2013. június 8., szombat

11.Fejezet: Különös nap

Sziasztook! :)) Először is: bocsánatot kérek, tegnap nem volt ihletem így hát nem lett extra hosszú az a rész. Remélem viszont a mostani kárpótolni fog benneteket :))) Köszönöm a megjegyzéseket, új rész 2-3-4 komi után :))) Jó olvasást! :))

-Nagyon szívesen!-




-Szuper!
Majd annyira megörült, minth egy óvodás cukorkát kap. Mosolya a füléjig ért majd hirtelen magához rántott és nagyon szorosan megölelt. Majd a fülembe súgta:
-Nem fogsz bennem csalódni!
-Úgy legyen! -mosolyogtam rá.
Szépen lassan visszasétáltunk a házba. Én elmentem a reggeli nyomait -azaz koszos tányérokat- mosogatni, míg a fiúk nem tudom hová tűntek. Gyorsan elmosogattam és már rohantam is fel az emeletre. Eredetileg a szobámba
akartam menni  de útközben Zayn állított meg:
-Csajsziiiii! -húzta el.
-Zayneee! -követtem a példáját.
-Van kedved beszélgetni? -kérdezte meg.
-Persze. Gyere utánam a szobámba
.
Elindultam s láttam, hogy Ő is utánam jön. Benyitottam a szobámba majd egyenesen az ágyra ugrottam. Szépen elhelyezkedtem ülő pozícióban. Intettem az ajtóban ácsorgó Zayn-nek, hogy foglaljon helyet velem szemben. Bólintott s megfogadva "jelbeszédem" helyet foglalt előttem.
-Szóval miről akarsz beszélgetni? -kérdeztem rá.
-Háááát. Igazából azt akartam megkérdezni, hogy mit csináltál a mi drága Harold-unkal, mivel olyan boldog, hogy szinte madarat lehet vele fogatni. -nevette el a végét.
Erre én elmondtam neki mindent. Vele tényleg "bátyám" kapcsolatban állok. Szinte olyan nekem mint a naplóm. Mindent elmondok neki és azt hiszem ő is nekem. Egyszóval: kölcsönös bizalom van köztünk. Na jó, ez négy szó. Mindegy is.
Miután kibeszéltünk minden szóba jövő témát, kiment.
Most pedig megvalósíthatom az eredeti célomat. Laptopocskám gyere ide! (xD) Az asztalon volt de azt tudni kell rólam, hogy bizonyos esetekben szörnyen lusta vagyok. Most sem volt másképp:
-Louis! Louis! Louis Tomlinson! Louis The Tommo Tomlinson! -és így tovább ragozgattam a nevét. Hirtelen egy nagy puffanás és kinyílt az ajtó. Loui száguldott be rajta szörnyen aggódó pofival.
-Mi történt? -kérdezte megrémülve.
-Hatalmas nagy baj. Jajj! Jaaj! -gondoltam húzom egy kicsit az agyát.
-De mi? Hol fáj? Hívjak orvost? Hozzak elsősegélyt? -kérdezte még mindig rémülten.
-Rajtam az nem segít! Jaj! -igen, kicsit sem vagyok köcsög. De Oscar-díjat érdemelnék.
-De mi a baj? -kérdezte pattanásig feszült idegekkel.
-Oh.. Az a baaj -tartottam egy drámai szünetet- hogy nem érem el a laptopot.
Majd eszméletlen nagy nevetésbe kezdtem. Szabályosan rám tört a röhögőgörcs. Louis szűk vonallá préselte szemeit akkora rést hagyva, hogy lásson. Rosszallóan megrázta a fejét majd megszólalt:
- Na meg állj!
Majd rám ugrott a hülyéje. Ha ez nem lett volna elég még csikizni is elkezdett. Nos, tudni kell rólam azt, hogy szörnyen csikis vagyok.
-Neeh! Looouihis! Hahagyd ahabba! -röhögtem egyre jobban.- Louiiiis! -sikoltottam.
Nem is törődve a próbálkozásaimmal, folytatta. Mikor visítottam egy hatalmasat, hirtelen négy ember száguldott be aggódva. Igen, ma mindenki csak aggódik. Amikor tapasztalták, hogy "csak" csikizés folyik, ahol nekem már a könnyem is folyik, összeráncolták a homlokukat majd hatalmas röhögésben törtek ki. Na kössz! Az én hős megmentőim!
-Louis szállj le róla! -szólt Liam.
-Nem! -vágta rá egyből az említett.
-Hát jó...
Majd Liam leemelte rólam Tommo-t. Zihálva hálálkodtam Liam-nek, hogy leszedte rólam. Mikor távozni készültek utánuk szóltam.
-Akkor valaki ideadja a laptopot?
Niall, a szőke herceg feláldozta magát s idehozta. Megköszöntem neki majd végre bekapcsolhattam. Pont az Internetet töltötte
be mikor Hazza rohant be a szobámba:
-Indulunk!
-Még is hová? -kérdeztem hitetlenkedve.
-Stúdiózni!
-Már is?!
-Aham.
Majd kiment a szobámból. Lecsaptam a laptop tetejét és utána mentem. Mikor leértem, közölték velem, hogy Louis és Liam megy kocsival. De eloszthatom, hogy ki hová ül.
-Én megyek Liam-mel, a többiek Louival! -jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
Nem kicsit nagy volt a meglepődöttség de kisebb vita után elfogadták. Megegyeztek, hogy visszafelé Harry-vel kell mennem úgy, hogy csak mi ketten legyünk az autóban. Bele mentem. Végül is: Mit veszíthetek?!
Mindenki beült a kocsiban az ÉN elosztott ülésrendem szerint. Liam-mel tök jól el hülyéskedtük az utat. Nagyon jól megismertem Őt is.
Odaértünk. Liam kiszállt majd körülnézett. Mikor látta, hogy nincs a környéken senki akkor vámpírsebességgel kerülte meg a kocsit, hogy udvariasan kinyithassa nekem az ajtót. Cukkancs!
-Köszi! -mosolyogtam rá.
-Nincs mit!
Lassan megérkeztek a fiúk is. Mivel ez egy mélygarázs volt, könnyen kijutottunk. Viszont itt jött a neheze:






Wow mennyi ember! Nem is tudtam, hogy ilyen sokan szeretik Loui-ékat. Pedig ez még csak egy kis stúdiózás...Mi szokott lenni koncert közben?!
Minden esetre nekem ez nagyon furcsa volt. Fogalmam sem volt, hogy az a három év alatt miket értek el.
Viszont! A legijesztőbb része ez volt:  mondta Liam, hogy osonjunk el a hátsó ajtóig. Idáig oké. Ám én a szerencsétlenségemnek köszönhetően elbotlottam valamiben, ami ráadásul meg is reccsent. Niall gyors felsegített majd a rajongók felé néztem mivel hirtelen néma csend lett. Mindenki minket néz! Kb kétszáz szempár szegeződött ránk egy pillanatnyi néma csend mellett.Kínooos! A néma csendet hatalmas visítás követte és megindultak felénk...
-Bassza meg! -káromkodtam véletlenül.
Zayn megfogta a csuklóm majd elrántott és futásba kezdtünk. Zaynen kívül segített még Louis is. Megfogták a két kezem és nem feltűnően egy kis vámpírsebességet hozzáadva futottunk a többiek után. A lábam már alig érte a talajt. A fülemet pedig a következő kiáltások csapták meg: "Vegyél feleségül Niall!" "Harry! A te és az én szám tökéletesen összeillik!" "Louis menjünk el éjszakára valahova!" "Liam, szökjünk meg a végtelenségbe és tovább!" "Zayn, költözz hozzám!". Oké. Ez (is) elég furcsa volt. Nagy nehezen elfutottunk az épület bejáratáig, majd azon be.
Azt sem tudtam, hogy hogy vegyem a levegőt mikor továbbráncigáltak. Végigültem az egész stúdiózást majd mikor szünet lett leült mellém Harry.  Kérdeznem kellett:
-Figyelj! Ki tudnál tenni engem a volt pasim, Ryan házánál?
-Miért? -láttam a féltékenység és az aggodalom szikráját felcsillanni a szemében.
-Mivel szinte minden cuccom nála van és el akarom vinni onnan a dolgaimat.
-Rendben, de nehogy azt gondold, hogy egyedül elmehetsz!
-Akkor?
-Megyek veled! Nem karom, hogy még csak véletlenül is kettesben maradj vele!
-Értem. Rendben.
-Styles! Nyomás dolgozni! -szólalt meg egy igen idegesítő női hang.
Harry felsóhajtott majd intett egyet búcsúként és visszament dolgozni. Hát remek, legalább tudok egy kicsit gondolkodni. Mi lesz ha Ryan is ott lesz? Vagy ha akkor csinálja ezt a megbabonázós izét mikor Harryvel randizom? Vagy ha emberek közé egyek?
Sikeresen felzaklattam magam! Bravó Mel, ügyes vagy! Wááá! Akkor most meg kell nyugodnom. Mély levegő, kifúj. Mély levegő, kifúj! Mély.... Kész is vagyok!
De amint látom nemcsak én hanem a srácok is! Szuper akkor indulhatunk is. Kiléptünk a nedves levegőre ahol már el volt kerítve nekünk egy kis útrész a kocsikig. Elértünk addig majd Liam és Hazza kezdett el beszélgetni:
-Ide figyelj! Ha bármi baja is lesz a kocsimnak... -lóbálta a kulcsot ide-oda Liam Harry előtt. -Figyelsz eggyátalán Harold?! Ha csak egyetlen egy karcolás is- majd Harry odakap a kulcsért de Liam elhúzza onnan- lesz rajta..
-Jó jó oké csak add már! -méltatlankodott a Fürtöske.
Liam nagyot sóhajtott majd odadobta Harrynek a kulcsot. Harold kinyitotta nekem a kocsi ajtaját majd miután becsüccsentem körbement és beszállt Ő is.
-Nos hölgyem, akkor merre van az út?
És itt kezdtem el GPS-t játszani.
-A következő kanyarnál forduljon balra, ismétlem balra majd érkezés a célhoz.
-Értettem ismétlem értettem! -poénkodott.
Megérkeztünk. Megtaláltam a pótkulcsot a lábtörlő alatt így hát könnyedén bejutottunk. Felvezettem az emeletre Harry-t ahol a közöz szobánk volt Ryan-nel. Előkotorásztam az utazótáskáimat az ágy alól majd kinyitottam a szekrényt. Harry segítségével kirámoltuk az én ruháimat. Becipzároztuk a bőröndöket és indulásra, jobban mondva azaz írva távozásra készen álltunk. Ám bekövetkezett az amitől részben féltem....

4 megjegyzés:

  1. Szius! Nos, igen. A betűszín még mindig nem tetszik. Mázli, hogy hétvége van, és a smink nem folyt le a könnyeimmel, csak apa szakadt a nevetéstől, hogy kínlódok. Tényleg kezdhetnél vele valamit. Ahhoz, hogy normálisan el tudjam olvasni, ki kell másolnom, és áttenni World dokumentumba, ami kicsit időigényes, de legalább annyira nem zavarja a szemem. Maga a sztori nem rossz, sőt tetszik. Szóval mindenképp folytasd, én meg párszor fellépek, ha lesz időm, meg nem lesz sminkem. Nem szeretem, amikor anya rossz következtetésekre jut.xd Puszi: Nina

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!!!
    Siess a kövivel!!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó! Kedvencem a laptopos rész..XD Telefonról nem is vészes, egész jól el lehet olvasni. Siess a kövivel! ;)

    VálaszTörlés
  4. imádoom!!*-* Hamar hozd a kövit!! :)) <33

    VálaszTörlés