-ami tudtomra adta, hogy be szabad mennem: Louisszemszögvolt-
*Melodie szemszöge*
Éppen végeztem a
felöltözéssel mikor valaki kopogott. Megnéztem magam a tükörben majd
miután minden "jól" állt rajtam, beengedtem. Louis volt egy tálca kaja
kíséretében.
-Jó reggelt! -pusziltam meg.
-Viszont! Hoztam neked
reggelit!
-Kösziii. Gyere, egyél velem!
-De én már ettem.
-Nem baj!Azzal a
lendülettel löktem le az ágyamra -persze a tálcát előtte már kivettem a
kezéből- majd enni kezdtünk. Mint mondtam, olyanok vagyunk mint két
testvér, ígyhát elkezdtük az osztozást:
-Oké, akkor enyém a banán és a
narancslé fele.
-A-a én jobban szeretem a banánt!-szólt Louis.
És persze
erre én összeráncoltam a homlokom:
-Húúúúúúúúúúúúú hozok egy vödröt meg
lapátot is!-tapsikoltam.
-Azt meg minek?! Miért ke-és itt esett le neki-
Olyan hülye vagy! Nem úgy értettem!- magyarázkodott.
-A-a Tomlinson, ezt
nem magyarázod ki! Végül is, három évig négy sráccal éltél együtt, ki
tudja?!- huzogattam a szemöldököm.
-Héééé! -estek be közben az ajtómon a
fiúk.
-Ti meg hallgatóztok?! -kérdeztem.
-Öhm nem..csak..izéé.. ép
elsétáltunk a folyosón és...-kezdett bele Zayn.
-Jó duma Malik! Csak nem
tudsz hazudni! -nyújtottam ki a nyelvem.Erre már csak azt vettem észre,
hogy mind az öt srác megindul felém egy csata kiáltással:
Támadááááááááás!!
-Anyáám!- majd lekúsztam az ágyról és bebújtam alá.
-Hé!
Oda nem ér bebújni! Talán csak nem félsz?! -kérdezi Niall.Erre a
kijelentésre csak nevettem egyet nagyon hangosan majd oldalra fordultam
és ezt láttam:
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! -majd
hason csúszva, villámsebességgel jöttem ki az ágy alól, jó messzire ettől
a teremtménytől.
-Mel, mi a baj?! -jött Harry.
-P-p-p-póóóóók!!!!!!!
-dadogtam.Erre végképp felnevettek.
-Nagyon vicces! -nyújtogattam
nekik.
-Az is! -röhögte Liam.Erre csak nekivágtam egy párnát.Még
körübelül tíz percig nevettek majd elkomolyodtak.
-Lody gyere, el kell
valamit mondanunk.- erőltetett magára mosolyt Louis.
-Rendben...Engem
toltak előre, majd meglepő rend uralkodott mindenhol.
-Szóval Mel, ülj le
a fotelba -megtettem- kérlek, minden szavunkat vedd 100%-ig komolyan!
-nézett rám nyomatékosan Tommo.
-Rendben...de baj van?! -néztem rájuk de
senki nem válaszolt.
-Figyelj Mel, ígérd meg, hogy végighallgatod a
mondanivalónkat és közben nem vágsz bele! -ígértette meg velem
Harry.
-Ígérem! De mondjátok már!
-Szóval -kezdett bele Louis- öhm
izéé....jól van, kinyögöm kerítés nélkül:vámpírok vagyunk....
Erre nekem
kidüllettek a szemeim majd hatalmas nevetésben törtem ki de amikor
tapasztaltam, hogy senki sem nevet velem együtt elcsendesedtem.
-Most ne
nevess! Inkább hallgasd meg! Az egész azon a nap történt mikor
elhagytalak titeket. Három éve. Egyik este bulizni akartunk menni a
srácokkal, ám mikor egy parkon mentünk át lecsaptak ránk a vámpírok. A
következő emlékünk mikor egy szobában vagyunk mind az öten és Simon,
igen az a Simon a mentorunk, volt rajtunk kívül a szobában. Ő is
vezérszerűség a tanácsban, ami minden vámpírt irányít. Elmesélte, hogy
mi történt velünk és hogy minél messzebb kell mennünk erről a környékről
mivel hamarosan kívánni fogjuk a vért, és nem kizárt ,hogy akkor a
szeretteinknek is fájdalmat okozunk. NEM volt más választásunk,
belementünk. Dél-Amerikába költöztünk és két hetes kiképzésen estünk
túl. Olyanokon, hogy hogyan leplezzük meg ilyenek... Majd vissza is
tértünk mivel egyre nagyobb sikerünk lett.. Párkapcsolati téren a
vámpíroknál úgy néz ki, hogy van egy bizonyos berögzülés. Ez azt
jelenti, hogy aki berögzült egy vámpírnak, azért az életét is feláldozná
az adott vámpír. Minden vámpírnak csak egy rögzülhet be. Említettem
ugye, hogy van barátnőm. Nekem nemcsak berögzült Ő, hanem szerelmes is
vagyok belé. Ez olyan dolog, hogy nem kell abba szerelmes lenni aki
berögzült, de ha a szerelemnek vége van a berögzülés még akkor is
érvényes. Ez a berögzülés arra van, hogy..-itt gondolkodott hogy hogyan
fogalmazza meg- hogy...ööö.. nah! Minden vámpír életében van egy pont
ami azt takarja, hogyha azon a ponton nem iszik a berögzült véréből és
nincs mellette a berögzült akkor meghal. Ezt a pontot nem lehet
meghatározni..Mi 25-26 éves korig még ugyanúgy öregszünk mint az emberek
csak utána már nem. Vissza a berögződésre: Az a vámpír érzi, hogyha
veszélyben van a berögzült és a gondolataiban is olvas hogyha a szemébe
néz. Azt mondja, hogy... mit is hagytam ki?! Jah: minket, vámpírokat
csak egy fakaróval lehet megölni amit a szívünkbe kell beleszúrni, majd
széttépni a testet, végül elégetni... Állati vérrel táplálkozunk de nagy ritkán muszáj emberi vért innunk. Az emberi kaja amit te is eszel, az
is jó nekünk de ha csak azt ennénk akkor nem élnénk túl. Nagyjából a
történelem részének vége...
Én leblokkoltam és csak annyit nyögtem ki,
hogy:
-Persze. és a következő dolog amit hozzá kell tenni az az ,hogy:
Április bolondja?!- majd ismét csak én nevettem a fergeteges
poénomon.Erre azt mondták, hogy bebizonyítják. Liam-Niall-Zayn
felemelkedtek, majd elkezdtek röpködni. Harry kivillantotta a
szemfogait, erre én még jobban összehúztam magam, majd jött Tommo:
-Mondj
egy gyümölcsöt!
-Öhm...megint banán!Majd hirtelen eltűnt. Húsz másodperc
alatt visszatért, egy banánfa kíséretében, amit egy kézzel
tartott:
-Tessék!Erre nekem még a szemeim is kikerekedtek, majd tovább
folytatta miután mindenki abbahagyta a tevékenységét.
-És van még
valami... Beléd rögzült Harry...Az én arcom megállt valami WTF?!
grimaszban. Majd ránéztem Harryre, aki elpirult és a földet kezdte
nézni.
-És ezen kívül innen kinek van ilyen kötődése? -szóltam
-Nem kötődés, hanem
rögzülés! És csak nekem és Liamnek meg persze most már Harrynek is.Be is
mutatjuk őket: Eleanor, Danielle jöhettek! -Majd két gyönyörű lány lépett
be rajta.-
Kicsit sem volt feltűnő ahogy megbámultam őket. Elém léptek
majd köszöntöttek:
-Szia Melodie, én Eleanor vagyok, és Louis barátnője.
-mosolygott felém.
-Szia...én meg Melodie, Louis legjobb barátja.
-Helló,
én pedig Danielle vagyok, Liam barátnője-majd puszival köszöntött.
Bólintottam. Majd visszasétáltam a fotelembe.
-És.. öhm.. ti is vámpírok
vagytok? -tettem fel félénken a kérdésem.
-Nem. Mi alakváltoztatók
vagyunk.Akármivé át tudunk alakulni.-mondta El.
Pislogtam kettőt majd
nyeltem egy nagyot.
-Mel! Melodie! Jól vagy?! -rázott meg Louis..
-Nagyon
elfehéredtél!
-Perszeeee! Jól vagyok, csak egy kicsit sok volt... Öhm
engedelmetekkel most elmegyek és kiszellőztetem a fejem...
Felrohantam a
telefonomért és a táskámért amibe beleszórtam a szükséges dolgokat
majd vissza lefutottam ahol mindenki engem nézett. Harry elindult
felém, de Louis megfogta a vállát maradásra bírta. Igen, ismer. Először
fel kell magamban ezt dolgoznom...Amint becsuktam magam mögött az ajtót
esze-veszett rohanásba kezdtem a legközelebbi parkhoz. Nem mehetek
megint Perrie-hez panaszkodni, hiszen ezt a dolgot úgy érzem jobb lenne
titokban tartani.. Egyetlen hely maradt ahova mehettem: a kuckó.Az a
kuckó amit még Louival építettünk magunknak.
Ez a látvány fogadott. Hát igen!
Annak idején rengeteget szenvedtünk vele, de megérte! Több mint fél
évet dolgoztunk csak a fa részén és még csak azok után jöttek az üvegek
és a berendezések. Ezt a helyet szinte lakásomként használtam miután
Louis elhagyott, és persze most is ide jöttem. Imádtam a kilátást és az
egész környéket. Csendes volt, és gyönyörű. Kedvenc helyem volt ez.Szép
lassan felmásztam, majd elhelyezkedtem. Elkezdtem gondolkodni. Louis
szavai vésődtek nekem be, nem más! (szerk. megj:ezt jól megaszontam xDD)
A berögződésről meg minden mástól. Félnem kellene?! Vagy mégsem?! Ő nem
tud engem bántani, és szerintem a többiek sem. De nem akarom megint a
dívát játszani... Ezekkel az elméletekkel próbáltam meg elaludni, ami
kemény két óra forgolódás után sikerült is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése