2013. július 30., kedd

28.Fejezet: I.S.?

Hi Everybody! Visszatértem a nyaralásból és még JÚLIUSBAN hoztam az új részt. Hosszúra írtam és FIGYELEM: ez dönti el a blogom sorsát. Ha összejön az öt komi amiből legalább 2 regisztrált felhasználó akkor a blogomnak nem lesz vége 30 résznél. Am a Best Song Ever kib@szott jó lett szerintem! ÁÁÁÁÁÁÁ!
Jó olvasást! (xDD)



-Kinyitották az ajtót ám a nappaliban nem várt meglepetés fogadott...Teljesen lesokkolódtam mikor megláttam....-



Felé léptem ahogyan Ő is felém. A hangok eltompultak és csak egy-egy szó jutott el a tudatomig de azokkal sem foglalkoztam. Niall beszélt hozzám valamit de nem értettem.
Mikor egymás elé értünk, megálltunk. Tetőtől talpig felmértük egymást. Körbejártam az előttem lévő szőkeséget. Ismerős arcforma, egyező szemmagasság... Megálltam a lány jobb oldalán. Kíváncsi voltam egy dologra. Jobb combján kicsit felcsúsztattam a fekete szoknyát amit viselt. Amikor megláttam azt a bizonyos májfoltot a jobb combján, mintha a villám csapott volna belém. A felismerés...A jel!
Na igen. Lehet nem nagyon ismerem a szüleimet de kiskoromból rengeteg emléket megőriztem és annál több információt is, mint például ezt a májfoltot. Ezt minden -volt- családtagom viselte. Viszont ez a lány nagyjából velem egykorú lehet.... Nekem senki sem említette ha jól emlékszem, hogy él még valaki a családomból. Soha nem volt a tudtomban, hogy akár lehet egy testvérem is valahol. És most..itt és, ÁÁÁ! Megbolondulok a sok gondolattól. Mi van ha rokonom? Fog valamit változtatni ez? És egyátalán biztos, hogy a rokonom? De hát viseli a családi jelet. Az arca kiköpött mint az enyém. Olyan érzés mintha tükörbe néznék. Kicsit alacsonyabb volt nálam. Ízlésesen volt öltözve. Egy fekete szoknyát viselt, türkizkék blúzzal és egy fekete topánkával. Szőke hosszú haja volt amiben volt egy szintén fekete hajpánt.
Ő is úgy nézett engem mint én Őt.
-Hogy hívnak? -suttogtam szinte alig hallhatóan.
-Isabella Smith vagyok...te pedig Melodie.-suttogta vissza azon a hangerőn mint én.
Mivel én csak néztem rá, Ő folytatta:
-Figyelj Melo! A testvéred vagyok. Jobban mondva ikrek vagyunk. Én egy árvaházban nőttem fel az orvosok miatt. Miután anyu megszült téged és engem is akkor engem halottnak nyilvánítottak. Te hazamehettél apuval én pedig rengeteg hullababa között voltam. Nagyon sok időt tölthettem ott és nagyon megéheztem ezért bömbölni kezdtem aminek hatására vettek észre, hogy biz' nem haltam meg. Viszont titeket már nem értek el, így egy árvaházba kerültem. A memóriám tökéletes lett. Ezért mindenre emlékszem. Ó, és van még egy apróságnak nem nevezhető dolog... Vérfarkas lettem... -majd elhallgatott.
Pislogtam párat majd nyeltem egy nagyot. Ránéztem Isabellre majd a tekintetem körbevezettem mindenkin. Furcsán néztek ránk. Megzavarodtam. Isabell minden szava a fülemben csengett. Hangokat hallottam a távolról amik elmosódtak és összecsengtek. Nem tudtam mit tegyek.
Felfutottam a lépcsőn egyenesen be a szobámba. Az ajtót nem zártam be, csak becsuktam. Törökülésben az ágyamra ültem majd gondolkodóba estem. Akkor: van egy ikertestvérem aki tudtommal az egyetlen vér szerinti rokonom aki ráadásul vérfarkas is. Az élete pedig a hallottak alapján nem jobb mint az enyém. Na ezt nevezem. Én legalább együtt voltam apuval egy kis ideig míg Ő idegenek közt nőtt fel egy árvaházban. És most.. Most ott van lent a nappaliban. Kopogtak az ajtón de én nem válaszoltam.


*Louis szemszöge*


Melodie nagyon elsápadt majd felrohant. Utána mentem majd bekopogtam. Nem válaszolt. Tudom, hogy most megpróbálja feldolgozni a helyzetet de ezt nem egyedül kell neki. Most nem magamra célzok, hanem Isabellára. Szegénynek legalább annyira nehéz lehet most ez mint Melonak.
-Melodie kérlek nyisd ki az ajtót!
De nem válaszolt. Folyamatosan kopogtam meg szólongattam de süket fülekre találtam a próbálkozásokkal. Végül lenyomtam a kilincset éééés tádám! Kinyílt az ajtó! Wáó Tomlinson ez komplikált volt!
Melodie az ágyán volt. Ott ült egymagában és csak bámult előre. Furcsa volt őt így látni. Odamentem az ágyához majd beültem mellé. Elkezdtem mindenfélét beszélni hozzá az estéről, a gyerekkorunkról és aduászként Harry-ről is rengeteg cikis sztorikat de semmi. Ám nem adtam fel. Beszéltem, beszéltem és beszéltem már egy jó ideje. Melodie pedig ugyan úgy ült és semmi reakciót nem váltott ki belőle az adott sztori. Pedig mindent megpróbáltam. Ruha, pénz, szerelem, élet, politika, pénz, országok, nevezetességek, kérdezz-felelek   -amit megjegyzem egyedül furcsa játszani-. Egyszóval MINDENT megpróbáltam. Ép az utolsó témaváltásnál tartottam ami a virágcsokorra tért volna át mikor hirtelen felszólalt.
-Beszélnem kell vele!
Persze ez rám a szívbajt hozta. Nagyon megijedtem és fel is ugrottam. Melodie felállt, adott egy puszit majd elrohant.
WÁÓ.


*Melodie szemszöge*


Miközben ültem a gondolataimban kiépítettem pár irányt. Ezek az irányok olyanok, hogy mi lenne ha.....De a több mint tíz lehetőségből mindegyik arra vezetett, hogy beszélnem kell az ikertesómmal. Huh, ezt nagyon furcsa kimondani!
Louis ült mellettem és magyarázott meg minden. Hirtelen felugrottam ami Őt nagyon megijeszthette mert azonnal felugrott egy kisebb sikoly keretében. Aggódva nézett rám ezért (is) kapott egy cuppanós puszit majd száguldottam le a lépcsőn. A négy srác ült a kanapén és a tévét nézte míg Isabella a szoba egyik sarkába kuporodott le és úgy bámult előre, mit ahogyan én szoktam gondolkodás közben. A négy fiú és Bell rám kapta a tekintetét. A tesóm egyből felállt és lépett pár lépést felém de megállt. Én viszont maradok az eredeti "tervemnél'. Odamentem hozzá majd jó szorosan magamhoz öleltem. Az ölelésemet egyből viszonozta. Alma illatú haja volt.
Elváltunk egymástól majd megpusziltuk egymást és én belefogtam a mondandómba:
-Először is Isabell, kérlek bocsásd meg a viselkedésem, én nem akartam illetlen lenni csak ez nekem még nagyon új volt, és...
-Nyugi, semmi baj!
-Nem, vagyis de. -nevettem el- gyere fel a szobámba, ott majd kettesben megbeszélünk mindent!
-Rendben. -mosolyodott el.
Karjánál fogva vittem fel a szobámba ahol furcsa látvány fogadott. Louis még az ágyamon ült és egy My Little Poni rózsaszín haját fésülgette egy kis pink kefével és közben beszélt hozzá meg puszilgatta. Bella nem bírta tovább és nagyon hangosan felnevetett.
-Louis, te....? -nyújtottam el mosolyogva.
-Én Cuncikát fésülöm. Cuncika csajok, csajok Cuncika. De azt hiszem mi most megyünk is. Cuncika vágtass! Nyíháá! -baktatott el mellettünk.
Miután kiment a gyagyás 'bátyám', Isabell szólalt meg:
-Oké, ez furcsa volt.
-Á dehogy, Ő csak Louis. -legyintettem egy nevetés közben.
Beljebb tessékeltem a tesóm és mind a ketten leültünk az ágyra. Egymással szemben ültünk. Egy ideig mind a ketten csendben voltunk majd egyszerre szólaltunk meg:
-Mesélj magadról!
-Kezd te!
-A-a, te!
Majd elnevettük magunkat. Eléggé szinkronban beszéltünk de Isa felvállalta, hogy ő majd akkor kezdi.
-Szóval mire vagy kíváncsi?
-Mindenre!
-Okay. Akkor...Barátaim abszolút nincsenek, családomból csak téged ismerlek és jelenleg kóborlok. A suliban mindig jó tanuló voltam de be-be csúszott néha a rosszabb jegy is. Munkát nehéz találni nekem mivel egy 'intézetissel' -mutogatott macskakörmöket- nem találják meg a közös hangot. Legalább is ezt állítják. A megélhetésem nehéz volt így volt már dolgom illegális szerekkel és már bárokban is táncoltam. Kérlek ne ítélj el, ha nem tettem volna akkor már halott lennék!
-Nyugi! Én senkit sem ítélek el! Folytasd kérlek! Hogy kerültél ide?
-Éppen az erdőben vadásztam amikor vámpírok szagát éreztem. Három férfi jött felém. Visszaváltoztam emberi alakban majd felmásztam a legközelebbi fára. Reménykedtem, hogy nem vesznek észre mivel a vámpírok a farkasokkal nem ép puszipajtások. De persze kiszagoltak. Amikor felnéztek, megdöbbenést láttam a szemükben. A feketés hajú megszólított, azt hiszem Zack. Vagy valami Z betűs. Azt mondta, hogy menjek le és, hogy ígéri nem fognak bántani. Nem tudom miért de megbíztam benne. Lemásztam, beszélgettem velük is idehoztak neked bemutatni. Őszintén szólva szerintem hihetetlen. -mosolyodott el.
Viszonoztam a mosolyát majd feltettem a kövi kérdésemet:
-És hogyan lettél farkas?
-Öhm..az egyik ilyen drogárulásom közepette lőttek meg és akkor harapott meg egy farkas, hogy életben maradjak.
-Át tudsz változni?
-Persze.
Leugrott az ágyról majd négykézlábra állt a padlón. Elmormogott valamit majd körbe-körbe forgott. Olyan gyorsan pörgött, hogy szinte semmit sem láttam belőle majd hirtelen megállt és egy gyönyörű, hosszú fehér szőrű farkassá változott, csillogó kék szemekkel.
-Azt a...!
-Egy farkas színe a cselekedeteitől függ. A fehér és a fekete a jó és elfogadható míg a szürke a megbocsátható a barna pedig elítélendő. Elég furcsa lehet.. Amúgy, hogyan állsz a pasik terén Melo?
-Hát, azt hiszem Harry az igazi..Olyan, olyan, olyan áááá! -nevettünk mind ketten- te?
-Szarul. -jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Miért? Esetleg Tőlük tetszik valaki? Vagy akárhonnét?
-Igazából ez az. Még senki sem tetszik. Senki nem fogott meg.
Erre felhúztam a szemöldököm.
-Hülye! Nem úgy!
Ezen is ismét jót nevettünk. Még rengeteg dolgot megbeszéltünk majd az egyik témát az ébresztőm csörgése zavarta meg. Úristen! Már fél kilenc és még semmit sem aludtunk. Végigbeszélgettük az éjjel.
-Uh már ennyi az idő? Azt hiszem nekem mennem kell. Mára még szállást és élelmet kell találnom szóval szia! -mosolyodott el majd felállt.
-Mi?! Nem mehetsz el! Még csak most ismertelek meg! Nem veszíthetlek el máris! Annyi bepótolni valónk van!
-Melo stop! Mennem kell vagy az utcán alszom..
-Van egy ötletem!
Megragadtam a kezét majd lehúztam magam után a konyhába ahol mindenki ott ült.
-Emberek izé Vámpírok! Figyelem! Először is jó reggelt! -bólintottak- Másodszor is! Nagy gond lenne, hogyha befogadnánk Isabell-t, hogy itt lakjon? Annyi szoba van itt és nem szeretném elveszíteni! Lakhat az én szobámban is!
-Te megőrültél Melodie?! Nem maradhatok itt! Abszolút nem akarok senki terhére lenni! Megyek tovább és max az utcán alszom. És akkor mi van?
-Na lányok csend! -szólalt fel Louis- Isabella, maradsz és külön szobát is kapsz! Vitát nem nyitunk! A szobád a 8-as számot iseli, éjjel már kicsit kipofoztuk, nyogodtan nézd meg, ott lesz az emeleten!
Isa egy sóhajtással megadta magát majd visszament az emeletre. Louis és mindenki vigyorgott majd a külön említett rám kacsintott amit én viszonoztam is. Ezt követően elég érdekes napnak nézünk elébe....

10 megjegyzés:

  1. I am Isabella!!! Wááá ez *sok-sok szép jelző amit még csak nem is ismerek* Rész!!!!!!!! ..Ha végülis ugyan úgy nézünk ki.. Bocs néznek ki akkor Harrynek nem fog tetszeni Bella? *szemöldökvonogatás* XDD :DD Hamar hozd a kövit Békám ♥
    Az igazi Mrs.Styles. Vagyis Ro, aki még nem tudná xD :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
  2. Köviiit♥♥ imádom a blogod ♥♥ Nagyon jól írsz :))♥

    VálaszTörlés
  3. Nagyon ügyi vagy!! ne hagy abba!! Gyorsan a kövit!! :)

    VálaszTörlés
  4. szia bocsi hogy itt írok de szerintem itt hamarabb észreveszed.. na szóval az van, hogy én ma kezdtem el olvasni a blogod és imádom meg minden tényleg nagyon tetszik de nem találom a 12. fejezetet.. most csak nekem ilyen rossz a gépem vagy a netem és nem jeleníti meg vagy van más oka is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sziia :)) én sem látom xDD nem tudom, hogy elgépeltem-e a számot. de szerintem az lehet hogy 12-est kihagytam...

      Törlés
  5. szia :) nagyon tetszik a blogod...nagyon érdekes és már nagyon várom a folytatást..:)

    VálaszTörlés
  6. szia csak ide tudtam írni, kész a kritikád http://blogdesignand.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  7. szia most kezdtem olvasni a blogod eszméletlen jó imádom :33

    VálaszTörlés