*Melodie szemszöge*
Éppen végeztem a felöltözéssel mikor valaki kopogott. Megnéztem magam a tükörben majd miután minden "jól" állt rajtam, beengedtem. Louis volt egy tálca kaja kíséretében.
-Jó reggelt! -pusziltam meg.
-Viszont! Hoztam neked reggelit!
-Kösziii. Gyere, egyél velem!
-De én már ettem.
-Nem baj!Azzal a lendülettel löktem le az ágyamra -persze a tálcát előtte már kivettem a kezéből- majd enni kezdtünk. Mint mondtam, olyanok vagyunk mint két testvér, ígyhát elkezdtük az osztozást:
-Oké, akkor enyém a banán és a narancslé fele.
-A-a én jobban szeretem a banánt!-szólt Louis.
És persze erre én összeráncoltam a homlokom:
-Húúúúúúúúúúúúú hozok egy vödröt meg lapátot is!-tapsikoltam.
-Azt meg minek?! Miért ke-és itt esett le neki- Olyan hülye vagy! Nem úgy értettem!- magyarázkodott.
-A-a Tomlinson, ezt nem magyarázod ki! Végül is, három évig négy sráccal éltél együtt, ki tudja?!- huzogattam a szemöldököm.
-Héééé! -estek be közben az ajtómon a fiúk.
-Ti meg hallgatóztok?! -kérdeztem.
-Öhm nem..csak..izéé.. ép elsétáltunk a folyosón és...-kezdett bele Zayn.
-Jó duma Malik! Csak nem tudsz hazudni! -nyújtottam ki a nyelvem.Erre már csak azt vettem észre, hogy mind az öt srác megindul felém egy csata kiáltással: Támadááááááááás!!
-Anyáám!- majd lekúsztam az ágyról és bebújtam alá.
-Hé! Oda nem ér bebújni! Talán csak nem félsz?! -kérdezi Niall.Erre a kijelentésre csak nevettem egyet nagyon hangosan majd oldalra fordultam és ezt láttam:
-Mel, mi a baj?! -jött Harry.
-P-p-p-póóóóók!!!!!!! -dadogtam.Erre végképp felnevettek.
-Nagyon vicces! -nyújtogattam nekik.
-Az is! -röhögte Liam.Erre csak nekivágtam egy párnát.Még körübelül tíz percig nevettek majd elkomolyodtak.
-Lody gyere, el kell valamit mondanunk.- erőltetett magára mosolyt Louis.
-Rendben...Engem toltak előre, majd meglepő rend uralkodott mindenhol.
-Szóval Mel, ülj le a fotelba -megtettem- kérlek, minden szavunkat vedd 100%-ig komolyan! -nézett rám nyomatékosan Tommo.
-Rendben...de baj van?! -néztem rájuk de senki nem válaszolt.
-Figyelj Mel, ígérd meg, hogy végighallgatod a mondanivalónkat és közben nem vágsz bele! -ígértette meg velem Harry.
-Ígérem! De mondjátok már!
-Szóval -kezdett bele Louis- öhm izéé....jól van, kinyögöm kerítés nélkül:vámpírok vagyunk....
Erre nekem kidüllettek a szemeim majd hatalmas nevetésben törtem ki de amikor tapasztaltam, hogy senki sem nevet velem együtt elcsendesedtem.
-Most ne nevess! Inkább hallgasd meg! Az egész azon a nap történt mikor elhagytalak titeket. Három éve. Egyik este bulizni akartunk menni a srácokkal, ám mikor egy parkon mentünk át lecsaptak ránk a vámpírok. A következő emlékünk mikor egy szobában vagyunk mind az öten és Simon, igen az a Simon a mentorunk, volt rajtunk kívül a szobában. Ő is vezérszerűség a tanácsban, ami minden vámpírt irányít. Elmesélte, hogy mi történt velünk és hogy minél messzebb kell mennünk erről a környékről mivel hamarosan kívánni fogjuk a vért, és nem kizárt ,hogy akkor a szeretteinknek is fájdalmat okozunk. NEM volt más választásunk, belementünk. Dél-Amerikába költöztünk és két hetes kiképzésen estünk túl. Olyanokon, hogy hogyan leplezzük meg ilyenek... Majd vissza is tértünk mivel egyre nagyobb sikerünk lett.. Párkapcsolati téren a vámpíroknál úgy néz ki, hogy van egy bizonyos berögzülés. Ez azt jelenti, hogy aki berögzült egy vámpírnak, azért az életét is feláldozná az adott vámpír. Minden vámpírnak csak egy rögzülhet be. Említettem ugye, hogy van barátnőm. Nekem nemcsak berögzült Ő, hanem szerelmes is vagyok belé. Ez olyan dolog, hogy nem kell abba szerelmes lenni aki berögzült, de ha a szerelemnek vége van a berögzülés még akkor is érvényes. Ez a berögzülés arra van, hogy..-itt gondolkodott hogy hogyan fogalmazza meg- hogy...ööö.. nah! Minden vámpír életében van egy pont ami azt takarja, hogyha azon a ponton nem iszik a berögzült véréből és nincs mellette a berögzült akkor meghal. Ezt a pontot nem lehet meghatározni..Mi 25-26 éves korig még ugyanúgy öregszünk mint az emberek csak utána már nem. Vissza a berögződésre: Az a vámpír érzi, hogyha veszélyben van a berögzült és a gondolataiban is olvas hogyha a szemébe néz. Azt mondja, hogy... mit is hagytam ki?! Jah: minket, vámpírokat csak egy fakaróval lehet megölni amit a szívünkbe kell beleszúrni, majd széttépni a testet, végül elégetni... Állati vérrel táplálkozunk de nagy ritkán muszáj emberi vért innunk. Az emberi kaja amit te is eszel, az is jó nekünk de ha csak azt ennénk akkor nem élnénk túl. Nagyjából a történelem részének vége...
Én leblokkoltam és csak annyit nyögtem ki, hogy:
-Persze. és a következő dolog amit hozzá kell tenni az az ,hogy: Április bolondja?!- majd ismét csak én nevettem a fergeteges poénomon.Erre azt mondták, hogy bebizonyítják. Liam-Niall-Zayn felemelkedtek, majd elkezdtek röpködni. Harry kivillantotta a szemfogait, erre én még jobban összehúztam magam, majd jött Tommo:
-Mondj egy gyümölcsöt!
-Öhm...megint banán!Majd hirtelen eltűnt. Húsz másodperc alatt visszatért, egy banánfa kíséretében, amit egy kézzel tartott:
-Tessék!Erre nekem még a szemeim is kikerekedtek, majd tovább folytatta miután mindenki abbahagyta a tevékenységét.
-És van még valami... Beléd rögzült Harry...Az én arcom megállt valami WTF?! grimaszban. Majd ránéztem Harryre, aki elpirult és a földet kezdte nézni.
-És ezen kívül innen kinek van ilyen kötődése? -szóltam
-Nem kötődés, hanem rögzülés! És csak nekem és Liamnek meg persze most már Harrynek is.Be is mutatjuk őket: Eleanor, Danielle jöhettek! -Majd két gyönyörű lány lépett be rajta.-
Kicsit sem volt feltűnő ahogy megbámultam őket. Elém léptek majd köszöntöttek:
-Szia Melodie, én Eleanor vagyok, és Louis barátnője. -mosolygott felém.
-Szia...én meg Melodie, Louis legjobb barátja.
-Helló, én pedig Danielle vagyok, Liam barátnője-majd puszival köszöntött.
Bólintottam. Majd visszasétáltam a fotelembe.
-És.. öhm.. ti is vámpírok vagytok? -tettem fel félénken a kérdésem.
-Nem. Mi alakváltoztatók vagyunk.Akármivé át tudunk alakulni.-mondta El.
Pislogtam kettőt majd nyeltem egy nagyot.
-Mel! Melodie! Jól vagy?! -rázott meg Louis..
-Nagyon elfehéredtél!
-Perszeeee! Jól vagyok, csak egy kicsit sok volt... Öhm engedelmetekkel most elmegyek és kiszellőztetem a fejem...
Felrohantam a telefonomért és a táskámért amibe beleszórtam a szükséges dolgokat majd vissza lefutottam ahol mindenki engem nézett. Harry elindult felém, de Louis megfogta a vállát maradásra bírta. Igen, ismer. Először fel kell magamban ezt dolgoznom...Amint becsuktam magam mögött az ajtót esze-veszett rohanásba kezdtem a legközelebbi parkhoz. Nem mehetek megint Perrie-hez panaszkodni, hiszen ezt a dolgot úgy érzem jobb lenne titokban tartani.. Egyetlen hely maradt ahova mehettem: a kuckó.Az a kuckó amit még Louival építettünk magunknak.
Ez a látvány fogadott. Hát igen! Annak idején rengeteget szenvedtünk vele, de megérte! Több mint fél évet dolgoztunk csak a fa részén és még csak azok után jöttek az üvegek és a berendezések. Ezt a helyet szinte lakásomként használtam miután Louis elhagyott, és persze most is ide jöttem. Imádtam a kilátást és az egész környéket. Csendes volt, és gyönyörű. Kedvenc helyem volt ez.Szép lassan felmásztam, majd elhelyezkedtem. Elkezdtem gondolkodni. Louis szavai vésődtek nekem be, nem más! (szerk. megj:ezt jól megaszontam xDD) A berögződésről meg minden mástól. Félnem kellene?! Vagy mégsem?! Ő nem tud engem bántani, és szerintem a többiek sem. De nem akarom megint a dívát játszani... Ezekkel az elméletekkel próbáltam meg elaludni, ami kemény két óra forgolódás után sikerült is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése