"-Melodie? lágyan kérdeztem"
*Melodie szemszöge*
A srác, aki lelökte rólam Ryan-t a nevemen szólított.
Gyönyörű kék szemei figyelték az arcom, majd szemei bekönnyesedtek. Nem
hiszem el! Louis?! Az nem lehet! Nem keresett, nem hívott egyszóval
semmit sem hallottam róla három éve! Elmémet elöntötték az emlékek.
Minden jó emlék egyből a szemem elé gyűlt, majd utánna az elmúlt három
év eseményei is. Próbáltam magamat türtőztetni de nem ment. Az én szemem
is tele lett apró könnycseppekkel, amiből egy szép lassan elindult
arcomon.
Miközben a szőke srác letett a talajra, akinek eddig a
karjaiban voltam.A szőkén és a kísértetiesen Louira hasonlító srácon
kívűl még három ember állt körém. Lassan, félve megkérdeztem, ami eddig a
kérdéseim között az első, ám de a legfontosabb volt.
-Louis? kérdeztem remegő ajkakkal.-Te vagy az?
-Igen, én vagyok.
Majd
elindult felém azt hiszem ölelésért. Ám én hátrálni kezdtem. Annyi év
után azt hiszi, hogy ilyen könnyen a nyakába fogok borulni?! Akkor
nagyot tévedett! Karjait a teste mellé engedte, majd megállt. Szemében
fájdalmat láttam, az előző cselekedeteimért. Nagyot sóhajtott majd
hozzám szólt:
-Kérlek Mel, gyere velem!
Szemében azt láttam, hogy
szenved. Szenved a reakcióim miatt, hogy nem borultam a nyakába.
Bűntudatot keltett bennem. Hol ott nem is nekem kellene, hogy az legyen.
Nem csak a bűntudat miatt, hanem mert nem akartam visszamenni Ryan-hez,
belementem. Apró bólintással jeleztem, hogy vele megyek. Szemei
felragyogtak. Hirtelen mintha én is megkönnyebbültem volna. Ezt viszont
nem tudtam hová tenni. A többi sráccal együtt indultunk el azt hiszem
hozzájuk. A levegő az én részemről feszült volt. Szerintem ezek a srácok
a banda tagjai, akikkel Louis zenél. Viszont még egyikük sem
mutatkozott be. Olyanok voltak mintha egy jelre várnának. Úgy gondolom,
hogy nem nekem kell kezdeményezni ezért rájuk hagytam. Louis egész út
közben engem nézett. Ez nagyon furcsa volt. Gondolataimba temetkeztem,
és elkezdtem a megválaszolatlan kérdéseimre választ találni, de ez
sikertelen volt. Egyre inkább arra a tényre jutottam, hogy nekem
szükségem van Louisra. Hiszen senkim sem maradt. Egyedül benne
bízhattam. Mikor egy kapu előtt megálltunk, feleszméltem. Megérkeztünk.
Hiányérzetem van valami iránt. Meg is van mi az: az ölelése.
-Louis! szólítottam meg halkan.
Erre
az összes szempár rám szegeződött majd Louis bólintott, hogy mondhatom
amit akartam. Léptem felé két lépést majd megöleltem. Életem talán egyik
legjobb ölelése volt. Sírva öleltem magamhoz egyre szorosabban, majd
arcom világoskék pólójába temettem. Loui egy másodpercet sem habozott,
rögtön karjai közé zárt. Megpuszilta a fejem tetejét majd halkan súgta a
következőt:
-Shh! Ne félj! Most már itt vagyok neked! Örökké!
Erre
még szaporábban kezdtek folyni könnyeim, majd mondatában megfogott egy
szó: örökké. Számomra ez a szó rengeteget jelent. Lehet, hogy naiv
voltam-már megint- de elhittem neki. Meghitt pillanatunkat, ami már jó
ideje tartott az egyik srác zavarta meg:
-Tommo, ideje bemennünk, egyre hidegebb van.
Mikor elváltunk Loui-val mosolyogtak. Ezek a mosolyok arra kényszerítettek engem is, hogy mosolyogjak.
Kinyitották
a kaput majd engem engedtek előre. Perzse, kjüldkük előre a lányt, aki
úgysem ismer semmit! remek ötlet! Elöszőr az utat néztem, nehogy orra
essek valamiben, ám mikor már beértünk felnéztem. Megláttam azt a
csodálatos házat. Nem is házat, inkább palotát. Kívűlről nagyon ízléses
volt, jó nagy udvarral és egy medencével. Majd Tommo megrántott:
-Gyere, nézd meg belülről is!
Mivel
karomnál fogva rántott kis híján sikerült az esésem. Ami viszont
rosszabb volt az az, hogy Louis pont ott fogta meg a kezem ahol tele
van a Ryan okozta zúzódásokkal. Felszisszentem, amire rám nézett, majd a
csuklómra. Elkezdte mondogatni, hogy sajnálja, nem akarta meg az ehhez
hasonlókat. Tudom, hogy ezeken az apró dolgokon órákig képes magát
ostromolni, hogy miért nem figyelt rá.
-Louis, nyugalom! Semmi bajom!
Nem
látszott nyugottabbnak, de a bocsánatkéréseket hanyagolta. Ennek
viszont kifejezetten örültem. A szöszi srác kinyitotta az ajtót majd
miután mindenki befutott behívtak engem is. Öten egyszerre elszólták
magukat:
-Tádáááá!!
Majd a reakciómat látva röhögni kezdtek. Nem
csodálom, biztosan furcsa grimaszokat vágtam. De ami elém tárult az
egyszerűen még nekem is brutális volt. Nekem, akit tényleg nem zavar ha
nincs rend. De ez?! Mintha valami bomba robbant volna! Gitár, kaja,
sörös üvegek, papírok, szennyes, evőeszközök, írószerek, fésűk
mindenhol! Wáó! EZ még talán nagyobbat "ütött" mint kívülről. Sűrű
pislogásomat Louis zavarta meg.
-Melodie, bemutatom a srácokat!
Srácok, Melodie. Melodie, srácok! -hadonászott össze-vissza kezeivel.
Erre mindegyikünk felnevetett. Miután a kedélyek lecsillapodtak elém
állt a szőke:
-Szia! Én Niall vagyok, Niall Horan! -majd adott két puszit-Örvendek Mel!
Bólintottam egy mosoly kíséretében, majd arrébb állt. Őt felváltotta az a srác aki az ölelésünket szakította meg:
-Szia Csajszii, én Zayn Malik vagyok!-majd adott két puszit.
Erre muszáj volt visszaszólnom:
-Oké akkor szia Zayneee!
És erre mindenki nevetni kezdett. Zayn elismerően bólintott majd lepacsiztam Louival. Ám jött a következő.
-Szia! Én vagyok Liam James Payne. A James-t nem használom, szólíts csak Liam-nek.
Ő szintén adott két puszit majd tovább állt. Jött a göndör.
-Szia, én Harry vagyok, te meg dögös!
Erre én elpirultam, Louis pedig köhentett egyet. A többiek pedig jót nevettek rajtunk.
-Bocsi,
nem hagyhattam ki! Harry vagyok, Harry Styles. Sokat hallottunk már
rólad!- mosolygott. Ő máshogy mosolygott, neki elő tűnek a gödröcskéi is.
Bólintottam,
majd miután mindenki hozzátett még valamit a bemutatkozásához pl: ki a
banda nőcsábásza, ki mennyit eszik meg ilyenek. Leültünk a nappaliban.
Jobban mondva egy fotelt letisztítottak nekem majd Tommoval beleültünk, a
többiek pedig a földre és elkezdődött az a bizonyos hosszú éjszaka....
Sziasztook! Sajnos nem lett meg egyetlen egy komment sem
ami nagyon rossz érzés :/// azt én látom, hogy hányan olvassátok és
annak száma viszont kezdésnek nem is rossz! Köszönöm mindenkinek aki
olvassa a blogom! Kommentet légyszives hagyjatok erre a részre, aki
pedig nem teheti meg azok pedig irjanak és csatlakozzanak a blog
facebook csoportjához is!
https://www.facebook.com/groups/145984195588496 Előre is köszönööm!
Puszi: Zsófii :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése