27.Fejezet:IGEN!

Sziasztooooooooooook! Itt is a kövi fejezet! Nagyon feldobtatok a gyors komizással, szóval igyekeztem nem pocsék részt összehozni. Holnap 8-kor indulok (reggel) a táborba ami 23-ig tart de utána egyből megyek nyaralni kb 28-ig szóval addig nagy SAJNÁLOM de részt nem tudok hozni. Wááá ezt én már most várom!!! <3   Délelőtt pedig ezen  nevettem xDD Kellemes olvasást és nyarat mindenkinek amíg nem jövök :))) Sziasztook! <3 :))) UI: ÚJ RÉSZ 5 KOMI UTÁN!!



-A Fahangú szőke bemutatkozott meg ilyenek.... Mire vállalkoztam?!-


Michael után ment most a triónk. Körübelül száz métert gyalogolhattunk. Már sötétedett és az utcákon sem járt már annyi ember, mint amennyi szokott. Ahogy közeledtünk a klubbhoz, egyre jobban izgultam. Ezt valószínűleg a srácok is láthatták rajtam mivel két oldalról szorosabban fogtak. Beszippantottam férfias illatukat. Furcsa módon de megnyugodtam tőle. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk..
A klub kívülről is hatalmas volt. Mi nem az első bejáraton mentünk be, hanem valahol hátul. A srácok hirtelen maguk felé fordítottak majd megöleltek és elsétáltak a klub egy eldugottabb részére, ahonnét teljesen látszik a színpad... Na igen, a színpad. Hatalmas volt.. Fából lehetett, kicsit még olyan régimódi volt. Ugyan ilyenen adtuk elő a darabokat még általános iskolás koromban. Emlékszem az első 'fellépésemre'. Nagyon izgultam, hisz' én játszottam hófehérkét és aki nekem tetszett srác -aki MÁSODIKAS volt- játszotta a herceget akinek meg kellett 'csókolnia' engem. Egy másodpercnyire odahajolt hozzám majd még gyorsabban el tőlem. Így visszagondolva elég vicces volt...
Emlékeim közti merengésemet egy kéz zavarta meg ami a vállamat kopogtatta.
-Melodie? Hahó! Itt vagy? -kérdezgette Michael.
-Juj, bocsi.Igen. Csak gondolkoztam...Félek! -öleltem meg szorosan.
Először nem tudta, hogy ezt hogyan reagálja le de visszaölelt. Megnyugtatott majd kiszaladt és felkonferált.
-Hölgyeim és Uraim! A katasztrofálisan induló estét el lehet felejteni, hiszen jött egy gyönyörű fiatal lány aki csak maguknak fog énekelni! FIGYELEM! Nincs még sok tapasztalata, így hát biztassák hangos tapssal és ovációval! Hölgyeim és Uraim: Melodie Smith! -mutatott ki rám.Nos az én lábaim a földbe gyökereztek. Michael kijött értem majd betuszkolt a színpadra és ott hagyott. Mielött még elment volna, hátra mutatott a hangszerekre, hogy használhatom őket. Szememmel Harry-t és Louis-t kerestem. Megtaláltam Őket és bólintottak, hogy kezdjek bele. Viszont a klubban rengetegen voltak. Voltak akik hét évesek lehettek és a szüleikkel jöttek de voltak emberek akik már az ötvenes éveikben járhattak. De zömmel a tizen- és huszonévesek voltak nagyobb arányban. Köhintettem egyet majd hátrasétáltam és megfogtam egy gitárt. Ahogy megemeltem a hangszert, végighúztam a húrokon az ujjam. Felbátorított a hangzása. Intettem Michaelnek, hogy kérek egy széket. Felrakott nekem egyet a színpadra majd beállította a mikrofon álványt. Leültem a székre majd mindenkin körbe pillantottam, végül beleszóltam a mikrofonba.
-Sziasztok! Én lennék Melodie. Öhm a tapasztalatról csak annyit, hogy igazából nyilvánosság előtt most énekelek először és nem tudom, hogy ebben a klubban  ez hogyan szokott menni, szóval jelentkezzetek, hogy mit akartok hallani és ha ismerem és gitáron is tudom akkor megkapjátok.
Éles füttyszók és tapsvihar követett ami önbizalommal öntött el. Hirtelen egy kezet láttam a magasban. Intettem Michaelnek, hogy menjen és Ő úgy is tett. Kezében egy mikrofonnal odasétált egy sráchoz majd megkérdezte, hogy mit szeretne:
-Szia! Ashton vagyok. Demi Lovatotól a Heart Attack-ot szeretném kérni.
-Szia! Jó választás! Hát akkor következzen a Hert Attack!
Megköszörültem a torkom majd belekezdtem.
Elkeztem  és azt hiszem jól sikerült. Én nagyon élveztem. Felszabadultam. Lejátszottam az egész dalt majd a végén becsuktam a szemem. Pár másodperc múlva kinyitottam. Először Louiékat kerestem a tömegben. Őket meg is találtam. Az álluk a padlót csapkodta. A teremben mindenki csendben volt. Most nagyon izgultam. Senki sem mozdult csak engem nézett mindenki. Hát oké.. Ilyenkor mit kell tenni?
Hirtelen mindenki tapsolni, fütyülni és éljenezni kezdett. Engem pedig elöntött a melegség. Sokáig azonban nem tapsoltak mivel egy kislány tette fel a kezét akin One Direction-ös póló van.
Michael odament hozzá majd elé tartotta a mikrofont:
-Szia! Én Natasha vagyok. Egy nyolc éves Directioner... -nem bírtam tovább, belevágtam a szavába..
-Szia! Én is Directioner vagyok!
Ő elmosolyodott majd folytatta:
-A Little Things-et szeretném kérni Tőlük.
Megköszörültem a torkomat. Ezt a dalukat én is nagyon szeretem és pár kósza könnycsepp mindig előjön ha meghallom.. Remélem most az egyszer kibírom sírás nélkül. Elénekeltem ezt a dalt is majd Natasha feljött a színpadra és megölelt. A könnyeimmel eddig bírtam. Egy könnycseppem kicsordult mikor édes kis vékony hangján a fülembe suttogta: Köszönöm!
Lement a színpadról majd egy újabb ember jelentkezett. Egy huszon éves lány volt aki Pink és Nate Ruess közös dalát a Give Me A Reason-t kérte. Ha szabad ilyent mondanom, még magam is megleptem egyes hangok felszínre törésénél. Az előadásom jól sikerült. Nagyon jól. Este nyolctól éjfélig nyomtam a dalokat és akkor megérkezett a valódi zenekar. Átadtam nekik a színpadot én pedig a kulisszák mögé mentem ahol Michael várt rám.
-Melodie! Brilliáns voltál! Köszönöööm!
Majd megölelt, felkapott és tovább ölelt.
-Mi-Mi-Michael.. Megfulladok...Eressz! -dadogtam levegő hiányban.
Nevetve leengedett majd visszatett a földre.
-Amúgy nincs mit, nagyon élveztem! Fantasztikus volt! -vigyorogtam.
-És Harryék hol vannak? -tudakoltam.
De amint kimondtam valaki befogta a szemem. Mosolyogva fordultam meg majd ugrottam a nyakukba a srácoknak akik eközben mindenféle dícsérettel illettek. Michael elment tőlük így hárman tárgyaltuk ki a részleteket. Kaptam egy cuppanós puszit Louistól és egy gyors csókot Harry-től. Mikor nagyon belefeledkeztünk a beszélgetésbe, végre visszatért Michael és felém fordult:
-Öhm Meldie, beszélhetnénk négy szemközt?
-Perszeee.
A srácok elmentek, így kettesben maradtam vele. Nem habozott, belekezdett:
-Figyelj Melodie, a hangod és a kisugárzásod valami eszméletlen! Arra gondoltam, hogy esetleg, ha van kedved, de csak ha szeretnéd, na meg ha ráérsz, és még nem utáltál meg és szereted egy kicsit is a helyet na meg a vendégeket és..
-Michael a lényeget!
-Szóval lenne-e kedved itt dolgozni?
-Igen,igen,igen,igen és IGEN!!!!
-Ez remek hír! -együtt örömködtünk- Akkor ha neked is jó, holnap tudnál kezdeni este nyolctól éjfélig, mint ma...-Bólintottam- Ja és majdnem elfelejtettem! -adott át egy borítékot.
-Ebben mi van?
-A ma estéért járó fizetésed és egy DVD a ma estéről. -mondta mosolyogva.
-Ez nagyon kedves de nem fogadhatom el..
-Dehogynem! Fogadd csak el! Had játszam már egyszer én is a jófejet! -nevetett el.
Nevetése rám is rám ragadt. Mind ketten nevettünk és végül elfogadtam tőle. Elköszöntünk egymástól majd kiléptem az utcára ahol már vártak a srácok. Megkérdezték, hogy mi volt és, hogy mit kaptam. Elmeséltem nekik mindent. Gratuláltak és azt mondták, hogy a videót otthon majd mindenki közösen megnézi. Röhögve sétáltunk vissza a Direction házhoz. Kinyitották az ajtót ám a nappaliban nem várt meglepetés fogadott...Teljesen lesokkolódtam mikor megláttam....