-kemény 2 óra forgolódás a latt sikerült is-
Sziasztook! A
barátnőimtől is kaptam pár megjegyzést szóban aminek a tanulságás
megoszom veletek: egyrészt, hogy a betűszórend néha rosszul van,
magyarul: gyorsan irok és ezért néha felcserélődnek/kimaradnak a betűk
és sajnos nem olvasom vissza ezért nem vettem eddig észre, de mostantól
ügyelek rá. Másrészt: a betűtépúst az ezelötti résznél sajnos csak a
végén állítottam át, ezért elcsúsztak a sorok és már nem lett erőm
kijavítani. Azért lett olyan egybe xDD Nah, de most megpróbálok mindenre
ügyelni éééééés a betűtípust is nénem már a legelején is. Nah jó,
befogom a szám:
Jó olvasást!
*Louis szemszöge*
Kezdek
aggódni miatta. Már régóta elrohant és már nagyon későre jár. Az idő
pedig egyre jobban hűl. Utána menni csak azért nem megyek mivel ő azt
úgy veszi, hogy nem bízok meg benne másrészt lehet fél tőlem.
Harmadrészt rettenetesen aggódok miatta, nehogy baja legyen. Baja
mindenesetre nem lehet, hiszen arról Hazz tudna. Nagyon remélem, hogy
azon a helyen van amit sejtek és egyedül. Remélem, hogy a kunyhónkban
van hiszen ott komplett csapdahálózatot építettünk amit tudomásom
szerint csak mi ketten ismerünk. Remélem oda ment.
Régen jártam már a kunyhónkban én is. Majd egy hétre oda megyek vele. Elmélkedésemet Harry zavarta meg:
-Én ezt nem bírom tovább! Utána megyek!
-Eszedbe se jusson! Idő kell neki! Én ismerem és tudom, hogy ilyenkor nem szabat zargatni! -szóltam rá barátomra.
*Harry szemszöge*
Remek!
Ép most tiltotta meg Louis, hogy utána menjek. Meg kell találnom!
Tudom, ez már lehet betegesen hangzik főleg, hogy két napja ismerem és
totál belezúgtam ráadásul most itt van a berögződésem is pluszban. Még
nekem is furcsák ezek az érzések hiszen: egy vámpírnak csak egy
berögződése lehet, nekem ezen túl is még nem volt komoly kapcsolatom de
úgy érzem, hogy mellette menne.
*Zayn szemszöge*
Elment
Csajsziii... Bírom ezt a csajt, elragadó személyisége van ráadásul
könnyen belelopja magát az emberek szívébe. Valamiért nekem is van egy
olyan érzésem -akárcsak Louinak- hogy biztonságban van. Szerintem még
haza is fog jönni mivel már csak Louis maradt neki családtagként de
remélem hamarosan bennünk is meg fog bízni....
*Melodie szemszöge*
Kipihenten ébredtem fel. Ooops, az egész éjjelt itt töltöttem.. Szegény
Louis biztos ki lehet akadva.. Szólnom kellett volna neki telefonon de
mégsem. Elöbb ha már itt vagyok fel kell emésztenem ezt az egészet.
Lefürödtem majd felöltöztem mivel itt is volt pár ruhám. Kiválasztottam
ezt az összeállítást:
Majd kimentem a padra ami a
kunyhószerűségünk alatt van és leültem. Szerettem arról a padról
kémlelni a vizet. Gyönyörű látványt nyújtott.
Gondolataim lassan
visszaterelődtek a tegnaphoz és Louis szavai csengtek a fülemben. Majd
mikor már tizedszerre is átfutottam a mondatait észbe kaptam: Hogy én
mekkora egy bunkó vagyok!
Bemutattak engem a barátnőiknek és ez nem
csak számomra nehéz elfogadni, de számukra is nehéz lehetett beismerni.
Úgy van Mel! Ezt aztán megcsináltad!
Mindenféle képen bocsánatot
kellene tőlük kérnem. Félni egyátalán nem félek ami szerintem furcsa.
Hisz' mégis csak öt vámpírral élek együtt.
Már tíz óra van így hát elindultam. A szél fújt, így hát a hajamnak annyi...
Remek! Én hülye meg még pulcsit sem hoztam magammal és visszafordulni
már nem akartam. Így hát gyorsan dörzsöltem a karom evvel is melegséget
elérve. Sétálgatásom közepette egy esőcsepp cseppent le az oromra, amit
egyre több követett. Már csak ez hiányzott! London és a változatos
időjárása! De én ennek ellenére szeretem.
Lépteimet gyorsabbra
szedtem majd amikor még jobban kezdett futás üzemmódba kezdtem. Fele idő
alatt odaértem, majd némi habozás után benyitottam. Mind a hét ember rám
kapta a fejét mikor bementem mivel egyből a nappaliba nyílik az ajtó.
Louis megkönnyebbülve sóhajtott majd elindult felém. Ezt a folyamatot én
nem vártam meg, rohantam felé így végül egy szoros ölelésben forrtunk
össze.
Mikor kellő kép megölelgettük egymást finoman eltaszítottam magamtól. Erre furcsán nézett rám mire én megráztam a fejem.
Odaléptem a két lány elé majd belekezdtem:
-Először
is sziasztok! -mosolyodtam el- én csak bocsánatot szeretnék kérni a
tegnapi viselkedésemért csak hirtelen sok volt nekem...
-Semmi baj! -mosolyodott rám Dani.
-Megértjük, először nekünk is sok volt! -csatlakozott El.
Megkönnyebbült
sóhajtás szakadt fel a torkomból majd megöleltem őket, mit egyből
viszonoztak. Miután hátra fordultam folytattam a mondanivalóm:
-Sziasztok
srácok! Először is tőletek is bocsánatot szeretnék kérni az elrohanásom
miatt. Szóval...bocsánaat! -nevettem el magam. -Remélem megbocsátotok
és elnézők lesztek velem szemben...
-Ne butáskodj Csajsziii! Persze, hogy megbocsátunk! - mosolygott Zayn.
-Köszi Zayneee!! - majd megöleltem.
-Csoportölelééés! -kiáltotta Niall.
Majd mindenki egy hatalmas ölelésben csoportosult. Danielle-Eleanor és én voltam az ölelés közepén. Hihetetlenül jó érzés volt.
Amikor elváltunk mindenki külön-külön is megölelt majd ennyi volt. Ránéztem a nappaliban látható órára ami tizenegy órát mutatott.
-Ideje kaját csinálnii! -tapsikoltam majd indultam meg a konyha felé.
-Ez az!!! Lehetek kukta? - nézett rám kutyakölyök szemekkel Niall.
-Természetesen! De egy kukta bőven elég, szóval többiek! Addig semmi keresni valótok ne legyen a konyhába! -mondtam nevetve.
Niall csak helyeselt majd maga után húzott a konyhába. Felvett egy olyan fehér sapkát majd felém nyújtotta ezt:
-Niall! Ez mégis mi?!
-Mel drágám ez egy hajháló..
-Azt értem, de mégis minek?!
-Hát tudod, hogy a hajad ne hulljon bele a kajába...
-Tudom mire való! Csak..
-Nincs csak! Vedd fel vagy én adom rád!-Nem veszem fel!
- Oké! Akkor ülj le ide!
Leültem. Nagy hiba volt. Niall megpróbálta rám adni.
-Niall elég! Niall állj! Ez húúúz! Niall! Áúúúúú!
-Végezteeem! -állt elém hatalmas vigyorral.
-Maradt egyátalán hajam?!
-Maradt - nyújtotta ki rám a nyelvét.
Mire én "vissza nyújtottam".
-Rendben Lody, inkább kezdjünk el főzni mivel sose leszünk kész!
-Oké! Szóval beosztott mit készítsünk?
-Alássan jelentem főnök, -köhintettem- bocsánat, főnöknő szerintem készítsünk rántott csirkét rizzsel meg salátával!
-Előétel meg mondjuk legyen...öhm mit szólsz a sajtkrémleveshez?
-Tisztelettel jelentem, hogy nekem megfelel. És desszert pedig legyen sütii!
-És mégis milyen?
-Tisztelettel jelentem be szerintem nézzük ki a sütis könyvből!
-Rendben, hozd!
Kotorászott
a konyha szekrényben majd előhúzott egy vastag könyvet amit elkezdtünk
lapozgatni. Rengeteg sütemény volt amin meg nem egyezett a véleményünk.
Végül, közös vélemény alapját ezt készítettük:
Megismerkedtünk a sütések,
főzések alatt. Elmondott mindent magáról amit eddig nem tudtam és azt is
elmondta, hogy érzik az emberek vérét és hogyha valaki vérzik akkor
erősebb a kísértés de akkor csak a kezdő vámpírok és a nagyon éhesek
engednek a kísértésnek. Meg még nagyon sok mindenről el beszélgettünk.
Amikor végeztünk megterítettünk. Mikor evvel is kész lettünk, Niall vámpírsebességgel felvitt a szobájába.
-Engedelmeddel szeretnélek megkérni arra, hogy öltözzünk pincérnek!
-Rendben! Szarut állj!
-Igen is! -csapta össze a bokáját.
-Nos akkor- odaléptem a szekrényéhez- vedd fel ezeket!
Majd kitettem neki egy fekete nadrágot fehér inggel és csokornyakkendővel.
-Rendben! Pillanat és te is kapsz egy ruhát! -majd eltűnt.
Egy perccel később evvel a ruhával a kezében tért vissza:
-Úristen Niall, ez gyönyörű! Köszönööm kadéét! -öleltem magamhoz szorosan.
-Nincs mit! -mosolygott. -Nah gyere!
Sziasztook! Köszönöm azt az egy hozzászólást amit kaptam, légyszives többen is hagyjatok megjegyzéseket! Pusziii: Zsófii :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése