2013. június 26., szerda

20.Fejezet: Shoppingolás!

Sziasztok! Fontos: a blogom itt marad. Nem teszem át és ez a végleges döntésem. Remélem jól döntöttem. Szóval nézzetek majd mindig be az új részek érdekében, esetleg mentsétek le az oldalt a "könyvjelzők" menüpontban :)) Ennek örömére egy extra hosszú résszel jöttem számotokra.
Új rész: szokásosan 4 komi után.
Jó olvasást! Puszii: Zsófii :))






-Az áruház közepén lévő padon megpillantottam Perrie-t  és ezzel kezdetét veheti a vásárlás!-



-Na ki vagyok? -kérdeztem meg sejtelmesen Pezz-től.
Na, ennek a kérdésnek az "bevezetése" az, hogy a padon ülő Perrie mögé osontam és befogtam a szemét.
-Nem is tudom.. Csak nem James? -ment bele a játékba.
Elkaptam a szeméről a kezeimet majd kinyújtva a két ujjamat, fegyvert faragtam belőlük. Ezek után Perrie fejére szegeztem a "fegyverem" majd átugrottam a padon és elé léptem, a "fegyver" megmozdítása nélkül. Igen, ma sportos kedvemben vagyok. Talán az izgatottságtól..
-Ige, én vagyok James, James Bond! De mivel elárultam a titkom meg kell halnod- majd meghúztam a ravaszt.
Perrie pedig tökéletesen kivitelezte a játékot. Elborult a padon majd drámaian törölgette a homlokát meg siránkozott:
-Jajj! Segítség! Meg fogok halni -köhögött- Valaki segítsen! -majd még a padról is lecsúszott.
Miután jól kiröhögtem magam rászóltam és felé nyújtottam a kezem:
-Na gyere halottkám, elég!
Ő felmutatta mutató ujját és majd rám nézett és mondta élesen suttogva: "Még nincs!".
Eljátszotta a teljes halálát amit én legjobb barátnőjeként türelmesen megvártam a padon. Persze, mindenki minket nézett de ezt már megszoktuk. Végül Dave jött ki a kedvenc ruhaboltunkból:
-Sziasztok Csajok! Újabb lehengerlő előadást láthattunk a "gyagyás-ikrektől". -mutogatott idézőjelet kezeivel..
-Hé! -szólaltunk fel hirtelen.
-Nyugi! Ma csak egy gyerek sírt-nevette el.
-Nem értette elméje eme tehetséges előadás mondanivalóját- mondtam bölcsen.
Mindketten rám néztek majd szemöldökük a homlokukra szaladt fel. Értetlenül néztek rám.
-Most mi van?! -néztem rájuk értetlenkedve- Én kreatív ember vagyok, nem néztétek ezt ki belőlem?
-Hogy őszinte legyek, én nem igazán...-mondta Dave.-Na de mindegy is! Mi járatban vagytok?
Perrie rám nézett én pedig éreztem, hogy elpirulok de beavattam a srácot:
-Randim lesz..-mondtam lesütött arccal mivel azt hiszem, ilyenbe még nem avattuk be Dave-t.
-Értem..-szomorodott el. - Akkor gyertek be a boltba és én pedig segítek!
Bementünk a pláza egyik legnagyobb ruhás boltjába. A ruhák itt minden méretben megtalálhatók, minden korosztály számára. Továbbá vannak ezen kívül: cipők, táskák, sminkek, kiegészítők, napszemüvegek és a ruházatból is mindenféle azaz:  téli, őszi, tavaszi és nyári is. A ruhák kollekció és szín alapján voltak elhelyezve, ezzel kicsit megkönnyítve a vásárlók dolgát. Az árak változóak voltak. Van ami nagyon drága de van ami nagyon is olcsó. De a legtöbbjük átlalogos árban tartózkodik, minőségre pedig kitűnő áruk vannak. Szerettem ezt a boltot.
-Nos hölgyeim! -csapta össze két kezét Dave- milyen színben gondolkodnak?
-Igazából még semmit sem tudunk..-sóhajtottam fel.
-És milyen típusú ruha legyen? Elegáns, nyári..-meg sorolta a többit.
-Opsz! Ezt még nem kérdeztem meg...-vágtam magam homlokon..-Pillanat, felhívom és megkérdezem..
Félrevonultam egy viszonylag csendesebb helyre majd a telefonomban belementem a névjegyzékbe. A "H" betűnél lelassítottam és ráböktem..
-Szia! Csak azért kereslek, hogy a randira milyen ruhát vegyek? -kérdeztem meg gyorsan.
-Szia Melodie! Itt Dave. Nem tudom, hogy milyen ruhát vegyél ezért kellene felhívnod azt aki a randira visz.. -nevette el magát- amúgy meg itt állok mögötted kb tizenöt méterre a boltban, miért hívtál? -nevette el.
-Ooopsz! Bocsi, a "H" betűnél voltam és úgy látszik a hülyére mentem rá..
-Neked hülyeként vagyok bent a telefonodban? Ez fájt! -érzékeltetett sértődöttséget a hangjában..
-Mintha neked én nem úgy lennék...-válaszoltam vissza..
-Ja tényleg.. megyek egy vásárlóhoz szia!
-Hali....
Na ez furcsa volt. És igen, megegyeztünk, hogy kölcsönösen "hülye" néven írjuk be egymást. Úgy érzem valamit elfelejtettem.. Ja igen, megvan! Nem mutattam be Dave-t. Nos Ő is már régi barátnak számít. Amikor Loui itt hagyott és már legjobb barátnők voltunk Perrie-vel, na akkor történt a megismerkedésünk. Minket Pezz-el minden lány utált a suliban. Vagyis inkább a plázacica szakosztály. Irigyek voltak mert mi nem foglalkoztunk velük és a folytonos piszkálódásaikkal. Egyik nap a plázában voltunk mikor egy csapat "sulikirálynő" megindult felénk, majd "véletlenül" ránk burították a kajájukat. És sajnos nem csak saláta volt.. Ezek után pedig az általuk nevezett "üccsi"-jüket is ránk burították. Na ezt látta Dave és szólt a biztonságiaknak, minket pedig elhozott onnan. Nem tudtuk lebeszélni arról, hogy ruhát akar nekünk venni saját pénzéből.. Akár hogyan győzködtük nem ment. Ezek után pedig összeismerkedtünk. Mi hárman nagyon jóban vagyunk, szinte tesók ként. Dave-PerrieMelodie testvérhármas. Na de elég a meséből, fel kell hívnom Hazzát!
Telefonomban most gondosan átolvastam a neveket majd ujjamat ráhelyeztem Harry nevére és hívást kezdeményeztem..
-Szia Harry! Melodie vagyok..Remélem nem zavarok..
-Szia Mel! Nem, nem zavarsz, mondjad csak!
-Szóval csak meg akarom kérdezni, hogy milyen ruhát vegyek a randira...hová megyünk?
-Az titok! -éreztem, hogy a vonal végén elmosolyodik- Nem kell új ruhát venned, akárhogyan megfelelsz!
-De nem, szóval milyent?
-Semmit.
-Milyent?
-Semmit.
És így folytattuk hosszú perceken át. Míg nem beadta a derekát makacsságomnak köszönhetően. Ügyes vagy Melodie! Büszke vagyok magamra! (xD)
-Egy feltétellel! -szólalt meg Harold.
-És mi az? -forgattam meg a szemem de ezt Ő nem láthatta...
-Én fizetem a ruhát!
-Azt már nem!
-De!
-Nem!
-Ne veszekedjünk! Én fizetem és kész!
-Nem veszekszünk, mivel ez tárgytalan mivel én fizetem! Puszi!
Majd leraktam a telefont. Előrébb nem voltam mivel nem tudtam meg hová is megyünk. De elképzelésemben megvoltak a tervek.. Visszamentem Perrie-hez és megmondtam neki az eredményt. Ezek után pedig kutakodni kezdtünk. Később csatlakozott hozzánk Dave is, neki is elmondtuk. Mind a hárman válogattuk a ruhákat. Amikor Dave vagy Pezz valamit talált akkor felmutatták nekem. Így  ment ez körübelül harminc vagy még több ruhán át... Egyik sem tetszett.. Valahogyan nem láttam bennük azt a dolgok amit én keresek. Túl a hatvan ruhán is keztem feladni, hogy megtalálom a tökéletes ruhát számomra. Lehuppantam az egyik közelben lévő puffra majd arcom kezeim közé temettem. Perrie ült le mellém:
-Ne add fel! Érzem hogy nemsokára megtaláljuk! -bátorított az LB-m.
Nagyot sóhajtottam majd felnéztem Perrie-re. Végigfuttattam arcán a tekintetem majd valami elvonta Róla a figyelem. Egy ruha.. Tökéletes!


(a 8-as számú)



Ámulattal néztem a ruhát. Szerintem nagyon jól néz ki. Remélem én nem rontom el a ruhát..
-Perrie! Azt nézd! -mutogattam a ruha felé.
-A sárga pöttyöset? -vágott értetlen fejet.
-Nem! -majd elfordítottam teljesen a fejét és rámutattam- AZT!
-Wow, az atom jól néz ki... -hüledezett.
A ruhát távolról csodáltuk míg nem észleltem vetélytársat. Egy fekete hajú csaj felé fordultam aki magyarázott a -feltehetőleg- pasijának majd megindult a ruha felé.. Na azt már nem kisanyám!
-Perrie segíts! -szóltam rá majd futni kezdtem.
Szélsebesen futottam az üzlet másik végében lévő kiszemelt ruhához. Három ember előnyöm volt a másik csajjal szemben de nem adta fel. Végül hajamnál fogva húzott vissza mire én a földön landoltam. Na kisanyám ezt most nagyon benézted, nem kellett volna! Levettem a tornacsukám és felé dobtam.. El is találta mire a csaj visszanézett felém ekkor Perrie megölelte hátulról. Perrie úgy viselkedett mint egy értelmi fogyatékos, nem engedte el a csajt. Szorosan ölelte így nem tudott kiszabadulni. Én elsétáltam a cipőmig de fel már nem húztam  lábamra hanem kézben vittem el. Majd folytattam a futást a ruháig. Két méter...egy méter.. MEGVAN!
Kezemben tartottam a ruhát majd jeleztem Pezz-nek, hogy elég, nem kell tovább csinálnia..
Perie elég hangosan odaszólt a csajnak mikor elengedte:
-Na ennyi vagy! -majd a fejével kezdett körözni miközben hátrafelé lépkedett.
Mosolyogtam a legjobb barátnőmön, na meg a csaj arcán amin egy furcsa grimasz ment végbe..Szegényke mit gondolhat magában..Na álljunk csak meg! Milyen szegényke?! Megtépett!!
Lepacsiztunk Perrie-vel majd megnéztük közelről is a ruhát. Az anyaga selymes volt és hát az ára... na nem volt olcsó! De megéri! A legelső próbafülke felé vettük az irányt amíg egy hangos nevetést meg nem hallottunk. Ez pedig Dave volt. Már szinte a földön feküdt és mutogatott ránk, levegőt sem sokat kaphatott és a könnyei is jöttek jókedvében.. Biztos jól szórakozhatott.. Majd odament hozzá reklamálni az a fekete hajú. Amikor Dave leállította és megmondta neki, hogy vagy bocsánatot kér vagy elhúzza a seggét a boltból, nekem féloldalas mosoly húzódott a számra. Ezt Zayn-től tanultam. Neki jól áll és állítása szerint nekem is.
Besétáltunk a ruhával a próbafülkébe majd felhúztam magamra. Körbefordultam a fülkében lévő tükör előtt és meg kell hogy mondjam: jól állt. Pedig ilyesmit talán most először mondok magamra. De ebben a ruhában életemben először szépnek éreztem magam. De nem elég, hogy magamnak tetszek. Perrie a szakértő kettőnk közül szóval rajta áll vagy bukik az ügy.. Kiléptem a fülkéből de Perrie-t nem láttam. Mivel nem volt más választásom és kiabálni sem akartam Perrie-nek, hogy hol van ezért elindultam megkeresni. Dave-vel beszélgettek a pénztárnál. Megbököttem Perrie vállát majd szóltam hogy "kész". Számat harapdáltam és vizslattam a reakcióját. De nem csak Ő nézett engem hanem Dave is.
-Azt a....Melodie te gyönyörű vagy! -ámuldozott Dave.
Megmosolyogtam a reakcióját és szerintem el is pirultam. Utoljára Ryan mondott nekem ilyet amikor becserkészett és megkért, hogy legyek a barátnője. Azóta viszont senki.
-Nem vagyok gyönyörű...-néztem a földre.
-Szerintem sem! -szólt közben Perrie- Káprázatos vagy! -ölelt meg- Meg kell venned! A göndörke el fog ájulni!
-Ne túlozz! De oké megveszem! -mosolyogtam rá.
Visszatipegtem a próbafülkébe és óvatosan lehúztam a ruhát és visszavettem a sajátomat. Kiléptem a fülkéből és visszasétáltam Perrie-hez.
-Oké megvagyok. Most mi jön? -kérdeztem rá.
-Cipő, smink, táska! -sorolta Perrie.
-Cipő, táska oké, smink nem lesz!
-Ja tudom, te azt nem szereted...-mondogatta.
-Meg amúgy sincs nálam elég pénz még cipőre meg táskára..- motyogtam.
-Semmi gond! Majd én fizetek!
-De nem! Mér' akar ma mindenki helyettem fizetni?! -akadtam ki.
-Mér' még ki? -nézett körül Pezz.
-Harry! Ő is avval jött, hogy majd Ő kifizeti! De egyikőtök sem!
-Ne csináld már Melodie! Akkor mi van ha Mi fizetjük?
-Én nem akarok és nem is leszek senkinek sem az adósa!
-Ne butáskodj már! Ez csak egy kis kölcsön amit visszaadsz...-mosolyodott el Perrie. -És ezek után pedig nyomás a táskákhoz és cipőkhöz!
-Igen is fővezérasszony! - szarut álltam majd kihúztam magam.
-Nem asszony! Nem vagyok én harminc éves! -nevetett fel. -na gyere te idióta.
Perrie után mentem egyenesen a cipőkhöz. A választásunk pedig egy fekete, kb tíz centi magasságú magassarkú lett. Egyszerű volt. Egyszerű de nagyszerű. De nem álltunk meg. Ez a cipő lesz rajtam a randin de cipőkből is be kell vásárolni. Vettem még magamnak egy fekete magassarkút aminek a sarkán szegecsek voltak. Ez is kb tíz centis volt... Magas vagyok, nem szeretek magassarkút hordani. Jobban mondva szeretek csak a magam 175 centijével az már túl magas. Visszatérve: a kosárba helyeztünk még két strandpapucsot (egyet nekem egyet Pezz-nek), egy sarut és egy topánkát nekem. Ezen kívül még egy nagy kosár cipőt Perrie-nek.
-Na Csajszi -néztem rá- Át a táskákhoz!
Majd magam után húztam a sorok között. Na igen, ez már nehezebb volt. Mivel a táska színét a cipőhöz kell igazítani, elég nehéz volt ízléses fekete táskát találni. De nem kell megijedni: ez is sikerült. Találtam egy aranyos kis fekete táskát amit rögtön a negyedik, ismétlem negyedik (!) magunk után húzott kosárba helyeztem. Perrie addigra pedig a sminkosztályra sodródott majd teledobálta mindenfélével a táskát. Végül Dave-hez mentünk fizetni.
-Na csajok ezt jól elintéztétek! -nézett végig a kosarakon.
Hátra néztünk..Hupsz! Ezt nem terveztük. Csak pakoltunk, azt nem néztük, hogy mennyit. A végösszeg súrolta a kereteinket de még belefért. Ééééééés: saját pénzből kihoztam magam. Megköszöntünk Dave-nek lényegében mindent majd kisétáltunk tíz-tizenkét szatyorral. Szerencsére Perrie kocsival jött. Betettünk hét szatyrot a csomagtartóba a többit pedig a hátsó ülésekre. Rápillantottam az órára. Egy óránk maradt. Perrie közben nem a srácok házához vitt..
-Perrie hová megyünk?
-Hát hozzánk!
-És miért?
-Mert előkészítelek és onnan indulsz, úgyhogy szólj a Harry-nek, hogy hozzám jöjjön érted.
-Rendben. DE eltudsz készíteni kevesebb mint hatvan perc alatt? -vontam fel a szemöldököm.
-No problemo Csajszi! -kacsintott majd leparkolt a házuk elé.

6 megjegyzés:

  1. Wííí mégis én vok az első!!! Hurrá! *taps nekem* *és most neked* Mert ilyen szipi-szupi részt hoztál össze. Megint.. :D Nem fárasztó ilyen jó részeket írni? :D Hamaar kövit mert én ismerlek!!! Megkereslek ember! :D Na.. ha jó leszel és hozod megkapod amit ígértem de ha nem akkor nem.. Te döntesz! :)
    Rozál voltam!♥

    VálaszTörlés
  2. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Ez ultra jó volt Csjszii! Csajos rész lett és hosszabb is! Kövit gyorsan! És örülök, hogy hagyod a blogot!

    VálaszTörlés
  3. Imádom!!! Nagyon gyorsan hozd a kövit!!
    Tényleg nagyon szuper!! :D
    Wááá...!!! :D <3

    VálaszTörlés
  4. Egyszerűen fantasztikus lett, siess, siess, siess! :DDDD
    Ja, majdnem elfelejtettem.. xD Itt egy díj és már nagyon vár! ;) http://theangelsavior1d.blogspot.hu/2013/06/4-dijam.html

    VálaszTörlés
  5. Wááááááuuuu nagyon szuper lett. A következőt kérjük;):D

    VálaszTörlés
  6. Szia,kész a kritikád!
    http://designandcritics.blogspot.hu/

    VálaszTörlés