk a " két álmodozó pics@".
Ő az egyetlen barátom ez időtájt de a legjobb is. Ő is egy energia
bomba és én is. Mindenben kiegészítjük egymást. Vele a mai buli előtt
találkoztam utoljára. Elmondta, hogy vigyázzak magamra és, hogy amint
tehetem hívjam fel. De ugye a telefonom is összetörött. -fejeztem be
monológomat. Végignéztem a társaságon és meglepődve figyeltem, hogy
mindenki szemeiben könnyek gyűltek. Egyszer csak Tommo szólalt meg a
hátam mögül, amire hátra is fordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.
- És mond csak, a családom többi tagjával mi van?
Torkomban gombócot éreztem. Hisz' ők is meghaltak. Ezt nem közölhetem
most vele. Tudom mire képes és bőven elég, hogy az én "rövid" történetem
meghallgatta, hiszen tudom, hogy neki ez is hatalmas fájdalommal tölti
el a szívét. Ha viszont nem mondok neki semmit, akkor megharagszik.
Döntöttem: elmondom az igazat. Itt vagyunk rajta kívül öten, ha valami
lesz talán meg tudjuk vígasztalni, vagy csitítani.
- A-a-a családod....meghaltak...-mondtam ki végül, majd újból lecsordult az arcomon a könnycseppek tömkelege.
-
Mi?! Hogy?! Az nem lehet! Hogy történt?! -kiabált fel miközben arcáról
patakokban folytak le a könnyek.-Mond hogy ez csak vicc! Kérlek, mondd!
-Nem
Loui, sajnos nem az. Amikor visszajöttem a kunyhónkból a családhoz
akkor égett az egész, és mentők, tűzoltók is voltak. A legkisebb tesódon
kívül mindenkit megtaláltak, sajnos már holtan. Mikor ezt velem
közölték befutottam az égő házba kihozni őt. Körbejártam az egész házat
ameddig megtaláltam, de későn.Meghalt. Ő is. Ráborultam, majd zokogni
kezdtem. Azt gondoltam, hogy ha már ők is meghaltak akkor nekem sincs
miért élnem. És..és itt filmszakadás. A következő emlékem amikor már az
intenzíven fekszek. és és ennyi.
- Shh! Ne sírj! Most már itt vagyok! Te nekem és én nekem! Megpróbáltad megmenteni őket az életed árán is..
-De ez sem volt elég! Ha akkor ott lettem volna talán még ma is élnének! Miattam van minden! -akadtam ki végül.
-Vagy ha ott lettél volna akkor talán téged is elvesztelek! -szólt rám.
Miután
kisírtuk egymás vállán magunkat, nagy csoportölelésben találtam magam,
méghozzá középen. Annyi idő után, megkönnyebbültem. De azt még mindig
nem tudom, hogy Louis miért hagyott el... De majd szóvá is teszem.
Miután elváltunk megkérdeztem tőlük, hogy kaphatnék-e egy telefont, fel
kell hívnom Perrie-t. Niall odaadta majd rácsörögtem az én egyetlen
barátnőmre. Három csengés után fel is vette, majd megnyugtattam és
elmeséltem neki mindent. Megkönnyebbült sóhaj tört fel a torkából amikor
végeztem. Igaz, hajnali öt óra van, de jól elvoltunk. Elköszöntem tőle
majd Louis elé léptem:
-Köszönöm a vendég látást, akkor én most megyek is...
-Mi?! Na nem! Mégis hova?! Nem mész te sehova!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
És
ezt így folytattuk húsz percen át. Végül avval az érvel nyerte meg
hogy: sehová nem tudsz menni, mivel ahhoz az emberhez többé nem engedlek
vissza.
-Rendben, de akkor szeretnék lezuhanyozni, és kérnék szépen egy pizsamaszerűséget! -mondtam megadóan.
-Azonnal,
hölgyem. Majd kiáltott: Srácok! Egyikőtök adjon Mel-nek egy nagy pólót,
másikótok egy alsónadrágot, harmadikótok törölközőt míg negyedikőtök
segítsen nekem leágyazni a vendégszobában.
Mindenki szarutált majd elengedett egy "Igenis parancsnok"-ot. Ezen én hatalmasakat nevetgéltem majd megjelentek előttem.
Zayn
hozott egy fekete pólót, Harry egy fekete alsónadrágot míg Niall
törölközőt. Louis és Liam maguk után húzott és kikötöttem a szobánál.
Megágyaztak nekem, majd Liam megmutatta fürdőt.
Megköszöntem, majd becsuktam magamután az ajtó és be is zártam. Csak a
biztonság kedvéért. Élveztem ahogy a meleg cseppek lefolynak a
testemen. Hajat is mostam de csak tusfürdővel. Nem láttam női tusfürdőt,
csak férfit. Persze ez logikus! Én marha! Nah mindegy. Megszagoltam az
összeset, majd amelyik a legszimpatikusabb volt, azt használtam. Hajamat
a törülközővel szárazra töröltem, majd felvettem a Zayn által adott
koponyamintás fekete pólót és Harry alsóját. A póló combközépig ért,
pedig nem vagyok sokkal kisebb Zayn-nél. Harry alsója pedig olyan volt
mint a rövid gatya.
Kimentem a fürdőszobából, majd a "szobámba"
mentem. Louis gondolom felhozhatta a cuccaim mivel itt volt a táskám is.
Az ablak viszont nyitva volt. Különös... nem emlékszem, hogy
kinyitottam volna. Biztos valamelyik fiú volt. Kezembe vettem a
telefonom maradványait majd 1 perc alatt összeillesztettem. Jobban
mondva majdnem. Az utolsó alkatrésznél Louis toppant be váratlanul, ami
rám egy kisebb szívinfarktust hozott. A telefonomat is kiejtettem kezeim
közül, ami aztán újból darabokra hullott. Louis furcsa volt, mintha
beleszippantott volna a levegőbe, majd a nyitott ablak felé ment és
becsukta.
-Köszi, hogy felhoztad a táskám!
Először furcsán nézett,
majd mosolyra húzta a száját és mondott egy szívesen-t. Ám ez nem valós
mosoly volt. Ez egy nagyon gyenge ál mosoly. Átlátok ám rajtad
Tomlinson. Valami nem stimmel! Csak tudnám hogy mi. Telefonom
maradványait félreraktam az éjjeliszekrényemre majd Louival egy fél órás
beszélgetésem volt. Hihetetlenül hiányoztak ezek! Ám hirtelen betoppant
a fürtös:
-Bocsi ha megzavarok valamit csak fontos. Louis beszélhetnénk négyszemközt?- kérdezte elég furcsán.
Louis bólintott neki majd jó éjszakát kívánt, adott egy puszit és kiment. Hamar álomba szenderedtem.
Sziasztook! Nagyon köszönöm, hogy kommenteltetek és ráadásul
ilyen biztatóakat. Holnap sajnos nem tudok új részt hozni mivel megyek
röplabdázni, szóval csak vasárnap lesz új rész. Feltéve, hogyha erre a
bejegyzésre is kapok legalább 1 komit! Nagyon köszönöm mégegyszer az
ezelőttieket, feldobták az estémet! :)) puszi: Zsófii :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése