2013. augusztus 5., hétfő

30.Fejezet: A levél hatására

Sziasztok! :))) Meghoztam a kövi részt ami a kerek 30-as szám alatt van :)) Nagyon örülök, hogy sikerült eddig írni a blogot és letettem a komihatárjaimról de azért jól esnének a komik. Lenne egy nagyon fontos kérdésem: NEM TUDJÁTOK, HOGY HOVA LETT A 12 rész? SEHOL SEM TALÁLOM, SZERINTEM TÖRÖLVE LETT DE NEM TUDOM HOGY MIKOR ÉS HOGYAN! Nem tudtok segíteni, hogy hogyan tudom visszacsinálni?! AZ EGYIK KEDVENC RÉSZEM VOLT :((( Jó olvasást! :))




- Ami benne állt az szintén lesokkolt...-


Lesokkolt de jobban mondva meglepett:

Sir Styles!

Először is nagyon-nagyon gratulálunk, hogy összejött végre a szerelmével.
Másodszor is:
sajnos így még jobban figyelnünk kell. Mivel Ön a vámpírok egyik legerősebbikje. Eddig viszont alig, vagy szinte nem is volt gyenge pontja.. Ám szerintünk ez megváltozott. Most a hölgyén keresztül érheti Önt a támadások hada. A házukat állandóan figyeljük kívülről. Sajnos azt kell mondjuk: Melodie Smith nincs teljesen biztonságban. Arra gondoltunk, hogy esetleg behozhatná a hölgyet a tanácshoz és akkor itt figyelhetnénk de ez nem lenne az Ön számára jó, mivel akármikor megjelenhet magánál az eset mikor az Ő véréből kell innia. Szóval második gondolatban arra jutottunk, hogy képezze ki Ön a hölgyet.
Amint említettem, kívülről figyeljük a házat. Ám belülről nem. Tudomásunk szerint bejutott Önökhöz egy másik hölgy is. És az a hölgy ikertestvére Melodie-nak. Nos ezt mi nem hisszük el százszázalékosan. Mi rengeteget nyomoztunk a hölgyeménye után. Az orvosa -Melodie anyjának-
is vámpírtanács egyike volt. És biztosan nem volt másik gyermek. Átnéztük az emlékeit, így ezt pontosan tudjuk. Abszolút egyedüli gyermekként született Melodie. Ám az állítólagos testvéréről nem sikerült többet megtudnunk. Ám mi biztosak vagyunk benne, hogy nem testvérek. Kizárt.
A hölgy valószínűleg kémkedik és Önöket deríti fel.. Vigyázzon Harold!
Üdvözlettel a Vámpírtanács!


Ahogy olvastam a sorok között, megdermedtem. Ezek szerint vadásznak rám. De nem csak rám, hanem az egész családomra is. Sőt! Nincs is semmilyen ikertestvérem, Ő csak egy kém. De ennek most véget vetek.
A levelet gyorsan bedobtam a hűtőbe, borítékkal együtt. Ott majd megtalálják ha netalán valami lenne. Idegesen lépkedtem felfelé a lépcsőn. A folyosón még mindig a drága Isabella takarított.
Képes volt a szemembe hazudni. De ezt nem ússza meg ennyivel! Ezt már nem!
-Szia drága Isabell! -vigyorogtam miközben rámeredtem. -Az én egyetlen TESTVÉREM mi jót csinál? -emeltem ki azt a szót majd közelebb lépkedtem hozzá.
-Szia Melo! Még mindig ugyan úgy takarítok. - egy pillanatra rám nézett.
-Azt nem hiszem! Szerintem inkább kémkedsz...méghozzá utánam, Harry után és a többiek után!
Isabella eldobta a törölgető rongyot majd idegesen felállt. Elém lépkedett majd egy méterrel előttem megállt.
-Mit mondtál? -sziszegte idegesen.
-Jól hallottad! -nyújtogattam neki.
-Ezt mégis honnét veszed?!
-Biztos forrásból! -maradtam higgadt.
-Hm...
Majd körbe járt. Tenyerem izzadni kezdett. Ez nem lesz békés...Valami történni fog. Nyeltem egy nagyot. Isa ismét elém került.  Vettem egy mély levegőt majd szép lassan kifújtam.  A szemkontaktust nem szakítottam meg. Folyamatosan egymás szemébe néztünk. Hirtelen azonban Isabella féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Biztos vagy te ebben? - sejtelmesen kérdezte.
-Százszázalékban! -feleltem a lehető legnyugodtabb hangon.
Nyugodtan válaszolok ám belül tombolok...Grat Melo!
-Akkor már nem kell magam megjátszanom... -sóhajtott egy nagyot majd megint vigyorog.
Nem értem miért vigyorog de idegesítő. Komolyan egyre feljebb tolja bennem a pumpát, ezzel késztetve, hogy én töröljem le a fejéről. Ám megmozdult. Jobb kezét az állára tette majd ilyen maszk szerűséget húzott le a fejéről. Az anyag lassacskán szakadozott el, így egyre többet mutatva Isa arcából. Már ha Isabellának hívják..
A maszkjával együtt a parókájától is megszabadult. Haja fekete volt. Arca pedig fehér. Ameddig én tanulmányoztam az arcát, Ő addig beszélt hozzám:
-Drága kicsi Melodie! Nem tudom honnét szedted elő az igazságot de szerintem nem tudod kivel húzol ujjat édesem!
-Engem csak ne édesemezz le te...te..te fogalmam sincs mi! Még van bőr a pofádon ilyeneket mondani? -csattantam fel.
-Nyugodjál már le kicsi szajha és vigyázz a szádra! A kis mesémből csak a farkas rész volt igaz, szóval a helyedben vigyáznék. Nem téged akarlak hanem Őket csak sajnos az úgy nem megy..Jobban mondva Harry-t kell elkapnom és a mester elé vinnem...Hm nem baj.. viszlek téged és akkor legalább veled kínozhatjuk! Igen, ez az! -gondolkodott el hangosan.
Egy hatalmas pofont kevertem le neki. Hogy mer ilyeneket mondani? Kitépem az összes szál haját ennek!
Lassan felém fordította a fejét ami az ütés erejétől kicsit elfordult. Féloldalas mosolyra húzta a száját majd megszólalt:
-Ezt nagyon nem kellett volna!
Majd evvel a lendülettel hátralökött. A hátraesésemet hátra bukfenccé alakítottam így egyből talpra tudtam állni. Támadó állásba helyezkedtem. Kiskoromban ugyan jártam önvédelemre de egy farkas ellen nem tudom, hogy mit ér.. A nő pedig látva a cselekedetemet, felnevetett.
-Komolyan szembe mersz szállni velem?! Nevetséges vagy kis csillag!
Nem vettem figyelembe az előbbi mondatát. Már miért ne mernék?!
Farkassá változott majd pár nagyobbat csapott erős mancsaival a földre, jelezvén, hogy milyen erős is.Hirtelen megindult felém amit én egy gyors mozdulattal kikerültem, így a korlátot áttörve a földre zuhant. Hallottam egy nyüszítést majd lenéztem de már nem volt ott. Idegesen körbenéztem. Hirtelen egy váza törését hallottam lentről. Leszaladtam a lépcsőn majd a hang irányába futottam. Nem láttam őt. Odasétáltam a nappaliba a törött asztalhoz és kanapéhoz. Az asztal darabjai közül kivettem egy elég nagy darabot fegyverként. Mivel már törött volt, egyik oldala igen csak éles. Ez megteszi. Gyorsan ránéztem az órára: 18.31. A srácok hétre jönnek.
Suhogást hallottam a hátam mögül. Még  szerencse, hogy besüt a nap a házba így elég világos van. Megfordultam. Láttam ahogyan Isa fekete bundája elsuhan.
-Állj ki ellenem! Csak lesből mersz támadni? Gyere szemtől szembe!
Ezeket fogalmam sincs miért mondtam. Nagyon ideges voltam. Talán abban bíztam, hogyha hergelem akkor összezavarodik.
Hirtelen előre estem. Isa hátulról fellökött. Egy pillanat alatt megfordultam és a farkas testébe szúrtam a fegyverem. Egy éles vonyítást hallatott. Szemei feketére váltottak. Vicsorogni kezdett miközben az egyik mancsával kihúzta magából a fát. O-Ó, ez nem jó!
Futásnak indultam. Felfutottam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Hallottam, hogy a nyomomban van. Az ajtót gyorsan bezártam majd a hátammal nekitámaszkodtam. Hallottam ahogyan végighúzza karmait az ajtómon. A torkom összeszorult. Hatalmasat nyeltem. Feltápászkodtam majd teljes erővel az ágyamba rúgtam. Szerintem lehet eltört a lábam. De ez most nem lényeges. Viszont sokkal lényegesebb, hogy az ágyam nem tört el. Odasétáltam a szekrényemhez és annak is nekimentem teljes erővel. Siker! A szekrényem eltört. Megfogtam öt darabot belőle majd a romok közül előhalásztam az egyik övemet. Az övemre két-két oldalról fadarabokat erősítettem míg az ötödik karót a kezeim közé fogtam. Szemben helyezkedtem az ajtómmal, készen arra, hogy akár mikor betörheti. Ez rövid idő alatt megtörtént. Szó szerint betörte az ajtómat. Egyből rám nézett majd elindult felém. Eszembe jutott egy terv. Gyorsan átugrottam a vérfarkas felett majd futottam. A farkas is megfordult ezzel üldözőbe véve engem. A csatánktól már az egész lakás romokban hever. Szinte semmi sincs a helyén. Bementem a fürdőbe és szintén bezártam az ajtót. gyorsan vizet engedtem az ajtó elé majd bedugtam egy hajszárítót. Miután elég területen volt víz, elzártam a csapot. A hajszárítót a kezembe vettem. Már bekapcsoltam és teljes fokozatra váltottam. Isabell másodperceken belül betörte az ajtót és pont a vízben állt. Most jött el az én időm! A hajszárítót a vízbe ejtettem. A farkas teste csak úgy remegett az áramütés hatására. Szörnyű hangokat adott ki. Én eközben felmásztam a fürdőkád szélére majd a lelógó lámp segítségével átlendültem a farkas felett. A folyosón landoltam és szélsebesen futottam lefelé. A konyhában találtam cetlit és tollat. Egy gyors üzenetet hagytam nekik majd a cetlit arra a székre tettem amin Louis ülni szokott. Az üzenet így hangzott:

"Kedves 1D, semmilyen ajánlatot NE fogadjatok el értem!"
Hallottam a lépcső nyikorgását. Kiszaladtam az előtérbe. A farkas szőre az égnek állt. De közeledett. Elkezdtem dobálni az öt karóval ami nálam volt. Ötből három eltalálta. Ám semmit sem értek. A farkas elrugaszkodott majd rám vetette magát. A két mancsán a karmok a két kezembe mélyedtek. Felordítottam a fájdalomra.Már a padlón feküdtem, a kezemből ömlött a vér. A fenevad pedig még mindig rajtam volt. A feje visszaváltozott az állítólagos Isabellére, és úgy mondta:
-Most megfizetsz mindenért te ribanc!
Majd fogait belemélyesztette a vállam és a nyakam közötti részbe és elhajított egyenesen a falnak. Fájdalmasan ütköztem a falnak. Fejem nagyot koppant. Lassan csúsztam le a falon. Utolsó erőmmel felnéztem az órára: 18.52. Majd minden elsötétült.


*Harry Styles szemszöge a csata közben*


Nagyon rossz érzés fogott el. Valami történt. Jaj csak ne Melodie-val! Roppant ideges vagyok. Ezt a többiek is észrevették rajtam. Egy szó nélkül próbálunk a holnapi koncertre. Azt mondták hétkor haza mehetünk. 18.32.
Nem jön ki a hang a torkomon. Valahányszor az én részemre érünk, megtörik a dallam. Képtelen vagyok bármilyen hangot is kiénekelni. Rettentően rossz érzésem van. Ők négyen körém álltak:
-Harry, mi a baj? -kérdezte meg Louis.
-Valami nagyon rossz történt..Csak remélem nem Melodie!
-Nyugi Harry, hívd fel! -jött Niall.
-Ez nem is rossz ötlet!
Majd felhívtam. Egy búgás..Két búgás..Sok búgás...Semmi. És ezt legalább ötvenszer eljátszottam.
-Melodie kérlek vedd már fel azt a rohadt telefont! -szitkozódtam.
Mindegyikőnk megpróbálta felhívni de semmi. Az idegességem pedig csak fokozódik. Nem hiszem el, hogy nem tudja felvenni azt a rohadt telefont! Nagyon remélem, hogy nem miatta van rossz érzésem. De kezd bebizonyosodni, hogy hiába. Egy hang azt suttogja, hogy haza kell mennünk. 18.49. A menedzser köré gyűltünk mind az öten. Ecseteltük neki, hogy haza kell mennünk miel nem érzem jól magam. De nem igazán akart elengedni minket.... Végül meggyőztük: 18.53.
Elindultunk a rövid útra. Mivel én vezettem, jó pár sebességhatárt átszabtunk. Az adrenalin szintem pedig csak fokozódik. Gyorsan leparkoltam a kocsit a garázsba majd vámpírsebességben rohantam az ajtóhoz. A kulcs viszont nem nálam volt. Idegesen pillantottam a többiek felé. Louis egyből mögöttem volt és nyitotta is az ajtót, hisz Ő is nagyon aggódott Melodie-ért. A zár kattant, az ajtó pedig kinyitódott. Egyszerre suhantunk be mind az öten a házba. A látványra pedig szavakat sem találtam. Szememet csípték a könnyek. Egy hatalmasat ordítottam:
-Melodie!
De nincs válasz. Átkutattuk az egész házat utána. Sem őt sem pedig a testvérét nem találtuk meg. A fal csupa vér volt. Továbbá a nappaliban a szőnyeg is. Nem bírom a látványt vagy a tudatot, hogy baja esett. Odamentem a véres fal mellé, majd megszagoltam. Melodie vérének szaga volt. Látásom elhomályosult, szemeimet a könnyek mardosták. Térdem megremegett. Összeestem. Könnyeim utat törtek maguknak.
-Miért?! MIÉRT PONT Ő?! -üvöltöttem a semmibe, miközben szüntelenül zokogtam.


5 megjegyzés:

  1. Kicsit ez a rész olyan kalandfilm lett.xd De amúgy nagyon jó:)
    ~Réka<3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett siess a kövivel!!! :D

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett! Siess a kövivel!! :D

    VálaszTörlés
  4. FELMONDOK! Én nem vagyok Bella!!! Ááá ez ez ez ez mi???? Én erről miért nem tudtam?! Csak egyéb dolgokat mondtál (amit nem mondok el mert hiperszuper titkos) !! Kikérem magamnak xd Azonnal hozd a kövit mert nem állok jót magamér asszony!! xD

    VálaszTörlés
  5. nagyon jó lett!!pont a legizgisebb résznél hagyod abba?hát ez mi?na jó várom a kövit *.* :33

    VálaszTörlés